Díjak minden mennyiségben
A 35. Filmszemle díjazottjai enyhén szólva is visszatetszést keltettek széles körben; a zsűri ellenállva minden haladó tendenciának Janisch Attila Másnap című filmjét kürtölte ki győztesnek, noha a szemle számos fiatal tehetség kiváló munkáit felvonultatta. A Dealer, a Szezon, a Kontroll és a Tamara alkotói üres kézzel vagy kisebb díjakkal voltak kénytelenek megelégedni, jóllehet a közönség az év során jócskán kárpótolta őket, és szembeszegült a filmszemle elavult ízlésvilágával.
A 2004-es Oscar-díjkiosztóra a közelmúlt legunalmasabbjaként fogunk emlékezni. Az átadó időpontjának előrehozatala és a kalózkodás megelőzése miatt tett óvintézkedések egyaránt a nagy stúdiófilmek malmára hajtották a vizet, hiszen mire egy-egy kis film eljutott volna az Akadémia tagjaihoz, már szavazni is kellett. Nem mintha egyébként bármi kétség felmerült volna azt illetően, hogy ez lesz az év, amikor az Akadémia lerója tartozásait Peter Jackson grandiózus trilógiája előtt. Bár az első rész sokkal inkább érdemes lett volna a díjesőre, és a tarolás némely díja vitatható (például legjobb adaptált forgatókönyv), A Gyűrűk Urának összességében kijárt az Oscar, kár, hogy eddig kellett várni vele, és másnak idén esélye sem volt. Billy Crystal nem véletlenül jegyezte meg, hogy a 11 díj átvétele során Új-Zéland minden lakójának köszönetet mondtak már.
A papírforma a többi kategóriában is érvényesült, így az Arany Glóbusz átadóhoz hasonlóan Charlize Theron (A rém), Rennee Zellweger (Hideghegy) és Tim Robbins (Titokzatos folyó) vihették haza a szobrokat, teljesen megérdemelten. A legizgalmasabb kategória a legjobb férfi főszereplőké volt, ahol szinte mindenki egyaránt szorított Bill Murrayért és Sean Pennért is, de győztes sajnos csak egy lehetett. Sean Penn leküzdötte Oscar-undorát (3 korábbi jelölése után először jelent meg a díjkiosztón), a stúdiók megegyeztek, hogy két díjesélyes alakítása (21 Gramm a másik) közül csak a Titokzatos folyó-ért kampányolják, így egyenes út vezetett az est egyetlen álló ovációjához.
Magyar filmek kis hazánkban
Az évet Herendi Gábor önirónikusnak szánt történelmi komédiája, a Magyar vándor nyitotta, melyről ugyan sok jót nem mondott a kritika, annál lelkesebben voksolt rá viszont a közönség. A Valami Amerika nézőszámát ugyan nem sikerült reprodukálnia, de legalább magasan indította a 2004-es szezont. Herendi pedig úgy döntött, tehetségét a továbbiakban Amerikában kamatoztatja - persze, csak ha van ott rá vevő.
Az év első - és legfontosabb - filmes eseménye, a Filmszemle mintegy előre jelezte, hogy ezek után mire számíthatunk. Egyértelműen kiderült - noha a szakma összetartása és szolidaritása erősen ellene dolgozott a jelenségnek -, hogy időszerű, színvonalas filmre jelenleg csak a legfiatalabb generációtól számíthatunk. A Szemle négy befutója Antal Nimród (Kontroll), Fliegauf Benedek (Dealer), Hajdú Szabolcs (Tamara), és Török Ferenc (Szezon) volt, a legfontosabb díjakat mégis két középgenerációs, Janisch Attila (Másnap) és Böszörményi Zsuzsa (Mélyen őrzött titkok) vihette haza. Sebaj. Ők ezt afféle megelőlegezett kárpótlásnak tekinthetik: filmjeiket ugyanis a nézők már kevésbé díjazták.
A fiatal filmesek munkái viszont taroltak a mozikban - amihez hozzácsapódott a filmszakmába tékozoló fiúként visszatért Árpa Attila Argó, és a Novák Emil-Gauder Áron páros Nyócker! című munkája is. De róluk majd később - az "outsiderek" egy külön kategória.
A Kontroll-t nem lehet együtt említeni a többivel, mert ténylegesen nagyobb sikert aratott még az erős mezőnyön belül is. Antal Nimród győzelmének egyik mozgatórugója a jó időzítés lehetett - a sok művész-, és a néhány nagyon kommersz alkotás után elsőként tudott mutatni valamit, ami sem az egyik, sem a másik skatulyába nem helyezhető, mégis mindkettő értékeit hordozza. És külföldi sikere sem elhanyagolható: tucatnyi ismeretlen filmfesztivál fődíja mellett azért Cannes-ból sem tért haza üres kézzel, az Európai Filmakadémia legjobb rendezőjének járó jelölése pedig még a díj nélkül is nagy dicsőség. Antal Nimród teljesen logikusan döntött úgy, hogy ő is inkább az USA-ban folytatja.
Akikkel többet nem forgatnak
Marlon Brando halálával egy korszak ért véget, egy igazi hős távozott, egy élő legenda vált holttá. Évek óta nem hallottunk róla. Visszavonultan élt, gömbölyűre hízott, szétesett családját istápolta, adósságokkal küszködött, betegségek ellen harcolt. A 80. életévét még betöltötte, aztán elbúcsúzott. Szellemi örökségét Jack Nicholsonra hagyta.
Meghalt Janet Leigh is, a filmtörténet egyik leghíresebb jelenetének főszereplője. Hitchcock Pszichó-jának tolvaj titkárnője, aki rútul végezte a zuhanyrózsa alatt. A pár perces jelenetet 7 napig forgatták, szétázott bőréért cserébe azonban Oscarra jelölték, és Arany Glóbusz-díjat nyert.
Örökre A Superman marad Christopher Reeve, aki a végsőkig reménykedett felépülésében, és soha nem felejtjük el Victor Argo markáns vonásait sem, aki annyiszor alakított mogorva maffiózót Martin Scorsese és Abel Ferrara filmjeiben.
[LHP.HU]
2005.01.04. 17:12