"Teljesítettem, amit vállaltam"

HÍREK > BELFÖLD > "Teljesítettem, amit vállaltam"

t: 173

Erdős Miklós: Mádl Ferenc leköszönő köztársasági elnök úr vendégei vagyunk a Budai Várbeli Sándor Palotában. Éppen adásunk napján, 4-én jár le Elnök Úr mandátuma. Köszönjük, hogy fogadott bennünket, és ha megengedi, elnök úr, egy olyan kérdéssel kezdeném, ami dramaturgiailag talán inkább a beszélgetés végére kerülhetne, de talán megadja a hangulatát, hogyha azt kérdezem, hogy fájó szívvel vagy felszabadultan, megkönnyebbülten távozik posztjáról?

Mádl Ferenc: Mindenekelőtt köszöntöm a Hírtévé nézőit. Erre a kérdésre azt tudom mondani, hogy olyan emberként távozom és búcsúzom ettől a feladattól, mint aki egy közösségtől, jelen esetben a magyar közösségnek egy meghatározott alkotmányos intézményétől, a Parlamenttől kapott megbízatást arra, hogy az elnöki, köztársasági elnöki feladatköröket öt évig lássa el; mint olyan ember, aki ezt a feladatot tisztességesen, becsületesen ellátta, és ilyen értelemben egyfajta lelki nyugalommal és belső harmóniával a feladathoz képest, a kihíváshoz képest, a teljesítés viszonyában az az érzésem, hogy nem fájó szívvel, hanem nyugodtan, békében távozom.

Erdős M.: Mielőtt az elmúlt öt évről kérdezném, engedje meg, hogy összefoglaljuk mindazt, amit mi tudunk az Ön elnöksége előtti pályájáról.

[Bejátszás:] Mádl Ferenc 1931-ben született a Veszprém megyei Bándon. 1955-ben az ELTE Jogi Karán szerzett diplomát. Dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetében, később az ELTE Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatója, majd a Nemzetközi Magánjogi Tanszék vezetője lett. Az Akadémia rendes tagja. Vendégprofesszorként több külföldi egyetemen is tanított, soha nem volt egyetlen pártnak tagja sem. 1990-től 1993-ig az Antall-kormány tárcanélküli minisztere, majd művelődési és közoktatási minisztere lett. 1995-ben az ellenzéki MDF, KDNP és a Fidesz közös államfőjelöltje volt. 1996-tól a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke, 1999-ben Széchenyi díjat kapott nemzetközileg is elismert jogi munkásságáért. 2000-ben a Független Kisgazdapárt – a Fidesz egyetértésével – köztársasági elnöknek jelölte. 2000. június 6-án a harmadik fordulóban 243 igen és 96 nem szavazattal választotta meg az Országgyűlés államfővé. Első államfői beszédében legfontosabb feladatának a nemzeti egység megteremtését nevezte, és hangsúlyozta a béke és az összefogás fontosságát. 2000. augusztus 4-én az Országház előtti ünnepségen iktatták be hivatalába. A közvélemény-kutatási adatok szerint öt év alatt mindig a legnépszerűbb közszereplők közé tartozott, a legfrissebb adatok szerint pedig ő a leginkább kedvelt politikus a lakosság körében.

Erdős M.: Remélem, hogy nem tévedtünk túl sokat, ebből az összefoglalóból azonban nem derül ki, hogy Ön mennyire ambicionálta a közéleti pályát, a politikai pályát? Tulajdonképpen Ön választotta a pályát vagy ez a pálya választotta Önt?
Mádl Ferenc: A nemzetközi kapcsolatok, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok, az európai integráció folyamata történeti mélységtől máig tartóan, ez a háttér volt az, amivel valószínűleg a politika engem megszólított, hogy amikor elkövetkezett annak lehetősége, meg szüksége a rendszerváltozás idején, az akkori kormányalakítás idején, az a miniszterelnök, akit én nagyra becsültem, bár nem ismert – a kormányalakítás menetében ismertem meg –, ő szólított meg, hogy az a tudás, az a tapasztalat, amit feltehetően ő ismert, hogy ebben segítsek. Így kerültem kormányra.

Erdős M.: Kétszer jelölték köztársasági elnöknek, egyszer 1995-ben, egyszer 2000-ben. Először az ellenzék jelölte, másodszor a kormánypártok, de hát végül is ez ugyanaz az oldal. 2000-ben volt egy ígérete az akkori ellenzéki MSZP–SZDSZ-től, hogy konszenzussal fogják Önt megválasztani, az első fordulóban, kétharmados többséggel. Aztán ebből mégsem lett semmi. Ez mennyire befolyásolta Önt és a későbbi pályáját, hogy nem volt mégsem teljes a támogatottsága?

Mádl Ferenc: Miután mindezt végiggondoltam, hogy milyen választási folyamaton kell nekem átmennem és milyen feladataim lesznek, hogy a pártok felett a nemzet egységét kell képviselnem, egyfajta szilárd alkotmányos értékrend jegyében, ez nem okozott az én további gondolkodásomban, cselekvéseimben, nem okozott semmiféle különös… Pláne nem okozott megrendülést vagy valamiféle devianciát, jobbra vagy balra eltérést.

Erdős M.: Elnök úr, az idő rövidsége miatt mi azt is összefoglaltuk, hogy az Alkotmány szerint a köztársasági elnöknek milyen feladatai vannak, ha megengedi, akkor bemutatjuk a nézőknek, először azt, hogy a törvényesség védelmében mi a teendője a köztársasági elnöknek, és aztán beszélgessünk róla, hogy az Ön meglátása szerint mennyire sikerült ezt teljesítenie.

[Bejátszás:] A köztársasági elnöknek az Alkotmány számos feladatot ír elő, így a nemzet egysége és a demokrácia feletti őrködést, egyes nemzetközi szerződések megkötését. Ő a hadsereg főparancsnoka. Ha az Országgyűlés a döntések meghozatalában akadályoztatva van, a köztársasági elnök jogosult a hadiállapot kinyilvánítására, a rendkívüli állapot és a szükségállapot kihirdetésére. Kegyelmet gyakorolhat. Évente 1100–1200 kegyelmi kérvény érkezik hozzá, ebből 30–40 esetben élt kegyelmezési jogával Mádl Ferenc. Leghíresebb talán a nevelőapját megölő Simek Kitty esete volt, akinek a büntetés-végrehajtását függesztette fel. A köztársasági elnök jogosult a választások időpontjának kitűzésére. Az ő javaslatára választja az Országgyűlés a kormányfőt. A 2002-es parlamenti választások, illetve a 2004-es kormányváltás után Medgyessy Péternek, majd Gyurcsány Ferencnek adott kormányfői megbízást. A minisztereket a kormányfő javaslatára ő nevezte ki és mentette fel. Számos állami elismerést adományozott. Saját, kitüntetésre felterjesztett húgát, Mádl Máriát azonban a rokoni kapcsolat miatt nem tüntette ki. Többször egyeztetett a parlamenti pártok vezetőivel például a nyugodtabb politikai légkörről vagy egyes tisztviselők, például az országgyűlési biztosok kinevezéséről. Az államfő törvényt kezdeményezhet, gondoskodik kihirdetésükről, és aláírja azokat. Ha a törvénnyel vagy annak valamelyik rendelkezésével nem ért egyet, azt egyszer megfontolásra visszaküldheti az Országgyűlésnek. Mádl Ferenc öt év alatt több mint 520 törvényt, törvénymódosítást látott el kézjegyével. Tizennégyszer fordult az Alkotmánybírósághoz, kért előzetes vagy utólagos normakontrolt az alkotmánysértőnek tartott rendelkezések miatt. Ebből az Orbán-kormány elnöki ciklusára eső 22 hónapja alatt három, a Medgyessy- és Gyurcsány-kormány 38 hónapja alatt tizenegyszer fordult az Alkotmánybírósághoz. Az utolsó hónapban négy törvényről kért előzetes normakontrolt. Egyetlen olyan eset sem fordult elő, amikor alkotmányossági észrevételeit az Alkotmánybíróság legalább részben ne osztotta volna. Nem írta alá a türelmi zónák kijelölésére vonatkozó rendelkezéseket, a fogva tartottak nyilatkozattételi jogával kapcsolatos jogszabály-módosítást és a Lex Répássyt, mert az, véleménye szerint, indokolatlanul korlátozta volna a véleménynyilvánítás szabadságát. 2002 végén a szociális törvényt küldte vissza a Parlamentnek, mert szerinte az hátrányosan érintené azokat, akik a szociális alapellátást egyházi intézményekben vennék igénybe. Fél évvel később ugyancsak visszaküldte az Országgyűlésnek megfontolásra a kórháztörvényt, melyet később az Alkotmánybíróság is megsemmisített. Ugyancsak megsemmisítette az Alkotmánybíróság a gyűlöletbeszéd elleni törvényt is, melyről szintén kihirdetés előtt kért előzetes normakontrolt. Visszaküldte az európai parlamenti képviselők megválasztásáról szóló törvényt is. Az Alkotmánybíróság szintén megsemmisítette a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének vezetőválasztást módosító rendelkezéseit. Előzetes normakontrolt kért még a mezőgazdasági termékek többletkészletezésével, a kistérségi társulásokkal, a légi fuvarozással, a biztonsági kamerák beszerelésével kapcsolatban, a felsőoktatási, az ügynök- és legutóbb pedig a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról szóló törvényekről.

Erdős M.: Elnök úr több törvénytervezetet visszaküldött az Országgyűlésnek, és többször fordult az Alkotmánybírósághoz is. Egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy az Alkotmánybíróság legalább részben ne adott volna Önnek igazat. Ez tulajdonképpen egy nagyon pozitív teljesítmény, de vajon nem volt-e túl óvatos? Nem gondolt-e arra, hogy esetleg többször lépjen föl, és legfeljebb nem mindig lesz teljesen igaza, de lehet hogy ezzel hatékonyabb lehetett volna?

Mádl Ferenc: Erre azt tudom válaszolni, hogy ez a szempont, hogy óvatos vagyok-e vagy sem, hogy a számszerűség tekintetében, nagyságrend tekintetében többször vagy kevesebbszer lépjek-e fel, ez nem játszott döntő szerepet a törvények aláírásánál, illetőleg nem aláírásánál, vizsgálatánál. Mert a köztársasági elnöknek az a kötelessége, ami a törvényhozást illeti, hogy amikor a törvényeket a Parlament megszavazta, azt követően nagyon alaposan tanulmányozza, de már korábban, már a törvények előkészítése során is természetesen figyelte, hogy hogyan alakul az alkotmányosság szempontjából is ezeknek a törvényeknek az üzenete, tartalma. De amikor a Parlament ezeket aláírta, és átküldte a házelnök vagy a házelnök asszony, most már kihirdetés végett és aláírás végett, avagy esetleges normakontroll kérése végett, attól kezdve az elnöknek az volt a kötelessége, hogy nagyon alaposan vizsgálja ezeket a törvényeket a maguk alkotmányos értékrendje, tartalma, az Alkotmánynak való megfelelés, avagy esetleges alkotmányos aggályok felől. Hát e tekintetben ha az a momentum, hogy most már a sokadikat vagy még csak kevés törvényt kezeltem ezzel a gondossággal, ezzel a kötelességgel, ezzel az alkotmányos kötelességgel, attól kezdve ennek a momentumnak nem volt szerepe.

Erdős M.: Volt olyan, hogy majdnem beavatkozott, de aztán mégsem? Mondanék két példát. 2003-ban az előző kormány drogtörvényét liberális nyomásra hát eléggé felpuhították. Sokan gondolták azt, hogy Ön esetleg közbe fog lépni. Aztán rögtön a kormányváltás után ott volt az a bizonyos Erzsébet hídi csata, ahol a rendőrség közbeavatkozott. Mai napig nem tisztázódott pontosan, hogy mi volt a törvényes és mi nem volt törvényes. Ezt sokan összehasonlították az úgynevezett taxis blokáddal, amikor Göncz Árpád köztársasági elnök egyértelműen kiállt a taxisok, a blokád mellett, sőt, utána közkegyelemben részesített mindenkit. Az Erzsébet hídi csata esetén Öntől vártak valamiféle beavatkozást. Ez nem fordult meg a fejében egyik vagy másik esetben?

Mádl Ferenc: Voltak ilyen… Észrevettem én természetesen és én is láttam, hogy mi történt az Erzsébet hídon és hogy milyen körülmények vezettek azon feltételezéshez, hogy komoly mértékű csalások voltak a választások során, és nagyon sokan úgy érezték, hogy… És volt is sok ilyen panasz az Országos Választási Bizottság előtt, illetőleg a helyi választási bizottságok előtt, eljutott több tíz, azt hiszem, több tucatnyi ilyen ügy egészen a Legfelsőbb Bíróságig. Nos, ez volt ezeknek az ügyeknek mondjuk a normális megítélési folyamata, az előbb említett intézmények közreműködésével, tehát választási bizottság, végül, ha kellett, a Legfelsőbb Bíróság. Miután ezeken a fórumokon törvényszerűen és jogszerűen alakultak és zárultak le, a köztársasági elnöknek egyszerűen nem volt semmilyen joga, eszköze, hogy bármilyen értelemben ezeket megkérdőjelezze, és ehhez képest a választásoknak a tisztaságát, jogosságát, helyességét, érvényét megkérdőjelezze.

Erdős M.: A felpuhított drogtörvénnyel is ugyanez volt a helyzet?

Mádl Ferenc: A felpuhított drogtörvényt illetően, azt nagyon alaposan tanulmányoztam, nemcsak magam, hanem sok hozzáértő szakember közreműködésével, és nagyon alaposan átgondoltuk annak a törvénynek a tulajdonképpeni üzenetét, tartalmát, hogy ebben – ahogy Ön fogalmazott – a felpuhított formában jól tudja-e szolgálni vagy egyáltalán jól szolgálja-e a tulajdonképpeni célt, hogy visszaszorítsuk a törvényes eszközök puhább vagy kevésbé puha, keményebb vagy kevésbé kemény törvényes eszközökkel a drogfogyasztást, egyáltalán ezt a jelenséget. Végül úgy láttam én, nagyon komoly lelkiismereti és szakmai végiggondolása után a dolgoknak, hogy ez a bizonyos üzenete a törvénynek, hogy büntetés helyett egyelőre egy elterelő útra, javulási útra lehet késztetni az elkövetőknek, a nem súlyos elkövetőknek egy részét, ez talán közelebb visz a tulajdonképpeni célhoz, hogy tudniillik visszatartson minél több embert, fiatalt vagy a drogügyletekben való résztvevőt a drogfogyasztástól végső soron, ez volt a meggyőződés. Sokan gondolták – mint a korábbi törvény is tartalmazta –, hogy keményebb büntetőjogi eszközökkel kellene fellépni, több embert kellene becsukni, fiatal embert. Ez a kérdés ma is azt hiszem még komolyan foglalkoztatja a társadalom jelentős részét, különösen azokat, akiknek közvetlenül szerepük, felelősségük van a drogügynek a mikénti alakításában, hogy melyik a jobb módszer? A puhább, emberibb, ilyen nevelési-kezelési módszer, illetőleg végletes esetben a határozottabb, ahogy mondjuk, pönalizálás, tehát büntetőjogi eszközökkel való operálás? Ez ma is, minden országban ez a dilemma állandóan jelen van.

Erdős M.: Azt mondta az előbb, hogy ebben az esetben sok szakember véleményét kikérte. Általában amikor az Alkotmánybírósághoz fordult vagy visszaküldött egy törvénytervezetet, akkor ezek egyéni döntések voltak vagy pedig egy jogász csapattal dolgozott?

Mádl Ferenc: Végül is a felelősség a köztársasági elnök egyéni felelőssége, hogy ezt a döntést a törvényeknek a kihirdetése, illetőleg esetleges Alkotmánybírósághoz való küldése normakontrol végett, ez végül is egyéni felelőssége a köztársasági elnöknek, de minden esetben egy komoly jogászteam, egyrészt a hivatalnak van ilyen, a Köztársasági Elnöki Hivatalban vannak nagyon komoly alkotmányjogászok, nagyon képzett alkotmányjogászok, akik nemzetközi kitekintéssel is rendelkeznek, másrészt vannak, voltak esetek, amikor ennél szélesebb körben vontam be szakembereket, jogászokat a dolog nagyon elmélyült megvizsgálásába. Ilyen értelemben tehát mindig volt a döntés mögött egy nagyon komoly szakmai fórum is.

Erdős M.: Amikor kegyelmet gyakorolt, mekkora felelősséget vett magára, illetve milyen szempontok alapján döntött? Ugye a közvélemény általában csak ismert nevekről tud: Székely Zoltánról, aki nem kapta meg a kegyelmet, Simek Kittyről, aki megkapta, beszélnek most Zalatnay Saroltáról, akiről még nem tudjuk, hogy megkapja vagy nem kapja meg. Mekkora ez a felelősség?

Mádl Ferenc: Nem vitás, azért szerepe van a kegyelem esetleges megadásánál, hogy nem súlyos a bűncselekmény, nem súlyos a börtönbüntetés, hogy nem tipikusan bűnöző személyről van szó, aki hosszú távon bűnöző életet folytat, hanem hogy gondatlan, autóbaleset útján, bár súlyos autóbaleset útján került abba a helyzetbe, hogy elítélték, de nem bűnöző típus; hogy a büntetési végrehajtási folyamatban aláveti magát a büntetési folyamat minden szükséges fegyelmezési, nevelési eszközének; hogy közreműködött az igazság, az úgynevezett igazság, tehát a jog szerinti igazságnak a megállapításában. Végül ami döntő szokott még lenni, hogy most már teljesen megítélt ügy, minden ellenében megítélt ügy után valamilyen személyi változás következik be, főleg egészségügyi, olyan súlyos egészségügyi romlás, katasztrofális, végzetes betegség, aminek mondjuk a börtönben való kezelése nehezen vagy egyáltalán nem biztosítható. Szóval ilyen körülmények, amelyek már a börtönbüntetés folyamatában merülnek fel, tehát új elemek mintegy a megítélt ügyhöz képest, ezek azok a momentumok, amelyek figyelembevételével az egész személy, az egész múltjának, jelenének, családi körülményeinek – sok gyerek van-e otthon, akiket el kéne tartani, miközben viszonylag nagyon kevés a keresmény a börtönben ma –, szóval ezeknek összessége az, amelyek kivételesen tényleg azt indokolják, hogy a megítélt, többnyire azért általában igazságosan megítélt ügyben az ítélet után a kegyelmet a köztársasági elnök, amivel a Parlament vagy az Alkotmány megbízza, hogy tudniillik kivételesen éljen egy ilyen lehetőséggel, hogy akkor éljen is vele.

Erdős M.: Elnök úr, az adásunkban itt most egy rövid híradó következik, úgyhogy ha javasolhatom, mi is tartsunk egy rövid szünetet.

* * *

Erdős Miklós: Továbbra is a leköszönő Mádl Ferenc köztársasági elnök úr vendégei vagyunk a Budai Várban, a Sándor Palotában. Az előző húsz percben arról beszélgettünk, hogy elnök úr mennyire érzi sikeresnek azt a tevékenységét, amellyel a törvényesség felett őrködött. Az Alkotmány azonban más feladatokat is előír a köztársasági elnöknek. Javaslom, rögtön itt, most az elején tekintsük meg, hogy melyek ezek a feladatok, és aztán ezekről is beszélgessünk.

[Bejátszás:] Mádl Ferencnek öt év alatt több mint 1000 közszereplése volt. Ennek több mint negyede diplomáciai jellegű. Több mint kétszer annyi külföldi politikust fogadott, mint ahányhoz ő ellátogatott. Összesen harminckét országba utazott el, havonta átlagosan másfélszer hagyta el az országot. Mádl Ferenc első és utolsó útja is a Vatikánba vezetett. Összesen hétszer kereste fel II. János Pált és XVI. Benedeket. Elment II. János Pál temetésére és XVI. Benedek beiktatására is. Az uniós csatlakozás előtt több fórumon is felszólalt hazánk mielőbbi és egyenjogú integrációjáért. Például a Dagosi Világgazdasági Fórumon vagy az Európai Parlamenti ülésen, ahol elmondta: a csatlakozó országok és a régi tagállamok között nem lehet különbséget tenni a mezőgazdaság, a közvetlen kifizetések vagy a pénzügyi források terén. Többször is találkozott az EU-csatlakozás előtt az Európai Bizottság elnökével, Romano Prodival. 2003. árpilis 15. és 17. között részt vett Görögországban azon az EU-csúcstalálkozón, ahol az akkori EU-s tagállamok és a tíz új csatlakozó ország képviselői aláírták a csatlakozási szerződéseket.

Mádl Ferenc: Szimbolikusan azt lehet mondani, hogy ami ma itt történik, az egyfajta késői történeti megvalósulása annak, amit a magyarság akkor saját érdekei, saját európaisága érdekében és a saját és az ország saját fejlődése érdekében megpróbált megvalósítani, és meg is valósított Szent István idejére már. És az, ami itt történik, az ennek egyfajta késői történelmi replikája, hogy így mondjam.

Többször egyeztetett az akkor még hat parlamenti párt képviselőivel a 2001-ben elfogadott státusztörvényről, és 2002 elején átadta az első Magyar Igazolványokat. Többször járt a szomszédos országokban, ahol minden esetben tárgyalt a határon túli magyarság helyzetéről is. 2003 augusztusában azt nyilatkozta a Távirati Irodának: a kettős állampolgárság kérdése rendkívül fontos a magyarságnak, ennek lehetőségeiről, jogi feltételeiről a politikai elit és a társadalomtudományok képviselőivel megnyugtató állásfoglalást alakítanak majd ki. Ezt az után mondta, hogy öt vajdasági magyar párt és mozgalom közös levélben fordult a magyar közjogi méltóságokhoz. Arra kérték őket, hogy a Magyar Parlament mihamarabb tárgyaljon a kettős állampolgárságról.

Mádl Ferenc: Egy közösség együttesen történelmi igazságtételnek tekinti, és ők is jól tudják, hogy megadásának nincs jogi akadálya.

A Vajdaságba is ellátogatott, a magyarság jogainak tiszteletben tartását kérte. Bízott a kettős állampolgársági népszavazás sikerében. Azt mondta, emberi számítás szerint valószínű, hogy sikeres lesz a kettős állampolgárságról szóló népszavazás. A történelem parancsában mintha az volna, hogy sikerülnie kell, mondta. A Visegrádi Négyek államfői találkozóinak hagyományát is megtartotta. Több országban is részt vett a magyar kulturális évad megnyitóján, ellátogatott a legnagyobb auschwitzi haláltábor felszabadulásának hatvan éves évfordulóján tartott megemlékezésre másik 43 ország államfőjével együtt.

Erdős M.: Elnök úr, nem tudom, mennyire volt tudatos az, hogy hivatalba lépése után a legelső látogatásai közül az egyik és aztán a legutolsó is a Vatikánba vezetett. Mennyire fontos ma Magyarországon az egyházzal, a keresztény egyházakkal való kapcsolat, különösen annak tudatában, hogy azért sokan vannak ebben az országban, akik egész egyszerűen dühbe gurulnak akkor, hogyha egyházakról esik szó, márpedig a köztársasági elnök feladata a nemzet egységének az ápolása.

Mádl Ferenc: Minden országban, ha új kormány lép hivatalba vagy új hatalmi struktúra kezdi meg a működését vagy váltás történik, rendszerint meglátogatják, ellátogatnak a Szentatyához, a pápához, aminek az a magyarázata, nyilván történeti messzeségből is vagy távlatokban nézve, hogy ez az intézmény, mondjuk az etikai, kulturális és szabadságértékeknek régóta egy kifejezett hordozója, elismert nagy tekintélye, és szívesen elmennek látogatóba minden ország politikai személyiségei. Csak utalok arra, hogy Magyarországon is a legutóbbi alkotmányos kormányváltás után Medgyessy Péternek az egyik első dolga volt, hogy tiszteletét tette a Szentatyánál. Ugyanez következett be a Gyurcsány-kormány megalakulása után. De ez nem sajátos magyar jelenség, hogy az egyháznál – az előbb említett okokból –, más egyházaknál is, de különösen a Szentatyánál látogatást tesznek.

Erdős M.: Csakhogy az Ön elnöksége alatt voltak sikeres, meg kevésbé sikeres kormányzati látogatások a Szentatyánál. Ez az Ön kapcsolatát nem befolyásolja a Vatikánnal?

Mádl Ferenc: Én törekedtem az előbb említett okokból – kötelességem is volt – a Vatikánnal való nagyon jó kapcsolatnak, hatékony és aktív kapcsolatnak a létrehozása. Ez, azt hiszem, nagyon baráti és őszinte szívélyesség mellett meg is valósult. Ha voltak is esetleg az állam és az egyház viszonyában a mindennapi gyakorlatban időnként nehézségek – mint az utóbbi időkben –, és ilyenek igazán a politikai felszín területén, hogy így mondjam, felmerültek, én azt gondolom, hogy a magyar kormány is, de főleg a Magyar Köztársaság elnöke – az elődöm is, meg én is – megtette azt, amit csak kell, hogy ez a kapcsolat fair, alkotmányos, barátságos, hatékony legyen, abból a szempontból, hogy az egyháznokoknak is dolga, hogy a magyar társadalom erkölcsi erejét, kulturális erejét erősítse az alkotmányos rendünk, a demokrácia és az értékrendjeink érdekében. Ez magyar alkotmányos és kormányzati érdek is, ennek a teljesítését, jól vagy rosszul, általában a köztársasági elnök megvalósította.

Erdős M.: A nemzet egységét tartotta a legfontosabbnak hivatalba lépésekor, ennek fényében hogy ítéli meg, mennyire volt sikeres, hogyha figyelembe vesszük a státusztörvényt és a kettős állampolgárságról szóló népszavazást?

Mádl Ferenc: A határon kívüli magyarság nyelvi és általános magyar kultúrájának az erősítése tekintetében nagyon sok minden történt valamennyi kormány közreműködésével. Ennek rendkívül fontos állomása, két állomása nem vitás, egyrészt a kedvezménytörvény, amelyik ugye azt szolgálta, hogy a határon kívül élő magyarok a maguk nyelvi oktatását, a nyelvi identitását ne csak megőrizzék, hanem fejleszteni is tudják, ez többé-kevésbé, azt hiszem, sikeres. Bizonyos nehézségek mellett, de a köztársasági elnök természetesen ezt támogatta ismételten, akkor is, mikor ennek egyfajta revíziójára vagy fölülvizsgálatára, módosítására került sor. Számomra nagy élmény volt ebben részt venni. Nagyon határozottan részt vettem benne, nemcsak abban, hogy mondjuk az első Magyar Igazolványt az érintettek könnyező részvétele mellett én adtam át – ez különleges élmény volt számomra. Ami aztán a másik nagy állomása ennek az egész, a nemzet egészének kifejezése ebben a határon túli magyarsággal való viszonyában a magyarságnak, ez a kettős állampolgárság kérdése volt. A kettős állampolgárságot illetően azt kell hogy mondjam, hogy az utolsó pillanatig, mármint az erre vonatkozó népszavazás meghirdetését követő időszakban és a népszavazást megelőző időszakban az utolsó pillanatig úgy tűnt, mint hogyha ebben a nemzet egysége megnyilvánulna. Tehát minden politikai erő, minden társadalmi erő támogatja a kettős állampolgárság megadásának ügyét. Maga a köztársasági elnök is nagyrészt a határon túli magyarság szerveinek kérésére és más kérésekre is nagyon komoly jogi, nemzetközi, ha tetszik, nemzetközi jogi elemzést végzett szakemberek közreműködésével, hogy ennek van-e bármi jogi akadálya, jogilag járható útról van-e szó. Kiderült természetesen, hogy igen, és az is világossá vált, hogy ez nem Európában sok országban gyakorolt intézmény a kettős állampolgárság. Nos, az utolsó percig úgy tűnt, hogy ezt mindenki akarja. Természetesen különösképpen az érintettek, a határon túli magyarság. De az akkori, tehát a mostani koalíciós erők is. Az utolsó percben azonban a koalíciós erők és a kormány más irányt vett, és nemlegesen állt ehhez hozzá. A köztársasági elnök az előbb említett részben és a most vázolt megfontolásokból mindazonáltal úgy gondolta, hogy ez egy olyan történelmi helyzet, olyan erkölcsi kötelessége a magyarságnak, hogy a történelem minket így összerendezett itt a Kárpát-medencében, ezt a jogi formát, az emberi méltóságnak ezt az igényét, hogy tarthassa magát magyarnak, aki tényleg évszázadok óta ebben a közösségben itt együtt él, ebben az identitásban együtt él, ezt hadd élhesse meg. Ez volt az az igazi megfontolás, az az erkölcsi megfontolás, ami mellett én a MÁÉRT-ülésen is kifejezetten felléptem. Ismeretes az eredmény. Én nem hiszem, hogy az az eredmény az utolsó szó a magyar történelemben, a jelenkori magyar történelemben. Feltehetően valamilyen formában ez az ügy, ez a gondolat tovább fog élni, tovább fog erősödni. A jelenlegi kormányzat is rengeteg lépést tett, hogy megközelítse azt az állapotot a határon túli magyarság számára, amit a kettős állampolgárság nyújthatna. Hogy ez elég-e és hogy hogy ítéli meg a továbbiakban a határon túli magyarság és a belföldi politikai gondolkodás, közjogi gondolkodás, ez a gondolkodás most van folyamatban. Énszerintem történetileg nézve és a dolog tartalmát nézve, ha tetszik, politikailag, általános filozófiai, erkölcsi megfontolásokból az következik, hogy előbb-utóbb erre pozitív értelemben vissza kell térni, és be fog következni a kettős állampolgárság.

Erdős M.: Ilyenkor szokták megkérdezni, egy ilyen búcsúbeszélgetés vége felé, hogy mit csinálna másként, ha újra kezdhetné? Én, ha megengedi, megtoldanám még azzal, hogy azt szokták mondani, hogy a magyar alkotmányos berendezkedés szerint a köztársasági elnök olyan súlyú, amilyet a személy kiharcol magának. Hogy érzi, mennyire sikerült a köztársasági elnöknek ezt az Alkotmány szerint megfogalmazott súlyát kihasználnia?

Mádl Ferenc: Mondok egy példát vagy kettőt is. Ha sokáig nem tud valamilyen oknál fogva létrejönni az ombudsmanok testülete vagy az ORTT elnöke vagy az Alkotmánybíróság összetétele a kiválások, illetve a nyugdíjazások folytán, és a megfelelő előkészítés, a választások folytán nem tud létrejönni, nem tudna létrejönni, itt kellő időben a köztársasági elnöknek az a feladata, a demokratikus működés. Ezek az államszervezet demokratikus működésének fontos láncszemei, akkor igenis be kell avatkozni, a megfelelő intézkedéseket kell előkészíteni az illető intézményeknek a döntéséhez, hogy kiegészüljenek ezek az intézmények vagy létrejöjjenek ezek az intézmények. Mondhatnék még elég sok mindent, hogy mi mindent jelent az államszervezet demokratikus működése feletti őrködés.

Erdős M.: Hogyha elvállalta volna, akkor az ellenzék – de legalábbis a nagyobbik ellenzéki párt – ismét Önt jelölte volna államfőnek. Miért nem vállalta?

Mádl Ferenc: Ez eléggé közismert lett a sajtóban az erre vonatkozó válaszom. Én öt évre vállaltam a megbízatást. Ismert azért a magyar közvéleményben többé-kevésbé, hogy én azért tizenöt éve vagyok bent a közszolgálatban, hogy úgy mondjam, hiszen az első szabadon választott kormánynak is tagja voltam már az itt is említett okokból és körülmények folytán. Szóval tizenöt éve, amellett, hogy én igazából egyetemi tanár, oktató vagyok, és ezt a funkciót azóta is a lehetséges mértékben gyakorlom, minden héten egy napot az egyetemen vagyok, most is folytatnom kell a tankönyvírást, és valószínűleg más oktatói tevékenységet is, szóval én tizenöt éve közvetlenül részt vettem az állami közszolgálatban, hogy úgy mondjam, és amikor a legutóbbi nagy felelősséggel járó megbízatást kaptam és elvállaltam – nem könnyen, de úgy éreztem, hogy az adott helyzetben ez erkölcsi kötelességem –, akkor is azt mondtam, hogy csak akkor, ha minden párt támogatja – hát ez be is következett –, és öt évre, igen. De hát ez az öt év lejárt, és az az érzésem, hogy tényleg tisztességgel, végig teljesítettem, amit vállaltam, és arra a meggyőződésre jutottam, hogy lesz valaki, aki ugyanilyen vagy talán sokkal nagyobb elkötelezettséggel… nem elkötelezettséggel, hanem hatékonysággal újabb energiát és újabb hitet tud önteni abba, hogy ez a funkció, a köztársasági elnöknek ez a nagy méltósága jól szolgálja a magyar közjogi rendszert, a magyar alkotmányosságot és főleg a magyar népet.

Erdős M.: Öt év tapasztalattal a háta mögött az utódnak, Sólyom Lászlónak milyen tanácsot adna? Illetve egyáltalán van-e átadás-átvétel ezen a poszton?

Mádl Ferenc: Én természetesen, miután nagyon-nagyon régen ismerem, és ebben a mostani helyzetben is tudom, hogy milyen feladatok előtt áll az új köztársasági elnök, sokat beszélgetek vele, hogy milyen ügyek vannak folyamatban, melyek azok a kihívások, amelyek a közeli hetekben, hónapokban, feladatok, amelyek a közeli hetekben, hónapokban várnak rá. Erről ilyen értelemben fogunk beszélni természetesen. Egy ennél szűkebb átadási folyamat keretében, azt hiszem, 5-én meg fog történni ez az átadás.

Erdős M.: Meg kell kérdeznem, hogy a felesége, Mádl Dalma asszony hogy élte meg azt, hogy a köztársasági elnök felesége, illetve azokat a feladatokat, amelyeket ez a pozíció rá bízott, ezeket mennyire kedvelte, szerette?

Mádl Ferenc: Kezdetben elég nehezen fogadta ezt az új helyzetet. Először is nem tudta pontosan, hogy ez mi mindennel fog majd járni. Nem akarom most részletezni, benn éltünk egy családban, egy életviszonyrendszerben, egy közösségben, feladatok között és így tovább, az életvitelnek egy szokásos, normális rendjében. Ehhez képest ebből ki kellett neki is, nekem is lépni. Neki abban az értelemben, hogy azért szolgálni kellett ezt a speciális feladatot, sokféle formában, amit a köztársasági elnök ellát. Ha külföldi magas rangú vendégek jöttek, általában feleséggel együtt vagy mi utaztunk külföldi utakra, ahol többnyire illik ott lenni az elnök feleségének is, ezt is szolgálnia kellett a szó legjobb értelmében természetesen, és nagyon sok hasonló összefüggésben lett neki kvázi dolga a köztársasági elnök mellett. De közben kibontakozott egy másik, és azt hiszem, hogy ezt ő nagyon szépen és elismeréssel és egyfajta empátiával csinálta, nevezetesen a jótékonykodásnak száz, meg száz formájában, itthon és külföldön. Betegek, akkor börtönlakók körében, akkor határon túl, ismeretes például Böjte atyának ez a nagy vállalkozása Déván, ahol gyerekek százait, a kallódó gyerekek százait segítette ismételten a feleségem vagy a határon túl a csángók iskolaközpontjának, oktatási központjának a létrehozásában is nagyon komoly szerepet vitt. Nagyon sok kulturális rendezvénynek vált kvázi ilyen fővédnökévé, beszélőjévé, hogy segítse azoknak a hozadékával a különböző orvosi, beteg, a különböző intézményeknek az anyagi működését. Azt lehet tehát mondani, hogy beleélte magát ebbe a feladatkörbe, a legjobb értelemben, hogy segíteni ott, ahol rászorulóknak, különböző értelemben rászorulóknak ez a segítség is jól jön, amit például a köztársasági elnök felesége, Dalma asszony meg tudott valósítani.

Erdős M.: Az előbb említette, hogy tanítani szeretne. Közéleti szerepet vállalna még? Politikai szerepet vállalna?

Mádl Ferenc: Formálisan politikai szerepet – akár egy párt valamilyen testületének a tagjaként, akár más, tehát az alkotmányos rendünkben meghatározott intézménynek az élén vagy annak a vezetésében – én nem. Közvetlen politikai, pláne pártpolitikai tevékenységet nem hiszem, hogy… Nem tartozik az eddigi életvitelem szempontjából, ez is egy nagy kirándulás volt, de hogy változatlanul azért a közélet ügyei érdekelnek és azoknak ilyen vagy olyan fórumain esetleg én is ott leszek, azon ne tessék csodálkozni. Ez folyik abból a múltamból, meg a természetemből, hogy a köz ügyei mindig is érdekeltek, abban a pozícióban is, amelyet főhivatásszerűen gyakoroltam. Ez ezután is így lesz.

Erdős M.: Elnök úr, köszönöm szépen az interjút, köszönjük szépen az öt évet, és jó egészséget kívánunk.

Mádl Ferenc: Nagyon szépen köszönöm, és a Hírtévé nézőinek is minden jót kívánok.

hirtv

2005.08.07. 12:02

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

"Teljesítettem, amit vállaltam"

Legfrissebb hirek