Elemzés: Obama és a lator államok

HÍREK > KÜLFÖLD > Elemzés: Obama és a lator államok

t: 146

A lator államok elszigetelését célzó amerikai politika látványosan megbukott. A korunk fajsúlyos államaival kiépítendő új, valóban partneri viszony sokkal jobb esélyt kínál a biztonság és az emberi méltóság előmozdítására a latrok háza táján - vélekedik Nader Mousavizadeh, a londoni Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének (IISS) tanácsadója.

A Newsweeknek írt elemzésében Kofi Annan ENSZ-főtitkár egykori munkatársa rámutat: egy évvel Barack Obama beiktatása után látnivaló, hogy a kinyújtott kéz politikáját ökölbe szorított kézzel viszonozták az új amerikai elnök által megszólított államok. Burmában továbbra is házi őrizetben van Aung San Suu Kyi ellenzéki vezető; Észak-Korea folytatja rakétakísérleteit; Venezuela elnöke változatlan hévvel ostorozza a jenki imperializmust; Irán pedig fittyet hány az atomprogramja leállításának szabott határidőre. Obama kezdeményezése kudarcot vallott, így az elnöknek nincs más választása, mint beváltani a keményebb szankciókról szóló fenyegetését. Valóban nincs? Mousavizadeh szerint nem feltétlenül.

Szerinte Washingtonban még nem tudatosodott igazán, hogy elmúlt az a világ, amelyben "lator államok" jöttek létre. Ez a címke a 80-as években jött divatba azokkal a kisebb diktatúrákkal kapcsolatban, amelyek fenyegetést jelentettek a hidegháborús világrendre. A Szovjetunió összeomlása után az amerikai dominanciát elsősorban azok az államok kérdőjelezték meg, amelyek nem voltak hajlandók elfogadni "a történelem végét" és átvenni az amerikai értékrendet.

A "lator államok" elképzelés feltételezte egy olyan, az általánosnak vélt nyugati értékek mögött felsorakozó nemzetközi közösség létezését, amely egyetértésére tudott jutni a renegátok kijelölésében és a velük szembeni bánásmódban. Csakhogy a 90-es évek végére ez a közösség bomladozni kezdett: Kína egyre erősebbé vált, Oroszország magához tért, és hatalmi tényezőként színre lépett India, Brazília, Törökország - mindegyik a maga érdekeivel és értékrendjével. Nyilvánvalóvá lett, hogy a nyugati értékek által meghatározott "nemzetközi közösség" fikció csupán, és hogy számos állam szemében a "lator" jelző ugyanúgy vonatkoztatható az Egyesült Államokra, mint azokra, amelyeket Washington el akar szigetelni.

Az atomfegyverek elterjedését, a terrorizmust és a regionális instabilitást csak olyan koalíció képes meggátolni, amelynek tagjai önként, nem amerikai nyomásra fognak össze. A világ aktívabb szerepvállalást vár Amerikától, ám ennek alapját partnerségnek kell képeznie, nem primátusnak. A hagyományos amerikai vezető szerep éppolyan népszerűtlen Obama neve alatt, mint volt Bushé alatt.

Újonnan összekovácsolt nemzetközi közösség hiányában visszafelé fog elsülni a régi latrok megleckéztetése. Látható, hogy a nyugati próbálkozások egymás karjaiba hajtották a lator államokat. Burma katonai eszközöket (és talán atomtitkokat) szerez be Észak-Koreától. Irán szorosabbra fűzi kapcsolatait Szíriával. Venezuela a korábbinál is bőkezűbben segíti Kubát. Ennél is kellemetlenebb, hogy a viszonylag gyönge bajkeverőket egyre nyíltabban támogatja néhány feltörekvő hatalom. Brazília, Kína, Oroszország, Törökország - egyik sem rejti véka alá, hogy ellenzi Washington latorellenes politikáját.

Egy évvel ezelőtt Obama úgy gondolta, hogy fogékonyabb diplomáciával globális támogatást szerezhet a nyugati értékrendnek - ez azonban kevés. Ma már egyeztetett globális érdekekre van szükség, amelyeket azokkal a feljövőben lévő hatalmakkal összhangban kell meghatározni, amelyek valódi befolyással bírnak Rangunban, Phenjanban és Teheránban. Ez megköveteli Amerika világban elfoglalt helyének fájdalmas átértékelését - egyúttal esélyt nyújt arra, hogy a feltörekvő hatalmak is részt vállaljanak a globális fenyegetések okozta anyagi és katonai terhekből.

Az országok, legyenek akár nagyok, akár kicsik, nem "gazdát", hanem partnert keresnek maguknak. Ha Washington büntetni akar egy lator államot, akkor a vetélytársak beruházásokkal, katonai szerződésekkel állnak az illető oldalára, méltóságon és tiszteleten alapuló viszonyt ajánlva neki. Ezt teszi Kína Burmában, Oroszország Iránban, Brazília Kubában. Mivel a globális kormányzás kulcsfontosságú intézményei (ENSZ, Világbank, IMF) nem hajlandók bevonni az új hatalmakat a döntéshozók szűk körébe, nem csoda, ha azok nem támogatnak olyan szankciókat, amelyeknek megszövegezésébe nem volt beleszólásuk.

A lator államok szempontjából a feltörekvő hatalmak egyszerre jelentenek diplomáciai fedezéket és alternatív politikai-gazdasági modellt. A nyugati szankciók nyomán Burmában színre lépett Kína és India, hogy páratlan gazdasági és politikai befolyásra tegyen szert egy olyan országban, amelyet stratégiai szempontból fontosnak tart. Irán vezetői is alternatív szövetségeket kovácsolnak (például Oroszországgal és Kínával), kijátszva a szankciókat.

Moszkva kereskedni akar Teheránnal, Peking pedig olajat, földgázt importálna Iránból - és mind a ketten meg akarják vetni a alábukat a Perzsa-öbölben, ellensúlyozandó az amerikai dominanciát. Míg Washington kizárólag "nukleáris szemüvegen" keresztül tekint a perzsa államra, a feltörekvő hatalmak szemében az atomprogram csupán egy szelete az Iránhoz fűződő viszonyuknak.

Semmi nem írná át drámaibb mértékben a status quót, mint lemondani a lator államokkal szembeni szankciókról, liberalizálni a velük való kereskedelmet és az utazási lehetőségeket, diákcsere-programokat beindítani. Ez a politika nagy valószínűséggel támogatásra találna a feltörekvő (és rivális) hatalmaknál csakúgy, mint a lator államok polgárainál.

A legerősebb ellenállásba persze Washingtonban ütközne. Obama jobboldali ellenfelei annak bizonyítékát látnák benne, hogy az elnök "lecsendesíteni" akarja a Gonosz Tengelyének államait. Baloldali szövetségesei viszont azzal vádolnák, hogy elárulta az emberi jogokat. Kérdés, mit fog lépni Obama.

hirado

2010.02.14. 10:53

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Elemzés: Obama és a lator államok

Legfrissebb hirek