Liptai Claudia: Annak apropóján találkozunk, hogy elvállaltál egy szerepet a Jóban Rosszban-ban. Egy olyan beteget játszol majd, akinél nagyon súlyos betegséget diagnosztizálnak, így számot vet az életével. Tudom, hogy egy szerep más, de milyennek kell elképzelni Végvári Tamást? Számot vet az életével évfordulókon például?
Végvári Tamás: Nem. Nem vagyok egy számvetős ember. Tulajdonképpen időm sincs rá, de nem is vagyok ilyen típus. Szeretek túllenni dolgokon, pláne rossz dolgokon - túlvagyok rajta, és megy tovább az élet…
Liptai Claudia: És színészként mennyire számvető Végvári Tamás? 1962-ben végeztél a főiskolán, most pedig azt olvastam rólad, hogy nyugdíjas szabadfoglalkozású vagy. Egy színész sosem lehet nyugdíjas…
Végvári Tamás: Sajnos, nem. Hacsak az embernek nincs nagyon-nagy szerencséje, akkor tudja azt, hogy ebben a szakmában, bár gondolom a többiben is, addig kell dolgozni, amíg föl nem dobja a talpát. Nálunk, ismervén az ország anyagi körülményeit elmondhatjuk, hogy az embernek addig kell dolgoznia, amíg csak bír.
Liptai Claudia: Cserhalmi György pár hónappal ezelőtt azt mondta, már nincs kihívás a munkájában. Egyszerűen azért csinálja, mert ez a munkája.
Végvári Tamás: Igy van. Tökéletesen igaza van ebben. Az ember reggel fölkel, és végzi a feladatait. Ez a dolgunk.
Liptai Claudia: Mi a véleményed a sorozatokról?
Végvári Tamás: A szakmámból adódik, hogy gyakorlatilag nem tudom nézni a őket. A sorozatok általában este vannak, az előadások is általában este vannak, így ez kimaradt az életemből. Eddig…
tv2
2005.07.21. 16:53