Három embert karanténba zártak Nagy-Britanniában, mert megharapta őket egy veszett kölyökkutya -közölte szombaton a szigetország Egészségvédelmi Ügynökségének szóvivője.
A hivatalos bejelentés szerint a kutya Sri Lankáról került Nagy-Britanniába, ahol a törvénynek megfelelően azonnal zárlat alá helyezték. A harapások ott történtek. A kutya egyébként csütörtökön kimúlt.
Utoljára 1902-ben halt meg valaki veszettségtől Nagy-Britanniában. A szigetországban 1922-ben jelentették be, hogy veszettségmentes lett Nagy-Britannia. A hatóságok szerint a mostani eset nem jelenti azt, hogy a 86 éve fennálló helyzet megváltozott, és az teljesen valószínűtlen, hogy elterjedne a veszettség az Egyesült Királyságban.
Az ember és az állatok veszettsége a legrégebben ismert betegségek közé tartozik. Az ókori egyiptomiak, szlávok, germánok ismerték a tüneteket kutyákon, macskákon és embereken is. A legkorábbi leírást az ókori babiloni Esnun-törvények kódexe tartalmazza, és említette a kórt Homérosz, Arisztotelész és Hippokrátész is. Európában előfordult már a történelem előtti időkben is. A középkortól az újkorig a veszettség az emberiség számára csapás volt. A XIX. század elején Európában számos esetben járványszerűen pusztított. Az Egészségügyi Világszervezet szerint manapság évente 40 ezer és 70 ezer azoknak a száma, akik veszettségbe halnak meg. A legtöbb áldozat Dél- és Délkelet- Ázsiában van.
A veszettség elleni védekezés atyja kétségtelenül a francia Louis Pasteur, aki 1885. július 6-án alkalmazta vakcináját először. Pasteur egyenletes erősségű, fix vírus előállítására törekedett. A vírust nyulak agyvelejébe oltotta, majd a veszettségben elhullott nyulak gerincvelejét újabb nyulak agyvelejébe fecskendezte. A vírus nyúlból nyúlba oltását addig folytatta, míg olyan fixnek tekinthető vírushoz nem jutott, amely mindig egyformán rövid idő (6 nap) alatt idézett elő veszettséget. A fix vírus olyan módosult átlag-vírus, amelynek megbetegítő képessége igen nagy, de csak ha a központi idegrendszerbe oltják. Nem okoz azonban veszettséget állatban és emberben sem, ha subcutan (bőr alá) alkalmazzák. Pasteur módszere abban állt, hogy a különböző ideig (2-14 napig) száradásnak kitett - ezzel gyengített - fix vírust tartalmazó gerincvelőrészletekből emulziót készített, és a védőoltást a legtovább szárított anyaggal kezdte, azután rövid (0,5 - 1 napos) időközökben mind rövidebb ideig szárított anyagot fecskendezett a megvédendő egyén bőre alá. Végül egészen friss anyaggal fejezte be az oltási sorozatot. Az eljárás kitűnő eredményeket adott.
Pasteur módszerét a magyar Hőgyes Endre (1888) fejlesztette tobvább. Amíg Pasteur a szárítást alkalmazta, Hőgyes hígításos módszert vezetett be.
hirado
2008.04.26. 12:47