HIRDETÉS
Képfeltöltő
KIEMELT HÍREK
HIRDETÉS

HÍREK > KÜLFÖLD > "A hazám lángokban áll" – megrázó sorok egy indiai újságírótól

t: 1013

"A hazám lángokban áll" – megrázó sorok egy indiai újságírótól

"És akkor most hogyan tovább? India már így is túl sokáig élt együtt a terrorral. Ez a mostani merényletsorozat sokkal jobban sokkolt, mint eddig bármelyik. De megváltozik ez valaha? Megtanuljuk egyszer a leckét? Nem vagyok benne biztos..."

"Amikor ezeket a sorokat írom, már 30 órája dúl a terror Mumbaiban" - írta a hirado.hu-nak exkluzív tudósításában Ajesh Ramachandran, az NDTV indiai televízió munkatársa.

A forgatókönyv sajnos ismerős. Éppen dolgoztam, amikor megtudtam, hogy több merénylet is volt a városban. Az ezt követő érzés is ismerős. Ha valaki egy indiai nagyvárosban lakik, akkor egy idő után egyszerűen ott van tudatalattijában, hogy ez bárhol, bármikor megtörténhet. Nem rettegünk, de tudjuk.

Amit azonban most látok a tévében, az valami egészen más…Eddig is voltak robbantásos merényletek. Hol a piacon, hol egy zsúfolt buszon haltak meg ártatlan emberek.

Automatikusan nyúlok a telefon után és elkezdem hívogatni az ottani barátaimat, ismerőseimet. Három hónap alatt harmadszor teszem ugyanezt. Szeptemberben Delhiben (itt élek) egy bevásárlóközpontban robbantottak. Majd pár nappal később egy másikban. Most pedig Mumbai. A helyszín más, a gyomorforgató érzés ugyanaz.



Megkönnyebbülök, mindenki jól van. De nem mindenki ilyen szerencsés. Több száz halott, rengeteg sebesült. Nehéz nem dühösnek lenni a történtek miatt. És a kérdés, ami folyamatosan ott dübörög az agyamban, de sosincs rá megnyugtató válasz. Vajon egyszer vége lesz?

Nézem a híreket. Mumbai utcáin mindenhol rendőrök, kommandósok és katonák. Arra gondolok, mi járhat a fejükben…

Mostantól a terror valami egészen mást jelent az indiaiaknak. Két első osztályú hotel, egy zsidó közösségi ház, egy buszállomás és egy népszerű kávézó repült a levegőbe. Nekünk, akik eddig azt hittük, vannak még biztonságos helyek, rá kellett jönnünk, tévedtünk.

A szakértők szerint ez egy jól megszervezett merényletsorozat volt. A terroristák nemzetközi figyelmet akartak. (Magkapták.) Nem véletlen, hogy a hotelekben amerikai és brit turistákra vadásztak. Közben Amerikában a Hálaadást ünneplik…Rosszul vagyok.

Néhány nappal ezelőtt láttam egy dokumentumfilmet az egyik csatornán. Ottragadtam, mert tetszett a címe: Hotel a tengerparton. A mumbai-i Taj Mahal szálloda egy napját mutatták be. Legalább száz éve az ország egyik szimbóluma. Többször is dolgoztam ott. Mindig lenyűgözött az eleganciájával. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy merénylet helyszíne lesz.

Csak bámulom a képernyőt. Ez tényleg ugyanaz a hotel lenne? A felső emeletek kiégtek, a lobby eltűnt, az épületet kiürítették. Még nem lehet tudni, hány halott van. Közben a túszejtés folytatódik.

A hírek csak jönnek és jönnek. Sosem lesz már vége? Az Oberoi-Trident Hotelban elfogták a támadókat. De a Nariman Házból még hallani a lövéseket.

És akkor most hogyan tovább? India már így is túl sokáig élt együtt a terrorral. Ez a mostani merényletsorozat sokkal jobban sokkolt, mint eddig bármelyik. De megváltozik ez valaha? Megtanuljuk egyszer a leckét? Nem vagyok benne biztos...

Nézem Mumbait és sok minden eszembe jut. Itt voltam a barátaimmal, ott pedig forgattam…Helyek, amelyek romokban hevernek. Helyek, amelyek megmaradtak. Van, ahol még tűz pusztít és olyan is, ahol kiabálnak. Minden szomorú.

Keresem a szavakat…nehéz megfogalmazni azt a kínt, amit most az indiaiak éreznek. Egy mondat jár a fejemben, „A hazám lángokban áll”. A tűz elborít minket. A sebek egyszer begyógyulnak, de inkább ne ismétlődjön meg hasonló.

hirado

2008.11.29. 11:04

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Legfrissebb hirek