Egymást érik a támadások a választás napján
A szavazóhelyiségek kinyitása után számos halálos áldozata van a merényleteknek szerte Irakban. A részvételi arány mindezek ellenére magas, 72 százalékos volt a szavazóhelyiségek zárása előtt két órával. A síiták lakta körzetekben még ennél is magasabb a részvétel, 90 százalékos vagy afölötti. Bagdad egyes körzeteiben pedig elérte a 95 százalékot.
Egy Bagdad nyugati részében található szavazóhelyiségnél egy öngyilkos merénylő a szavazáshoz sorban állók között robbantotta fel a nála lévő pokolgépet, és a merényletnek több halálos áldozata van. Pokolgépes merénylet történt egy szadrvárosi szavazóhelyiségnél is a fővárosban, és ez a merénylet legalább négy ember életét követelte. A rendőrség közölte, hogy szerte Bagdadban több szavazóhelyiség ellen aknavetővel követtek el támadást, de az áldozatok pontos számáról nem tudtak beszámolni.
Több aknagránát csapódott be a Bagdadtól 60 kilométerrel északkeletre fekvő Baakúba város különböző pontjain is a szavazás első két órájában a rendőrség szerint. Ezt megelőzően a vegyes - síita-szunnita - lakosságú városban heves lövöldözés hallatszott. Az utcák kihaltak voltak, a városban az amerikai erők járőröztek. A támadások dacára a szavazásra jogosultak szép számmal jelennek meg a szavazóhelyiségeknél bizonyos síita és vegyes síita-szunnita negyedekben mind a fővárosban, mind olyan dél-iraki városokban, mint Bászra, de alig van szavazó a zömében szunniták lakta városokban, mint Fallúdzsa, Ramádi és Szamarra, valamint Bagdad észak része.
Kilenc öngyilkos merénylet délelőtt
Kilenc öngyilkos merényletet követtek el Bagdadban délig a szavazás napján. Ezek közül a legtöbb esetben az iraki biztonsági erők megakadályozták, hogy a merénylő bejusson a szavazóhelyiségbe, így a merénylők nem tudták elérni azt a célt, hogy a robbantás miatt be kelljen zárni az adott szavazóhelyiséget. Az egyik öngyilkos merénylő Malik al-Hasszán iraki igazságügy-miniszter házánál robbantotta fel gépkocsiját. A miniszter a robbanás idején nem tartózkodott az épületben, két biztonsági őrt sebesített meg a robbanás.
Egy déltájban készült mérleg szerint a vasárnapi bagdadi merényletek halálos áldozatainak száma legalább 19, ezenkívül meghalt bennük legalább két merénylő. A sebesültek száma harminc. Az országban összesen legalább 28 ember halt meg a szavazás napján délig öngyilkos merényletekben és aknavetős támadásokban, viszont az erőszakos cselekmények száma az idő előrehaladtával érezhetően csökkent, a szavazásra jelentkezőké pedig nőtt.
Az al-Kaida nemzetközi terrorhálózattal kapcsolatban álló Abu Muszab az-Zarkávi csoportja plakátjain "eretnekségnek" nevezte a választást és halállal fenyegetett mindenkit, aki megközelíti a szavazóhelyiségeket. Zarkávi csoportja szombaton nyolc halálos áldozatot követelő öngyilkos támadást hajtott végre egy szavazóhelyiség ellen, és egy iszlám szélsőséges honlapon közzétett, a csoportnak tulajdonított közleményben megismételte a fenyegetését, amely szerint vasárnap vért fog ontani Irakban. Röviddel a szavazás megkezdése előtt gépkocsiba rejtett pokolgépet robbantott fel egy öngyilkos merénylő Bagdad nyugati részében. A merénylőn kívül egy rendőr is meghalt.
Biztonsági intézkedésekkel készültek
Az iraki hatóságok és a megszálló koalíció vezetői igyekeznek mindent elkövetni, hogy megteremtsék a szavazás sikeréhez szükséges körülményeket. Három napra lezárták a határokat, és bezárták a bagdadi repteret is A szavazóhelyiségek hollétét az utolsó percig titokban tartották.
A választások ideje alatt csak hivatásos engedéllyel lehet járművekkel közlekedni az utcákon. Tilos fegyvert viselni. A biztonságra zömében az iraki biztonsági erők ügyelnek, de az amerikai egységek is készenlétben állnak. Az utcákra minden eddiginél több katonát rendeltek, ám ennek ellenére több támadás is történt a szavazást megelőző napokon.
Az erőszaktól való félelem mellett a választási rendszer is zavaró lehet a nyílt szavazáshoz nem szokott irakiaknak, akik ráadásul nem is személyekre, hanem pártlistákra szavazhatnak. A pártok a listájukra kapott szavazatok arányában osztják fel egymás között az iraki parlament 275 helyét. A pártok és szövetségek java része azonban alig ismert, a jelöltek - a vezetőkön kívül - gyakorlatilag ismeretlenek. Mindenki félt ugyanis, hogy életével fizethet el sem kezdődött politikai karrierjéért.
Alkotmányozó parlament
Ez a választás ugyanakkor még nem a végleges. Az eredményeképpen felálló parlament és kormány ideiglenes lesz, fő feladata az iraki alkotmány kidolgozása lesz. Ezt a feladatét betöltve új választásokat írnak ki, a tervek szerint december 15-én. Ehhez az kell, hogy az alkotmányt augusztus 15-ig meg kell alkotni, október 15-ig pedig a parlament elé kell terjeszteni. Ha nem sikerült elfogadni az alkotmányt, decemberben akkor is lesznek választások, ekkor az alkotmányozásra újabb egy év áll majd rendelkezésre. Ha pedig augusztus 1-jéig nem halad megfelelő mértékben az alapokmány kidolgozása, akkor minden fél évvel elhalasztódhat.
A vasárnapi választások után felálló kormánynak jogában lesz felkérni az országban állomásozó külföldi erőket a távozásra - jóllehet kicsi az esélye annak, hogy ezt meg is teszik.
Ijád Allávi
Ideiglenes miniszterelnök, az Iraki Nemzeti Egyetértés pártjának vezetője. Politikai karrierjét fiatalon, a Baath pátban kezdte, de az 1970-es évek elejém összeveszett Szaddám Huszeinnel, elhagyta az országot. 1978-ban átélt egy merényletet - feltehetően Szaddám bérgyilkosai próbáltak meg végezni vele. A merénylőt a napokban adták ki Iraknak.
Megfigyelők szerint Allávi fő előnye, hogy mindenki egyformán bizalmatlan vele szemben: az amerikaiaknak nem tetszik, hogy kritizálta őket, az egyszerű irakiak pedig azt gondolják róla, hogy a CIA embere. Szavazóinak zöme várhatóan a síiták kevésbé vallásos rétegei közül kerül majd ki, ugyanis egy tekintélyes síita család tagja.
Gázi Javer
Irak ideiglenes elnöke. Az Egyesült Államokban tanult, szunnita vallású üzletember, mellesleg törzsi vezető, politikai pártot nem vezet, de komoly esélye van arra, hogy elnyerje az iraki szunniták jelentős részének szavazatát. Többnyire hagyományos arab öltözetben jelenik meg a nyilvánosság előtt.
Ahmed Csalabi
Befolyásos washingtoni barátai nyomán őt tekintik az iraki háború egyik kezdeményezőjének, Szaddám bukása óta azonban az amerikaiakhoz fűződő kapcsolata megromlott. Többen úgy vélik, hogy az ő mozgalma - az Iraki Nemzeti Kongresszus - szerezte azokat az iraki tömegpusztító fegyverekre vonatkozó, utóbb hiteltelennek bizonyuló bizonyítékokat, amelyek a háború legfőbb okait szolgáltatták.
2004-ben végleg megszakadt az amerikaiakhoz fűződő kapcsolata, amikor otthonát amerikai és iraki csapatok dúlták fel bizonyítékok után kutatva, amelyek igazolhatják, hogy Iránnal szűrte össze a levet. Leleményessége,és gazdag, síita családja révén azonban sikerrel hozhat össze egy őt támogató síita pártszövetséget, és újra befolyásos poszthoz juthat.
Adnan Pacsacsi
Csalabihoz hasonlóan egy időben őt is úgy tekintették, mint Szaddám egyik lehetséges utódját, de ehhez nem sikerült elég támogatást szereznie a kormányzótanácsban. A veterán iraki politikus - az 1968-as puccs előtt külügyminiszter volt - Szaddám bukása után alapított pártja, az Iraki Független Demokraták élén próbálkozik a választáson. A nem túl jelentős politikai erőt képviselő formációból egy nagyobb pártszövetség kovácsolásával igyekszik minél többet kihozni az idősödő államférfi.
Moktada asz-Szadr
A radikális síita hitszónok neve a tavaly nyári dél-iraki lázadások kirobbanását követően vált ismertté. A híveiből álló Mehdi-hadsereg nem kis fejfájást okozott a megszállóknak, akik a szunnita lázadókkal is alig-alig bírnak. A vezető síita klerikusoknak - például Ali asz-Szisztáni nagyajatollahnak - végül sikerült meggyőzniük Szadrt arról, hogy békés eszközökkel érje el a megszállás végét. Maga Szadr ugyan nem jelölteti magát, de politikai szövetségesein keresztül komoly befolyása lehet a választókra, közülük is főleg azokra, akik nem kérnek a megszállókkal együttműködő két nagy síita párt jelöltjeiből.
Nagyobb pártok
Az Iszlám Daava párt az egyik a két legnagyobb síita tömörülés közül, és várhatóan komoly szerepe lesz a kormányban is. A pát szóvivője, Ibrahim Dzsafari egyben az egyik iraki alelnök, és jó esélye van a kormányfői posztra. Ez a politikai formáció a legrégebbi az iraki síita pártok közül, gyökerei egészen az '50-es évekbe nyúlnak vissza. Szaddám hatalmának megdöntése óta ugyanakkor kissé széttöredezett, és feltehetően sok választó bizalmát eljátszotta azzal, hogy együttműködött az Irakot megszálló hatalmakkal.
Befolyásos párt az SCIRI (Iraki Iszlám Forradalom Legfelsőbb Tanácsa) is, amely a Szaddám-uralom alatt főként Iránban működött. Vezetője, Abdel Aziz Hakim az iraki kormányzótanácsnak is tagja volt. A párt saját milíciáját, a 10 ezer fős Badr Brigádot 2003 végén - amikor betiltották a priváthadseregeket - átnevezték. Most Badr Szervezet néven az amerikai és a brit egységekkel vállvetve tevékenykedik. A párt sokáig kapott iráni támogatást, ám ez az utóbbi időben csökkent, nem kis mértékben a megszállókkal való együttműködés miatt.
Az iraki népesség 15-20 százalékát kitevő kurdok 1991 óta autonómiát éveznek Irak északi területén. Két fő politikai pártjukat sikerült lebeszélni arról, hogy önállósítsák az országrészt.
A Kurdisztáni Demokrata Párt (KDP) már több mint fél évszázada meghatározó politikai erő a kurd részeken. Vezetője, Maszúd Barzani 1979 óta áll a párt élén. A szervezetnek több tízezer fegyveres tagja van, a kurd harcosok - pesmergák - Északnyugat-Irak jelentős részét tartják ellenőrzésük alatt. Barzani tagja volt az iraki kormányzótanácsnak, egyik helyettese jelenleg iraki alelnök. Ő vagy közeli munkatársainak egyike komoly szerephez juthat a választásokat követően.
A Kurdisztáni Hazafias Frontot (PUK) 1975-ben alapították, jelenleg modern szociáldemokrata pártként aposztrofálják magukat. Dzsalal Talabani vezetésével a KDP-hez hasonlóan fegyveres tagokkal igyekezett kiterjeszteni befolyását éppen a rivális szervezet rovására. Talabani ugyancsak tagja volt az iraki kormányzótanácsnak, a párt hivatalosan "modern és demokratikus szellemben" igyekszik "újjáépíteni és átalakítani a kurd társadalmat".
Az 1934 óta létező, a Szaddám-rezsim alatt elnyomott Iraki Kommunista Párt a diktátor bukása után kapott új erőre. Támogatói bázisa hagyományosan a déli szegény sorsú síiták közül kerül ki. A párt adja az ideiglenes iraki kormány kulturális miniszterét, Mufid Mohammed Dzsazad al-Dzsazairit.
A Muzulmán Tudósok Szövetsége nevű formáció a választások bojkottálására szólított fel. A szervezet vállalta magára az iraki szunnita népesség képviseletét, mivel jelenleg nincs olyan párt, amely az ő érdekeiket képviselné. Ennek fő oka, hogy a szunnita vallású Szaddám Baath pártjának egykori tisztviselőit eltiltották a választásokon való részvételtől
Irakiak a választásról
A BBC News tudósítói több irakit is megkérdeztek arról, mi a véleménye a választásokkal kapcsolatban. A 22 éves, teaházban dolgozó Nabil Haiszem boldog, hogy szavazhat, az ú jelöltje Ijád Allávi. Navil úgy véli, hogy ha feláll egy erős iraki kormány vége szakad az erőszaknak.
Allija al-Huszein halárus azt kérdezi "kit érdekelnek a választások?", amikor nincs víz, elektromosság. Szerinte előbb ezeket a gondokat kellene megoldani. "Amikor Szaddám uralmának vége szakadt, azt mondtuk, jobb lesz az élet, de semmi nem történt. Jött Allávi, és megint nem történt semmi sem, és a választások után sem fog."
Mahmúd ar-Rasszám diák nem szavaz. Szerinte úgy nem lehet választani, hogy "nyakunkon a koalíciós erők bakancsa", és az irakiak java nem megy majd el voksolni. Szerinte az egész csak egy amerikai összeesküvés. "Irak olyan lesz, mint Irán és polgárháború tör majd ki. Az egész választás egy nagy vicc."
A nyugdíjas Ajjub Szadún szerint nem számít ki győz, csak az, hogy stabil, virágzó állam legyen, és "Allah és prófétája akarata szerint épüljön az ország". Úgy véli, jobb lenne, ha békében lehetne szavazni, mert "azok a terroristák sok embert meg fognak ölni (...) a bombáikkal".
Haddzs Adnan Rifae boltos szerint tőle mehet a szavazás, ha békét és biztonságot hoz, de a családját nem engedni voksolni. "Túl veszélyes kimenni az utcákra, és később úgyis azt hoznak be az amerikaiak, akit akarnak."
Husszien Abdul Zahra alkalmazott elmegy szavazni, mert "ez az első alkalom, hogy a síiták kerülnek hatalomra Irakban. Szerinte a választások után az amerikaiaknak el kellene hagyniuk az országot. Zahra Allávi és a síita lista között ingadozik.
Omár Najem villanyszerelő szerint az összes poszter és politikai reklám hazugság. A jelöltek külföldi - izraeli, iráni, amerikai - ügynökök. Omár úgy véli, az emberek nem a fenyegetések, hanem a hazugságok miatt nem fognak szavazni. Szerinte Allávi ugyanolyan diktátor, mint Szaddám volt, ráadásul az amerikaiak cinkostársa - írja a BBC News.
[LHP.HU]
2005.01.30. 14:24