
Megnyerte második Eb-selejtezőjét a magyar válogatott. Az első negyvenöt percet felejtsük el, viszont a folytatásban megérdemelten győztünk.
Minek szépítsük? Értékelhetetlen első félidőt produkált a magyar válogatott. Az a csapat, amelyik második Európa-bajnoki sleejtezőjére készült ma este, ráadásul azt a Moldovát fogadta a Szusza Ferenc Stadionban, amelyet itthon mindenki, szurkolóstul, játékostul, szövetségi kapitányostul verhetőnek ítélt meg. Volt is fogadkozás bőven: Egervári Sándortól kezdve, Gera Zoltánon át Dzsudzsák Balázsig mindenki elmondta: nyerni kell és kész.

Koman Vlagyimir első gólját szerezte a válogatottban
Ehhez képest úgy telt az első félidő, mintha a mieink idegenben játszottak volna. Moldova egyszerűen jobb volt, gyakran került helyzetbe, rendre zavarba hozta a bántóan rosszul helyezkedő védőinket, és lezárta a szélsőink elől a területeket is. A 44. percben adott életjelt először magáról a válogatott, amikor egy Dzsudzsák-lövés süvített az ellenfél kapuja felé. De ennyi...
Egervári szerencsére most nem cserélte le a szünetben az említett PSV-játékost, viszont levitte az észrevehetetlen Czvitkovics Pétert, akit Szalai Ádám váltott. A folytatásra érezhetően más felfogásban jöttek ki a mieink. Ahogy mondani szokták : nekiestek a moldávoknak, mint tót az anyjának és ez meg is hozta vezető gólunkat. Rudolf Gergely 17 méteres lövésével indult a magyar henger (ilyen szókapcsolatot sem írhattunk le évek óta a mieinkkel kapcsolatban), majd Koman Vlagyimir talált kapuba, ugyancsak távolról. Amikor már azt hittük ez a két gól elég ahhoz, hogy megtörjük a vendégegyüttest és begyűjtsük az olyannyira várt három pontot, egy hihetetlenül ügyetlen felszabadítás után (Lázér Pál) szépített Moldova. Szerencse, hogy ez már nem számított és végül valóban megnyertük a mérkőzést.
Borsonline
2010.09.08. 10:44