Mintahogy már láthatták a Fókuszban, az egyik kereskedelmi rádió tíz női munkatársa a fejébe vette, hogy lerombolja az elérhetetlen nőideált. Kamera elé álltak és megmutatták a csupasz valóságot.
-Mindenhol cicamicák vannak, és akárhogy is szeretném, nem lesz ekkora mellem, nem lesz ilyen kis vékony vállam, madárcsontom, mert nem ilyen vagyok – mondja Takács Alíz, műsorvezető.
A róluk készült képek felkerültek az internetre és egy női magazin hasábjaira. A kezdeményezésre rengetegen reagáltak. A legtöbb elismerés nőktől érkezett, akadt azonban, aki nem a természetes szépségre szavaz és ennek ezúttal hangot is adott. Hargitai Bea és Bódi Sylvi szerint a férfiaknak igenis szükségük van illúziókra.
-Az esztétikum nagyon fontos. Nem örülnék, ha amim most van, az lógna majd. Isten azért teremtette a plasztikai sebészetet, hogy éljünk vele. És ki is fogom használni – mondja határozottan Bea.
Bea számára az ideális külső tehát nem feltétlenül egyenlő a természet adta lehetőségekkel. Sylvi viszont nem ért egyet a sorozatos szépészeti beavatkozásokkal.
-Nem kell ahhoz kés alá feküdni, hogy valaki szép legyen. Sportoljon, étkezzen egészségben, és találja meg magát, ami a legelőnyösebb, azt hangsúlyozza ki. Nem kell tizenévesen kés alá feküdni, az hülyeség – mondja Sylvi.
Persze mondhatnánk, hogy nekik könnyű, hiszen fiatalok, gyönyörűek és szerencsések. Ők azonban elárulták, hogy nekik is vannak hibáik, csak éppen nem mutatnak meg mindent.
-Mi tudjuk, hogy hogyan kell beállni. Azért vagyunk modellek, hogy tudjuk, az az előnyös, ha oldalra állunk és visszafordulunk. Pedig nekünk is vannak hibáink, de tudjuk az apró trükköket, hogy hogyan palástoljuk. Alkalmazzuk is őket.
A rádiósok trükkök nélkül vállalták önmagukat. Itt nem a profizmus dominált. Tíz különböző arc, átlagos testalkat, azaz a természetesség került reflektorfénybe.
-Nagyon jót tett, hogy megtapasztaltuk egymás között, hogy mindenkinek van hibája, senki sem tökéletes. Így vagyunk természetesek, ez vagyok én, ahogy vagyok – mondja Szabó Kati.
Ne aggódjanak, egyelőre mindenki marad a kaptafánál. A rádiósok hangja továbbra is az éterben, Sylvi és Bea teste pedig az újságok címlapján. A hétköznapi nők pedig talán végre megbarátkoznak saját tükörképükkel, hiszen a különleges külső csak keveseknek adatik meg.
rtlklub
2005.07.13. 19:18