HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
HÍREK > KÜLFÖLD > A hatalom vonzása - államfők állam nélkül
A Dalai Láma
Az összeállítás ötletét az adta, hogy a közelmúltban ünnepelte 70. születésnapját a Dalai Láma. A tibeti buddhizmus legfontosabb, egyben Tibet legfőbb politikai vezetője szinte az elűzött uralkodók jelképének is tekinthető, ha eltekintünk attól a ténytől, hogy a felsorolásban szereplő száműzött uralkodókat többnyire nem látják szívesen hazájukban. Természetesen, csak kutatásunk logikája miatt szerepel a Nobel-békedíjas Dalai Láma egy összeállításban hozzá gyakran méltatlan véreskezű diktátorokkal. Az ország nélkül maradt, de visszatérni szándékozó, vagy csak címükhöz makacsul ragaszkodó királyokat, diktátorokat, elűzött elnököket kerestük.
Az idén 70 éves tibeti buddhista vallási vezető sorrendben a 14. Dalai Láma. A Lámo Dondrup néven 1935-ben született kisfiút három éves kora körül választották a haldokló 13. Dalai Láma utódjául, akinek látomása alapján találták meg a fiú házát. Állítólag az új Dalai Lámát keresők akkor győződtek meg róla, hogy valóban ő az elhunyt reinkarnációja, amikor annak kegytárgyait és játékait megmutatták neki, mire a kisfiú közölte, hogy "Enyém, enyém!".
A Dalai Láma a tibeti buddhizmus legbefolyásosabb szellemi, emellett Tibet államfőjeként az ország legfontosabb politikai vezetője is, jóllehet csak rövid ideig gyakorolhatta hatalmát. Kína ugyanis 1950-ben elfoglalta a himalájai államot. A Tibetben rövidítve csak Tenzin Gyatsonak hívott Dalai Láma eleinte kényszerűségből együttműködött Kínával, ám 1959-ben, a tibeti felkelés után Indiába menekült. Ott más tibeti menekültekkel együtt száműzött kormányt alapított, és saját kis települést hozott létre Dharamsalában, melyet gyakran hívnak Tibet fővárosa után kis Lhászának. Van száműzött tibeti parlament is, amelynek tagjait a menekült tibetiek választják maguk között.
Ő volt az első Dalai Láma, aki nyugatra utazott, hogy támogatást szerezzen Tibet ügyéhez, emellett segítette a buddhizmus nyugati térnyerését is. Sikerrel lobbizott az ENSZ-nél is Tibet érdekében, jóllehet az 1959, 1961 és 1965-ös, a tibetiek önrendelkezési és emberi jogainak biztosítását követelő határozatoknak Kína nem tett eleget. 1989-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki. Többször próbált meg visszatérni Tibetbe, legutóbb idei születésnapja alkalmából. Sokan tartanak attól, hogy ha a Dalai Láma száműzetésben hal meg, felkelés törhet ki Tibetben.
Királyok, sahok
Az európai trónkövetelők többségét még a második világháború alatt, vagy az azutáni kommunista hatalomátvételek során taszították le trónjukról. Többen azonban még a rendszerváltás után is nem kívánatos személyeknek számítanak, vagy számítottak hazájukban.
Leka király nem kellett Albániának
Talán kevesen tudják, de Albániának is van elűzött királya. Leka királyt, akinek anyja magyar grófnő volt, még 1939-ben menekítették el az országból - pár napos gyerekként -, amikor apját, I. Zogot elűzték. I. Zog (Ahmed Zogu) amúgy egy muzulmán földesúr volt, aki 1925-ben elnöknek, majd 1928-ban királynak nyilvánította magát. Fiát, Leka Zogut az 1950-es években a brit titkosszolgálat megpróbálta visszajuttatni a hatalomba egy Olaszországból indított titkos akció során, ám a kísérlet egy kettős ügynök miatt kudarcba fulladt. Érdekes módon az önjelölt királynak a Watergate-botrány miatt távozni kényszerült Richard Nixon amerikai elnök a kilenced-unokatestvére.
Leka 1979-ben Dél-Afrikában telepedett le, ahol az ausztrál születésű Zsuzsanna királynétól egy gyermeke született: Leka Anwar Zog Reza Baudouin Msiziwe. A királyné 2004-ben elhunyt Johannesburg közelében, egy lepukkant farmon, ahol a királyi család élt. Leka 1993-ban, a kommunizmus bukása után megpróbált Albániába utazni, ám a hatóságok megtagadták tőle a belépést, mivel útlevelében a foglalkozás rubrikába az volt beírva, hogy "király".
Albánia a második világháború óta köztársaság, és a lakosság 1997-ben a Leka sikertelen puccsát követő népszavazáson is elutasította a királyság visszaállítását. Ennek ellenére Leka Zogu az albánok királyának mondja magát, és emellett a Szkander bég bátorság és hűség rendjének legfelsőbb nagymestere címet is magáénak vallja.
A jugoszláv koronaherceg köztiszteletnek örvend
Karagyorgyevics Sándor jugoszláv koronaherceg jelenleg is fel-feltűnik Jugoszláviában. Ugyan hazájában köztiszteletnek örvend, a média és a királypártiak is előszeretettel szólítják koronahercegnek, nincs alkotmányos státusza a köztársaságban. Ő II. Péternek, az 1941-ben a tengelyhatalmak által elűzött utolsó jugoszláv királynak a fia. Ha hazatér, a Belgrád melletti Beli Dvor királyi kastélyban lakik, amelyet korábban Joszip Broz Tito és Szlobodan Milosevic is használt.
30 millió eurót kaphat a volt román király
I. Mihály román király 1992-ben még kacérkodhatott a visszatéréssel, mivel romániai látogatásakor milliós tömeg ünnepelte, bár azt korábban kikötötte, hogy csak akkor ül ismét a trónra, ha a nép is így akarja. Mindenesetre az akkori, Ion Iliescu vezette kormány gyorsan öt évre megint megtiltotta (előtte közel fél évszázadig nem mehetett az országba), hogy belépjen Romániába az egykori uralkodó. Az 1944-ben a nácibarát Antonescu-rezsim által elűzött apja, II. Károly helyére ültetett fiatal király 1944-ben sikeresen ugratta ki országát a II. világháborúból, de 1947-ben a kommunisták lemondtatták, ő pedig külföldre menekült, 1948-ban megfosztották állampolgárságától és vagyonától is.
Angliába, később Svájcba ment, svájci állampolgár lett. Kereskedelmi és tesztpilótaként dolgozott, mivel jól tudott repülőgépet vezetni. Angliai tartózkodása idején még Churchillék is foglalkoztak azzal, hogy mit kezdjenek a vagyontalan uralkodóval: a brit miniszterelnök egyik tanácsadója javasolta, hogy legyen pilóta egy légitársaságnál. Ugyan az időközben svájci állampolgárrá vált Mihály folyamatosan azt hangoztatta, hogy kényszerből távozott a román trónról, nem ragaszkodott királyi titulusához, és a szerényebb, Hohenzollern-Sirmaringen Mihály hercegnek neveztette magát.
Állampolgárságát 1997-ben kapta vissza, és a közeljövőben jelentős kárpótláshoz is juthat, ha a néhány hete a román alsóház által már elfogadott törvényre a felsőház és az elnök is rábólint. Ennek értelmében 30 millió eurót kap, cserébe lemondott az összes valaha volt romániai ingatlanáról és birtokáról. A megállapodást azonban unokaöccse, Pál herceg és annak felesége, Lia hercegnő hevesen támadja, arra hivatkozva, hogy a vagyon 62 százaléka az övék. A páros ugyanakkor azt is hangoztatja, hogy nem a saját céljukra akarják fordítani a pénzt, hanem a háborúban kárt szenvedett zsidók kárpótlására. A most 85 éves Mihályt ugyanakkor a kutatók nem tekintik bűnösnek az uralkodása alatt a valós hatalmat birtokló Antonescu-rezsim zsidóellenes bűneiért.
"Rákos burjánzás Görögország testén"
Görögországban utolsó uralkodója, a hellének királya, II. Konstantin néven uralkodott hivatalosan 1964-től 1974-ig. 1960-ban - 20 évesen - olimpiai aranyérmet szerzett hazájának vitorlázásban. Királyként folyamatos konfliktusban volt George Papandreu miniszterelnökkel, olyannyira, hogy a katonaság feletti ellenőrzésért folytatott huzavona 1967 áprilisában katonai puccshoz vezetett. Decemberben maga is puccsot kísérelt meg a katonai junta ellen, ám kudarcot vallott és családjával Rómába menekült. Ezt követően régensek kormányozták Görögországot, egészen 1973-ig, amikor a katonai rezsim kikiáltotta a köztársaságot. Egy év múlva - már demokratikus kormányzás alatt - a görögök népszavazáson is elutasították a királyságot.
Sokan őt hibáztatták a katonai puccs miatt, egyes politikusok egyenesen "félkegyelműnek", "hülyének" nyilvánították. Konstantin Karamanlisz miniszterelnök így kezdte rádiós beszédét, amikor ismertté vált a népszavazás eredménye: "Egy rákos burjánzást távolítottak el ma a nemzet testéről". A király évekig nem kívánatos személy volt Görögországban, miközben nemzetközi bíróságon igyekezett visszaszerezni a görög állam tulajdonába került királyi javait. 2002-ben az Emberi Jogok Európai Bizottsága úgy határozott, hogy Görögországnak kártérítést kell fizetnie az államosított vagyonért Konstantin Degreciának (a bírósági eljárás miatt felvett név, jelentése olaszul: görögországi). A volt király jelenleg Londonban él, ahol gyakran találkozik közeli barátjával és rokonával, Károly walesi herceggel, és ő Károly idősebb fiának, Vilmos hercegnek a keresztapja is.
Az iráni demokráciáért harcol a perzsa sah örököse
II. Reza Pahlavi császári fenség, apja jogán hívatja magát perzsa sahnak. Mohammad Reza Pahlavit 1979 januárjában űzték el trónjáról az iráni iszlám forradalom során, a Khomeini ajatollah vezette konzervatív muzulmánok. Az ország ezt követően iszlám köztársasággá vált, a sah pedig több országot is megjárt száműzetése alatt, míg végül 1980-ban Egyiptomban elhunyt.
Az USA-ban vadászpilótának tanult, és a Dél-Kaliforniai Egyetemen politikatudományi szakot végzett II. Reza Pahlavi apja halála óta a szabad és demokratikus Iránért kampányol. Célja, hogy az irániak egy népszavazás során maguk dönthessenek jövőjükről, és ha az alkotmányos monarchia mellett teszik le voksukat, akkor természetesen visszatér a trónra családjával. Iráni követőit polgári engedetlenségre buzdítja a vallási kormányzat ellen, ugyanakkor hevesen ellenzi, hogy külföldi katonai beavatkozással távolítsák el a jelenlegei kormányzatot. Szerinte ugyanis Irán erre a saját erejéből is képes lenne. 1984-től Virginiában, az Egyesült Államokban él, feleségével és három lányával.
Elnököt iktat be a volt afgán sah
Az afgán uralkodó már nem szeretne király lenni. Mohammad Zahir Sahot 1973-ban fosztotta meg trónjától egy puccs alkalmával az akkori miniszterelnök, egyben unokatestvére, Mohammed Daoud Khan. Onnantól fogva Olaszországban élt, egészen 2002-ig, akkor visszatért, de lemondott arról, hogy visszakövetelje a trónt. Uralkodása alatt politikai és gazdasági reformokat hajtott végre, bevezette a nők oktatását, és demokratikus választásokat is kiírt.
A '70-es években elutasította, hogy bábként vezesse a szovjet megszállás alatt álló országot, és távol tartotta magát az 1989-es szovjet kivonulás utáni véres hatalmi harcoktól is. Kritikusai ezért azt vetik a szemére, hogy Afganisztán legnehezebb pillanatait is biztos távolból, Olaszországból figyelte. 2002-és hazatérésekor ő nyitotta meg a loja dzsirgát, az afgán nemzetgyűlést, miután az USA elűzte az országból a tálibokat. Egészsége az utóbbi időben meglehetősen megromlott: Indiában, az Egyesült Arab Emirátusokban, majd Franciaországban kezelték emésztőrendszeri problémákkal. Az utóbbi években többször járt Franciaországban látogatáson, gyógykezelésen, ezeket az alkalmakat azzal tette emlékezetesé, hogy elcsúszott a fürdőszobában: 2002-ben bordáit zúzta össze, 2003-ban combcsontját törte el. Utóbbi eset után felröppen halálhíre is - alaptalanul. 2004 decemberében ő iktatta be tisztségébe Hamid Karzai elnököt.
Diktátorok
Többen közülük már csak bujkálnak, és igyekeznek elkerülni, hogy hazájukban felelősségre vonják őket véres tetteikért. Persze közöttük is van olyan, aki a visszatérés gondolatát dédelgeti.
Az etiópiai marxista császárgyilkos
Mengitsu Haile Mariam 1977 és 1991 között volt Etiópia államfője. Hivatali ideje alatt marxista-leninista ideológiájú egypárti diktatúra jellemezte az afrikai országot, az ellenzék brutális elnyomásával. Mengitsu egyike volt azoknak, akik eltávolították trónjáról, a később a börtönben - állítólag az ő parancsára - megfojtott Hailé Szelasszié császárt.
A hatalomátvételben számos csoport vett részt, de a vezető csoportosulás a Derg volt, amelynek ő volt az egyik vezetője. Az államfői posztot elődjeinek meggyilkolása révén szerezte meg. A totalitáriánus rendszer jelentős támogatást kapott a Szovjetuniótól, a keleti blokktól és Kubától. A támogatást komoly fegyverkezésre és az ellenzéki csoportok letörésére fordították. Az uralmának első éveit jellemző vörös terror során például a Mengitsu ellenes Etiópiai Népi Forradalmi Párt gerilla akcióit ellenforradalomnak minősítették, és minden egyes általuk megölt "forradalmár" után ezer "ellenforradalmárt" gyilkoltak meg.
A következő években szovjet típusú államot hozott létre, de 1987-ben ő lett Etiópia polgári elnöke is az alkotmány átalakítása után. Hatalmának végét a '80-as évek nagy éhínségei, majd észak-etiópiai lázongások vetítették előre, végül a Szovjetunió felbomlása és az onnan kapott segélyek elapadása volt a végső döfés. 1991-ben 50 Derg harcostársával Zimbabwébe menekült, jelenleg is ott él. Etiópia azóta számtalanszor kérte kiadatását, hogy bíróság elé állíthassák, harcostársai közül sokakat távollétükben halálra ítéltek.
Visszatérne Ugandába Apollo
Apollo Milton Obote kétszer is Uganda elnöke volt, először 1966 és 1971 között, majd 1980 és 1985 között, előtte pedig 1962-től miniszterelnök is volt. Miniszterelnökként egy aranycsempészéséi ügybe keveredett Idi Aminnel későbbi diktátorral együtt, aki akkor az ugandai hadsereg parancsnokhelyettese volt. Amikor a parlament vizsgálatot követelt, felfüggesztette az alkotmányt, és számos kormánytagot letartóztattatott. Ugyan a vádak alól tisztázták, ám addigi politikai szövetségeseivel megromlott a viszonya ezért 1966-ban államcsínnyel megszerezte az elnöki hatalmat, ám az egyre erősödő katonai befolyás miatt hatalma egyre gyengébb lett, majd 1971-ben Idi Amin elűzte. A véres kezű diktátor bukása után újra ő lett az elnök, ám ennek ára volt: a hatalomért folytatott polgárháborúkban emberek százezrei vesztették életüket. 1985-ben újra elűzték ismét katonai puccsal. Tanzániába menekült, jelenleg Zimbabwében él, és időnként felröppen a híre, hogy visszatérését készíti elő.
Haitire két diktátor is visszavágyik
Jean-Claude Duvalier (Baby Doc) a világ legfiatalabb elnöke lett, amikor 1971-ben, 19 évesen elhunyt apja, Francois Duvalier (Papa Doc) örökébe lépett. Nemzetközi (főleg amerikai) nyomásra igyekezett megreformálni az apjától öröklött diktatúrát. Ám hiába a reformok, a minisztercserék, és egyes politikai foglyok szabadon bocsátása, Haiti nem lett a demokrácia mintaképe, az anyja és felesége befolyása alatt lévő Baby Doc pedig nem lett demokratikusabb vezető apjánál. 1986-ban kormányellenes megmozdulások vetettek véget uralmának; a felelőségre vonástól tartva Franciaországba menekült, jelenleg Párizsban él. Jean-Bertrand Aristide haiti elnök 2004-es elűzése után jelezte: szívesen visszatérne az országba, idén július elején pedig - 54. születésnapján - rádióbeszédben üzent a haitiaknak.
Jean-Bertrand Aristide háromszor volt Haiti elnöke, és kétszer űzték el. Először 1991-ben katonai puccs, majd 2004-ben lázadás vetett véget uralmának. Hívei az "első demokratikusan megválasztott haiti vezetőként" emlegetik, míg ellenfelei korrupt, diktatórikus zsarnokként jellemzik az egykori katolikus papot. Második elnöki mandátumának lejárta (1996) volt ez egyetlen olyan alkalom, amikor Haitin békés keretek között zajlott le a hatalomváltás. Második elnöksége 2000-ben kezdődött választási csalással (91,8 százalékot szerzett).
A belpolitikai huzavonák és a rezsim korruptságára hivatkozva visszatartott nemzetközi kölcsönök miatt azonban a gazdaság tönkrement, az ellenzék pedig távozását követelte. Népszerűségét csökkentette a "kannibálok hadserege" nevű erőszakos paramilitáris szervezet, amely később maga is ellene fordult. A 2004 januárjában kezdődött ellenzéki megmozdulások hamar lázadásba torkolltak, a lázadók sorra vették át a hatalmat az ország nagyvárosaiban. Aristide egy amerikai felségjelzésű repülőgépen hagyta el Haitit február 29-én. Később azt állította, hogy az amerikaiak elrabolták, az USA szerint viszont ő maga kérte segítségüket, hogy elhagyhassa az országot. Aristide először a Közép Afrikai Köztársaságba menekült, majd Jamaikába, később pedig Dél-Afrikába ment. Az elűzött elnök többször is jelezte, nem saját akaratából, hanem kényszerítés hatására mondott le posztjáról.
A munkamániás nácibarát
Alfredo Stroessner Matiaudát paraguay egykori elnökét ugyan erőszakkal távolították el 1989-ben a hatalomból, ám nem valószínű, hogy a jelenleg 92 éves Brazíliában élő egykori diktátor még valaha visszatérne az ország élére, melyet annak idején - Dél-Amerikában példátlanul hosszú ideig - 35 évig vezetett. Első elnöksége után nyolcszor választották újra, a munkamániás diktátort, aki állítólag reggel 4-kor, már ágyából kiadta aznapi utasításait, és egy 3 órás déli pihenő után, gyakran hajnali egyig dolgozott. Elnöksége alatt ráadásul soha nem ment szabadságra. Az USA-val és Németországgal eleinte fennálló jó kapcsolata az idők folyamán tönkrement. Uralma alatt határozottan támogatta a náci múltjuk miatt menekülteket, például Dr. Joseph Mengele is Paraguayban telepedett le. 1989-ben katonai puccs vetett véget hatalmának.
A legutóbb elűzött elnök
Az egyik legutóbb elűzött elnök az ecuadori Lucio Gutierrez. A 2003 januárja óta az elnöki székben ülő Gutierrez demokratikus választások során került a hatalomba, ám szövetségeseit sorra elidegenítette, főként konzervatív gazdasági reformjaival, és azzal, hogy következetlen politikát folytatott az amerikai szabadkereskedelmi övezethez való csatlakozással kapcsolatban. Tavaly decemberben közpénzek kampánycélokra való felhasználásának vádjaival már megpróbálták eltávolítani - sikertelenül.
Decemberben aztán megpróbálta befolyásolni a legfelsőbb bíróságot, hogy elejtsék a korrupciós vádakat Abdalá Bucaram egykori elnök ellen, amivel még inkább maga ellen hangolta az ellenzéket és a közvéleményt. Áprilisban a tiltakozáshullám miatt rendkívüli állapotot vezetett be, és visszavonta az újonnan kinevezet legfelsőbb bíróság mandátumát. Ezt sokan diktatórikus lépésnek tekintették. A hatalom egyre elharapózó utcai tiltakozások elleni kemény fellépés miatt aztán a kongresszus ellenzéki képviselőcsoportja eltávolításáról döntött, kötelességeinek elhanyagolására hivatkozva. Ezzel egy időben a hadsereg is bejelentette, hogy nem támogatják tovább Gutierrezt, aki előbb a brazil nagykövetségre menekült, majd miután menedékjogot kapott, április végén Brazíliába utazott.
origo
2005.07.22. 11:31
t: 326
A hatalom vonzása - államfők állam nélkül
A Dalai LámaAz összeállítás ötletét az adta, hogy a közelmúltban ünnepelte 70. születésnapját a Dalai Láma. A tibeti buddhizmus legfontosabb, egyben Tibet legfőbb politikai vezetője szinte az elűzött uralkodók jelképének is tekinthető, ha eltekintünk attól a ténytől, hogy a felsorolásban szereplő száműzött uralkodókat többnyire nem látják szívesen hazájukban. Természetesen, csak kutatásunk logikája miatt szerepel a Nobel-békedíjas Dalai Láma egy összeállításban hozzá gyakran méltatlan véreskezű diktátorokkal. Az ország nélkül maradt, de visszatérni szándékozó, vagy csak címükhöz makacsul ragaszkodó királyokat, diktátorokat, elűzött elnököket kerestük.
Az idén 70 éves tibeti buddhista vallási vezető sorrendben a 14. Dalai Láma. A Lámo Dondrup néven 1935-ben született kisfiút három éves kora körül választották a haldokló 13. Dalai Láma utódjául, akinek látomása alapján találták meg a fiú házát. Állítólag az új Dalai Lámát keresők akkor győződtek meg róla, hogy valóban ő az elhunyt reinkarnációja, amikor annak kegytárgyait és játékait megmutatták neki, mire a kisfiú közölte, hogy "Enyém, enyém!".
A Dalai Láma a tibeti buddhizmus legbefolyásosabb szellemi, emellett Tibet államfőjeként az ország legfontosabb politikai vezetője is, jóllehet csak rövid ideig gyakorolhatta hatalmát. Kína ugyanis 1950-ben elfoglalta a himalájai államot. A Tibetben rövidítve csak Tenzin Gyatsonak hívott Dalai Láma eleinte kényszerűségből együttműködött Kínával, ám 1959-ben, a tibeti felkelés után Indiába menekült. Ott más tibeti menekültekkel együtt száműzött kormányt alapított, és saját kis települést hozott létre Dharamsalában, melyet gyakran hívnak Tibet fővárosa után kis Lhászának. Van száműzött tibeti parlament is, amelynek tagjait a menekült tibetiek választják maguk között.
Ő volt az első Dalai Láma, aki nyugatra utazott, hogy támogatást szerezzen Tibet ügyéhez, emellett segítette a buddhizmus nyugati térnyerését is. Sikerrel lobbizott az ENSZ-nél is Tibet érdekében, jóllehet az 1959, 1961 és 1965-ös, a tibetiek önrendelkezési és emberi jogainak biztosítását követelő határozatoknak Kína nem tett eleget. 1989-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki. Többször próbált meg visszatérni Tibetbe, legutóbb idei születésnapja alkalmából. Sokan tartanak attól, hogy ha a Dalai Láma száműzetésben hal meg, felkelés törhet ki Tibetben.
Királyok, sahok
Az európai trónkövetelők többségét még a második világháború alatt, vagy az azutáni kommunista hatalomátvételek során taszították le trónjukról. Többen azonban még a rendszerváltás után is nem kívánatos személyeknek számítanak, vagy számítottak hazájukban.
Leka király nem kellett Albániának
Talán kevesen tudják, de Albániának is van elűzött királya. Leka királyt, akinek anyja magyar grófnő volt, még 1939-ben menekítették el az országból - pár napos gyerekként -, amikor apját, I. Zogot elűzték. I. Zog (Ahmed Zogu) amúgy egy muzulmán földesúr volt, aki 1925-ben elnöknek, majd 1928-ban királynak nyilvánította magát. Fiát, Leka Zogut az 1950-es években a brit titkosszolgálat megpróbálta visszajuttatni a hatalomba egy Olaszországból indított titkos akció során, ám a kísérlet egy kettős ügynök miatt kudarcba fulladt. Érdekes módon az önjelölt királynak a Watergate-botrány miatt távozni kényszerült Richard Nixon amerikai elnök a kilenced-unokatestvére.
Leka 1979-ben Dél-Afrikában telepedett le, ahol az ausztrál születésű Zsuzsanna királynétól egy gyermeke született: Leka Anwar Zog Reza Baudouin Msiziwe. A királyné 2004-ben elhunyt Johannesburg közelében, egy lepukkant farmon, ahol a királyi család élt. Leka 1993-ban, a kommunizmus bukása után megpróbált Albániába utazni, ám a hatóságok megtagadták tőle a belépést, mivel útlevelében a foglalkozás rubrikába az volt beírva, hogy "király".
Albánia a második világháború óta köztársaság, és a lakosság 1997-ben a Leka sikertelen puccsát követő népszavazáson is elutasította a királyság visszaállítását. Ennek ellenére Leka Zogu az albánok királyának mondja magát, és emellett a Szkander bég bátorság és hűség rendjének legfelsőbb nagymestere címet is magáénak vallja.
A jugoszláv koronaherceg köztiszteletnek örvend
Karagyorgyevics Sándor jugoszláv koronaherceg jelenleg is fel-feltűnik Jugoszláviában. Ugyan hazájában köztiszteletnek örvend, a média és a királypártiak is előszeretettel szólítják koronahercegnek, nincs alkotmányos státusza a köztársaságban. Ő II. Péternek, az 1941-ben a tengelyhatalmak által elűzött utolsó jugoszláv királynak a fia. Ha hazatér, a Belgrád melletti Beli Dvor királyi kastélyban lakik, amelyet korábban Joszip Broz Tito és Szlobodan Milosevic is használt.
30 millió eurót kaphat a volt román király
I. Mihály román király 1992-ben még kacérkodhatott a visszatéréssel, mivel romániai látogatásakor milliós tömeg ünnepelte, bár azt korábban kikötötte, hogy csak akkor ül ismét a trónra, ha a nép is így akarja. Mindenesetre az akkori, Ion Iliescu vezette kormány gyorsan öt évre megint megtiltotta (előtte közel fél évszázadig nem mehetett az országba), hogy belépjen Romániába az egykori uralkodó. Az 1944-ben a nácibarát Antonescu-rezsim által elűzött apja, II. Károly helyére ültetett fiatal király 1944-ben sikeresen ugratta ki országát a II. világháborúból, de 1947-ben a kommunisták lemondtatták, ő pedig külföldre menekült, 1948-ban megfosztották állampolgárságától és vagyonától is.
Angliába, később Svájcba ment, svájci állampolgár lett. Kereskedelmi és tesztpilótaként dolgozott, mivel jól tudott repülőgépet vezetni. Angliai tartózkodása idején még Churchillék is foglalkoztak azzal, hogy mit kezdjenek a vagyontalan uralkodóval: a brit miniszterelnök egyik tanácsadója javasolta, hogy legyen pilóta egy légitársaságnál. Ugyan az időközben svájci állampolgárrá vált Mihály folyamatosan azt hangoztatta, hogy kényszerből távozott a román trónról, nem ragaszkodott királyi titulusához, és a szerényebb, Hohenzollern-Sirmaringen Mihály hercegnek neveztette magát.
Állampolgárságát 1997-ben kapta vissza, és a közeljövőben jelentős kárpótláshoz is juthat, ha a néhány hete a román alsóház által már elfogadott törvényre a felsőház és az elnök is rábólint. Ennek értelmében 30 millió eurót kap, cserébe lemondott az összes valaha volt romániai ingatlanáról és birtokáról. A megállapodást azonban unokaöccse, Pál herceg és annak felesége, Lia hercegnő hevesen támadja, arra hivatkozva, hogy a vagyon 62 százaléka az övék. A páros ugyanakkor azt is hangoztatja, hogy nem a saját céljukra akarják fordítani a pénzt, hanem a háborúban kárt szenvedett zsidók kárpótlására. A most 85 éves Mihályt ugyanakkor a kutatók nem tekintik bűnösnek az uralkodása alatt a valós hatalmat birtokló Antonescu-rezsim zsidóellenes bűneiért.
"Rákos burjánzás Görögország testén"
Görögországban utolsó uralkodója, a hellének királya, II. Konstantin néven uralkodott hivatalosan 1964-től 1974-ig. 1960-ban - 20 évesen - olimpiai aranyérmet szerzett hazájának vitorlázásban. Királyként folyamatos konfliktusban volt George Papandreu miniszterelnökkel, olyannyira, hogy a katonaság feletti ellenőrzésért folytatott huzavona 1967 áprilisában katonai puccshoz vezetett. Decemberben maga is puccsot kísérelt meg a katonai junta ellen, ám kudarcot vallott és családjával Rómába menekült. Ezt követően régensek kormányozták Görögországot, egészen 1973-ig, amikor a katonai rezsim kikiáltotta a köztársaságot. Egy év múlva - már demokratikus kormányzás alatt - a görögök népszavazáson is elutasították a királyságot.
Sokan őt hibáztatták a katonai puccs miatt, egyes politikusok egyenesen "félkegyelműnek", "hülyének" nyilvánították. Konstantin Karamanlisz miniszterelnök így kezdte rádiós beszédét, amikor ismertté vált a népszavazás eredménye: "Egy rákos burjánzást távolítottak el ma a nemzet testéről". A király évekig nem kívánatos személy volt Görögországban, miközben nemzetközi bíróságon igyekezett visszaszerezni a görög állam tulajdonába került királyi javait. 2002-ben az Emberi Jogok Európai Bizottsága úgy határozott, hogy Görögországnak kártérítést kell fizetnie az államosított vagyonért Konstantin Degreciának (a bírósági eljárás miatt felvett név, jelentése olaszul: görögországi). A volt király jelenleg Londonban él, ahol gyakran találkozik közeli barátjával és rokonával, Károly walesi herceggel, és ő Károly idősebb fiának, Vilmos hercegnek a keresztapja is.
Az iráni demokráciáért harcol a perzsa sah örököse
II. Reza Pahlavi császári fenség, apja jogán hívatja magát perzsa sahnak. Mohammad Reza Pahlavit 1979 januárjában űzték el trónjáról az iráni iszlám forradalom során, a Khomeini ajatollah vezette konzervatív muzulmánok. Az ország ezt követően iszlám köztársasággá vált, a sah pedig több országot is megjárt száműzetése alatt, míg végül 1980-ban Egyiptomban elhunyt.
Az USA-ban vadászpilótának tanult, és a Dél-Kaliforniai Egyetemen politikatudományi szakot végzett II. Reza Pahlavi apja halála óta a szabad és demokratikus Iránért kampányol. Célja, hogy az irániak egy népszavazás során maguk dönthessenek jövőjükről, és ha az alkotmányos monarchia mellett teszik le voksukat, akkor természetesen visszatér a trónra családjával. Iráni követőit polgári engedetlenségre buzdítja a vallási kormányzat ellen, ugyanakkor hevesen ellenzi, hogy külföldi katonai beavatkozással távolítsák el a jelenlegei kormányzatot. Szerinte ugyanis Irán erre a saját erejéből is képes lenne. 1984-től Virginiában, az Egyesült Államokban él, feleségével és három lányával.
Elnököt iktat be a volt afgán sah
Az afgán uralkodó már nem szeretne király lenni. Mohammad Zahir Sahot 1973-ban fosztotta meg trónjától egy puccs alkalmával az akkori miniszterelnök, egyben unokatestvére, Mohammed Daoud Khan. Onnantól fogva Olaszországban élt, egészen 2002-ig, akkor visszatért, de lemondott arról, hogy visszakövetelje a trónt. Uralkodása alatt politikai és gazdasági reformokat hajtott végre, bevezette a nők oktatását, és demokratikus választásokat is kiírt.
A '70-es években elutasította, hogy bábként vezesse a szovjet megszállás alatt álló országot, és távol tartotta magát az 1989-es szovjet kivonulás utáni véres hatalmi harcoktól is. Kritikusai ezért azt vetik a szemére, hogy Afganisztán legnehezebb pillanatait is biztos távolból, Olaszországból figyelte. 2002-és hazatérésekor ő nyitotta meg a loja dzsirgát, az afgán nemzetgyűlést, miután az USA elűzte az országból a tálibokat. Egészsége az utóbbi időben meglehetősen megromlott: Indiában, az Egyesült Arab Emirátusokban, majd Franciaországban kezelték emésztőrendszeri problémákkal. Az utóbbi években többször járt Franciaországban látogatáson, gyógykezelésen, ezeket az alkalmakat azzal tette emlékezetesé, hogy elcsúszott a fürdőszobában: 2002-ben bordáit zúzta össze, 2003-ban combcsontját törte el. Utóbbi eset után felröppen halálhíre is - alaptalanul. 2004 decemberében ő iktatta be tisztségébe Hamid Karzai elnököt.
Diktátorok
Többen közülük már csak bujkálnak, és igyekeznek elkerülni, hogy hazájukban felelősségre vonják őket véres tetteikért. Persze közöttük is van olyan, aki a visszatérés gondolatát dédelgeti.
Az etiópiai marxista császárgyilkos
Mengitsu Haile Mariam 1977 és 1991 között volt Etiópia államfője. Hivatali ideje alatt marxista-leninista ideológiájú egypárti diktatúra jellemezte az afrikai országot, az ellenzék brutális elnyomásával. Mengitsu egyike volt azoknak, akik eltávolították trónjáról, a később a börtönben - állítólag az ő parancsára - megfojtott Hailé Szelasszié császárt.
A hatalomátvételben számos csoport vett részt, de a vezető csoportosulás a Derg volt, amelynek ő volt az egyik vezetője. Az államfői posztot elődjeinek meggyilkolása révén szerezte meg. A totalitáriánus rendszer jelentős támogatást kapott a Szovjetuniótól, a keleti blokktól és Kubától. A támogatást komoly fegyverkezésre és az ellenzéki csoportok letörésére fordították. Az uralmának első éveit jellemző vörös terror során például a Mengitsu ellenes Etiópiai Népi Forradalmi Párt gerilla akcióit ellenforradalomnak minősítették, és minden egyes általuk megölt "forradalmár" után ezer "ellenforradalmárt" gyilkoltak meg.
A következő években szovjet típusú államot hozott létre, de 1987-ben ő lett Etiópia polgári elnöke is az alkotmány átalakítása után. Hatalmának végét a '80-as évek nagy éhínségei, majd észak-etiópiai lázongások vetítették előre, végül a Szovjetunió felbomlása és az onnan kapott segélyek elapadása volt a végső döfés. 1991-ben 50 Derg harcostársával Zimbabwébe menekült, jelenleg is ott él. Etiópia azóta számtalanszor kérte kiadatását, hogy bíróság elé állíthassák, harcostársai közül sokakat távollétükben halálra ítéltek.
Visszatérne Ugandába Apollo
Apollo Milton Obote kétszer is Uganda elnöke volt, először 1966 és 1971 között, majd 1980 és 1985 között, előtte pedig 1962-től miniszterelnök is volt. Miniszterelnökként egy aranycsempészéséi ügybe keveredett Idi Aminnel későbbi diktátorral együtt, aki akkor az ugandai hadsereg parancsnokhelyettese volt. Amikor a parlament vizsgálatot követelt, felfüggesztette az alkotmányt, és számos kormánytagot letartóztattatott. Ugyan a vádak alól tisztázták, ám addigi politikai szövetségeseivel megromlott a viszonya ezért 1966-ban államcsínnyel megszerezte az elnöki hatalmat, ám az egyre erősödő katonai befolyás miatt hatalma egyre gyengébb lett, majd 1971-ben Idi Amin elűzte. A véres kezű diktátor bukása után újra ő lett az elnök, ám ennek ára volt: a hatalomért folytatott polgárháborúkban emberek százezrei vesztették életüket. 1985-ben újra elűzték ismét katonai puccsal. Tanzániába menekült, jelenleg Zimbabwében él, és időnként felröppen a híre, hogy visszatérését készíti elő.
Haitire két diktátor is visszavágyik
Jean-Claude Duvalier (Baby Doc) a világ legfiatalabb elnöke lett, amikor 1971-ben, 19 évesen elhunyt apja, Francois Duvalier (Papa Doc) örökébe lépett. Nemzetközi (főleg amerikai) nyomásra igyekezett megreformálni az apjától öröklött diktatúrát. Ám hiába a reformok, a minisztercserék, és egyes politikai foglyok szabadon bocsátása, Haiti nem lett a demokrácia mintaképe, az anyja és felesége befolyása alatt lévő Baby Doc pedig nem lett demokratikusabb vezető apjánál. 1986-ban kormányellenes megmozdulások vetettek véget uralmának; a felelőségre vonástól tartva Franciaországba menekült, jelenleg Párizsban él. Jean-Bertrand Aristide haiti elnök 2004-es elűzése után jelezte: szívesen visszatérne az országba, idén július elején pedig - 54. születésnapján - rádióbeszédben üzent a haitiaknak.
Jean-Bertrand Aristide háromszor volt Haiti elnöke, és kétszer űzték el. Először 1991-ben katonai puccs, majd 2004-ben lázadás vetett véget uralmának. Hívei az "első demokratikusan megválasztott haiti vezetőként" emlegetik, míg ellenfelei korrupt, diktatórikus zsarnokként jellemzik az egykori katolikus papot. Második elnöki mandátumának lejárta (1996) volt ez egyetlen olyan alkalom, amikor Haitin békés keretek között zajlott le a hatalomváltás. Második elnöksége 2000-ben kezdődött választási csalással (91,8 százalékot szerzett).
A belpolitikai huzavonák és a rezsim korruptságára hivatkozva visszatartott nemzetközi kölcsönök miatt azonban a gazdaság tönkrement, az ellenzék pedig távozását követelte. Népszerűségét csökkentette a "kannibálok hadserege" nevű erőszakos paramilitáris szervezet, amely később maga is ellene fordult. A 2004 januárjában kezdődött ellenzéki megmozdulások hamar lázadásba torkolltak, a lázadók sorra vették át a hatalmat az ország nagyvárosaiban. Aristide egy amerikai felségjelzésű repülőgépen hagyta el Haitit február 29-én. Később azt állította, hogy az amerikaiak elrabolták, az USA szerint viszont ő maga kérte segítségüket, hogy elhagyhassa az országot. Aristide először a Közép Afrikai Köztársaságba menekült, majd Jamaikába, később pedig Dél-Afrikába ment. Az elűzött elnök többször is jelezte, nem saját akaratából, hanem kényszerítés hatására mondott le posztjáról.
A munkamániás nácibarát
Alfredo Stroessner Matiaudát paraguay egykori elnökét ugyan erőszakkal távolították el 1989-ben a hatalomból, ám nem valószínű, hogy a jelenleg 92 éves Brazíliában élő egykori diktátor még valaha visszatérne az ország élére, melyet annak idején - Dél-Amerikában példátlanul hosszú ideig - 35 évig vezetett. Első elnöksége után nyolcszor választották újra, a munkamániás diktátort, aki állítólag reggel 4-kor, már ágyából kiadta aznapi utasításait, és egy 3 órás déli pihenő után, gyakran hajnali egyig dolgozott. Elnöksége alatt ráadásul soha nem ment szabadságra. Az USA-val és Németországgal eleinte fennálló jó kapcsolata az idők folyamán tönkrement. Uralma alatt határozottan támogatta a náci múltjuk miatt menekülteket, például Dr. Joseph Mengele is Paraguayban telepedett le. 1989-ben katonai puccs vetett véget hatalmának.
A legutóbb elűzött elnök
Az egyik legutóbb elűzött elnök az ecuadori Lucio Gutierrez. A 2003 januárja óta az elnöki székben ülő Gutierrez demokratikus választások során került a hatalomba, ám szövetségeseit sorra elidegenítette, főként konzervatív gazdasági reformjaival, és azzal, hogy következetlen politikát folytatott az amerikai szabadkereskedelmi övezethez való csatlakozással kapcsolatban. Tavaly decemberben közpénzek kampánycélokra való felhasználásának vádjaival már megpróbálták eltávolítani - sikertelenül.
Decemberben aztán megpróbálta befolyásolni a legfelsőbb bíróságot, hogy elejtsék a korrupciós vádakat Abdalá Bucaram egykori elnök ellen, amivel még inkább maga ellen hangolta az ellenzéket és a közvéleményt. Áprilisban a tiltakozáshullám miatt rendkívüli állapotot vezetett be, és visszavonta az újonnan kinevezet legfelsőbb bíróság mandátumát. Ezt sokan diktatórikus lépésnek tekintették. A hatalom egyre elharapózó utcai tiltakozások elleni kemény fellépés miatt aztán a kongresszus ellenzéki képviselőcsoportja eltávolításáról döntött, kötelességeinek elhanyagolására hivatkozva. Ezzel egy időben a hadsereg is bejelentette, hogy nem támogatják tovább Gutierrezt, aki előbb a brazil nagykövetségre menekült, majd miután menedékjogot kapott, április végén Brazíliába utazott.
origo
2005.07.22. 11:31
Legfrissebb hirek
- Egyre több magyar tartja pénzét külföldi számlákon és trezorokban
- Közúti ellenőrzéskor autókat vehet el a NAV
- A szesztilalom a trafikban nem érvényes
- Késelés Józsefvárosban
- Támogatja a zsebszerződések elleni lépéseket az LMP
- Magyar nap az Európa Ligában az M1-en és a telesport.hu-n
- Amerikai képviselő: A Tavares-jelentésnek nincs jelentősége
- Balog: A béremelés megfelel az ország teljesítőképességének
- Varga: Komoly lehetőség az uniós gazdaságfejlesztési támogatás
- Viharral érkezik a hidegfront
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
