HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
HÍREK > KÜLFÖLD > Ma választanak a britek
Ha Tony Blair nézi a közvéleménykutatási adatokat, és hisz bennük, megkönnyebülhet. Persze biztosat mondani még a választás napján sem lehet, de a kampányfinisben a felmérések magas munkáspárti fölényt mutattak. A pártok úgy fordultak be a célegyenesbe, hogy a Munkáspárt magabiztos 40 százalékos, a Konzervatív Párt 31 százalékos, míg a harmadik erő, a liberális demokraták pedig 21 százalékos támogatottságot tudhattak magukénak.
Ha bejön a jelenlegi papírforma, Tony Blair harmadszor veheti át II. Erzsébettől a miniszterelnöki megbizatást. A győztes pártot jutalmazó, nem arányos választási rendszer miatt a Labour pedig ismét jelentős többséget szerezne az alsóházban, amely kényelmes kormányzást tenne ismét lehetővé a baloldal számára. Hozzászoktak ehhez, jelenleg a Munkáspártnak 163 fős többsége van a képviselőházban.
Tony Blair és pénzügyminisztere, Gordon Brown utolsó kampányútjaikon a munkáspárti szavazótábort kívánták inkább aktivizálni. Ki is adták a jelszót: ne hagyjuk elveszni a gazdasági stabilitást, az egészségügy és az oktatás terén elért eredményeket! A kormányfő óvatos volt: figyelmeztette a baloldali szavazókat, hogy aki a liberális demokratákra szavaz, vagy el sem megy szavazni, az visszahozhatja a konzervatívokat a hatalomba.
"Jónéhányan munkáspárti szavazó van, aki úgy gondolja: ha a kerületükben a konzervatívok a második helyen állnak, akkor nekik már nem is kell elmenni szavazni, vagy ha el is mennek, akkor a liberálisokat támogatják, mondván: a munkáspárt helye biztos. De ezzel valójában a konzervatívoknak kedveznek."
A konzervatívok ezt az érvet a negatív kampány részének tudják be, és szavak helyett tetteket ígérnek.
A konzervatívoknak a lehetetlennel kellett szembenézniük: több százalékpontos győzelem szükséges nekik a lazább kormánytöbbséghez. A toryk mindent megtettek, hogy olyan ügyekre tematizálják a kampányt, amely szavazatokat szedhet a bizonytalanok, vagy akár a Labour oldaláról. Ilyen kérdés volt az adók, a bevándorlás, és leghangsúlyosabban az iraki politika.
Tony Blair gyenge pontja az iraki háborúban való részvétel volt. E ziccert mindenképpen ki akarták aknázni a rivális pártok. A brit hírszerzés hibái előzőleg már okoztak Blairnek egy-két izzasztó hetet, de az ellenzéknek nagyon jól jött a BBC tévé által múlt szerdán nyilvánosságra hozott szakértői dokumentum. Az irat szerint Lord Goldsmith, a Blair-kormány jogi tanácsadója 2003. március 7-én még úgy foglalt állást, hogy csak egy új ENSZ-határozat törvényesítheti az iraki háborút. Tíz nap múlva már mást mondott - március 17-i jelentése már nem sürgette az új határozatot, megelégedett az addigiakkal is. Három nappal később az amerikai-angol csapatok lerohanták Irakot. Az ügy miatt az ellenzék hazugsággal vádolta a kormányfőt.
A vádaskodás ellenére Blair nem ingott meg. Ő úgy érvel: Szaddám Huszein hatalmát meg kellett dönteni, és a háború Nagy-Britannia szabadságba vetett hitét mutatja.
Tony Blair, brit miniszterelnök: "Nincs miért bocsánatot kérnem, most is azt hiszem, hogy a helyes dolgot cselekedtem. Az ég szerelmére, hagyjuk már abba ezt a vitát arról, hogy ez az ügy az én jellememről szól. Értsék meg, döntést kellett hozni, és én megtettem. Én már átgondoltam a dolgot, ítéljék meg most a brit emberek".
Megtették. Érdekes módon, az ügy visszafelé sült el a konzervatívok számára, a felmérések a botránynak szánt eset után a Labour megnövekedett előnyét regisztrálták... Világossá vált, hogy a brit szavazókat a belpolitikai kérdések, leginkább pedig a gazdaság állapota érdekli. Ebben a kérdésben pedig a többség úgy véli, hogy a Labour jól teljesített a két ciklus alatt.
A Michael Howard vezette konzervatívok e téren nem tehettek mást, mint adócsökkentést ígértek - erre fedezetet a közszolgáltatásokra költött költségvetési pénzek csökkentéséből és a bürokrácia leépítéséből szánnának. A Labour szerint ez a szolgáltatások romlásához vezetne, ehelyett ők inkább a nehéz helyzetű emberek szociális segélyezését javasolták - a jelenlegi adórendszer megőrzése mellett.
Érzékeny téma volt a bevándorlás kérdése is. A toryk a brit lakosság növekvő félelmét próbálták meglovagolni, és beígérték, amit a többség szeretne: szigorítani a betelepülés szabályain. Éves kvótarendszerben határoznák meg a bevándorlók számát, és megerősítenék a határőrséget. Más kérdésben a pártok ígéretei nemigen különböztek egymástól: valamennyien jobb egészségügyi szolgáltatást, több utcai rendőrjárőrt, szigorúbb környezetvédelmi szabályozást, kedvezőbb családtámogatási rendszert és alacsonyabb tandíjat szeretnének.
Blair személye a kampány kezdetétől fogva a sajtó figyelmének középpontjába került. A kormányfő ugyanis felfedte, hogy a következő választási kampányban már nem ő vezeti harcba a Labourt. Ez találgatásokra adott okot, mivel régóta tartja magát a legenda, miszerint Gordon Brown pénzügyminiszter - Blair nagy párton belüli riválisa - veszi át a kormány vezetését a választási győzelmet követően. Ezt azonban a munkáspárti kampányfőnök cáfolta, mondván: Tony Blair kitölti még harmadik miniszterelnöki mandátumát is. És ebben volt valami prófétai magabiztosság is.
[LHP.HU]
2005.05.05. 17:42
t: 298
Ma választanak a britek
Ha Tony Blair nézi a közvéleménykutatási adatokat, és hisz bennük, megkönnyebülhet. Persze biztosat mondani még a választás napján sem lehet, de a kampányfinisben a felmérések magas munkáspárti fölényt mutattak. A pártok úgy fordultak be a célegyenesbe, hogy a Munkáspárt magabiztos 40 százalékos, a Konzervatív Párt 31 százalékos, míg a harmadik erő, a liberális demokraták pedig 21 százalékos támogatottságot tudhattak magukénak.Ha bejön a jelenlegi papírforma, Tony Blair harmadszor veheti át II. Erzsébettől a miniszterelnöki megbizatást. A győztes pártot jutalmazó, nem arányos választási rendszer miatt a Labour pedig ismét jelentős többséget szerezne az alsóházban, amely kényelmes kormányzást tenne ismét lehetővé a baloldal számára. Hozzászoktak ehhez, jelenleg a Munkáspártnak 163 fős többsége van a képviselőházban.
Tony Blair és pénzügyminisztere, Gordon Brown utolsó kampányútjaikon a munkáspárti szavazótábort kívánták inkább aktivizálni. Ki is adták a jelszót: ne hagyjuk elveszni a gazdasági stabilitást, az egészségügy és az oktatás terén elért eredményeket! A kormányfő óvatos volt: figyelmeztette a baloldali szavazókat, hogy aki a liberális demokratákra szavaz, vagy el sem megy szavazni, az visszahozhatja a konzervatívokat a hatalomba.
"Jónéhányan munkáspárti szavazó van, aki úgy gondolja: ha a kerületükben a konzervatívok a második helyen állnak, akkor nekik már nem is kell elmenni szavazni, vagy ha el is mennek, akkor a liberálisokat támogatják, mondván: a munkáspárt helye biztos. De ezzel valójában a konzervatívoknak kedveznek."
A konzervatívok ezt az érvet a negatív kampány részének tudják be, és szavak helyett tetteket ígérnek.
A konzervatívoknak a lehetetlennel kellett szembenézniük: több százalékpontos győzelem szükséges nekik a lazább kormánytöbbséghez. A toryk mindent megtettek, hogy olyan ügyekre tematizálják a kampányt, amely szavazatokat szedhet a bizonytalanok, vagy akár a Labour oldaláról. Ilyen kérdés volt az adók, a bevándorlás, és leghangsúlyosabban az iraki politika.
Tony Blair gyenge pontja az iraki háborúban való részvétel volt. E ziccert mindenképpen ki akarták aknázni a rivális pártok. A brit hírszerzés hibái előzőleg már okoztak Blairnek egy-két izzasztó hetet, de az ellenzéknek nagyon jól jött a BBC tévé által múlt szerdán nyilvánosságra hozott szakértői dokumentum. Az irat szerint Lord Goldsmith, a Blair-kormány jogi tanácsadója 2003. március 7-én még úgy foglalt állást, hogy csak egy új ENSZ-határozat törvényesítheti az iraki háborút. Tíz nap múlva már mást mondott - március 17-i jelentése már nem sürgette az új határozatot, megelégedett az addigiakkal is. Három nappal később az amerikai-angol csapatok lerohanták Irakot. Az ügy miatt az ellenzék hazugsággal vádolta a kormányfőt.
A vádaskodás ellenére Blair nem ingott meg. Ő úgy érvel: Szaddám Huszein hatalmát meg kellett dönteni, és a háború Nagy-Britannia szabadságba vetett hitét mutatja.
Tony Blair, brit miniszterelnök: "Nincs miért bocsánatot kérnem, most is azt hiszem, hogy a helyes dolgot cselekedtem. Az ég szerelmére, hagyjuk már abba ezt a vitát arról, hogy ez az ügy az én jellememről szól. Értsék meg, döntést kellett hozni, és én megtettem. Én már átgondoltam a dolgot, ítéljék meg most a brit emberek".
Megtették. Érdekes módon, az ügy visszafelé sült el a konzervatívok számára, a felmérések a botránynak szánt eset után a Labour megnövekedett előnyét regisztrálták... Világossá vált, hogy a brit szavazókat a belpolitikai kérdések, leginkább pedig a gazdaság állapota érdekli. Ebben a kérdésben pedig a többség úgy véli, hogy a Labour jól teljesített a két ciklus alatt.
A Michael Howard vezette konzervatívok e téren nem tehettek mást, mint adócsökkentést ígértek - erre fedezetet a közszolgáltatásokra költött költségvetési pénzek csökkentéséből és a bürokrácia leépítéséből szánnának. A Labour szerint ez a szolgáltatások romlásához vezetne, ehelyett ők inkább a nehéz helyzetű emberek szociális segélyezését javasolták - a jelenlegi adórendszer megőrzése mellett.
Érzékeny téma volt a bevándorlás kérdése is. A toryk a brit lakosság növekvő félelmét próbálták meglovagolni, és beígérték, amit a többség szeretne: szigorítani a betelepülés szabályain. Éves kvótarendszerben határoznák meg a bevándorlók számát, és megerősítenék a határőrséget. Más kérdésben a pártok ígéretei nemigen különböztek egymástól: valamennyien jobb egészségügyi szolgáltatást, több utcai rendőrjárőrt, szigorúbb környezetvédelmi szabályozást, kedvezőbb családtámogatási rendszert és alacsonyabb tandíjat szeretnének.
Blair személye a kampány kezdetétől fogva a sajtó figyelmének középpontjába került. A kormányfő ugyanis felfedte, hogy a következő választási kampányban már nem ő vezeti harcba a Labourt. Ez találgatásokra adott okot, mivel régóta tartja magát a legenda, miszerint Gordon Brown pénzügyminiszter - Blair nagy párton belüli riválisa - veszi át a kormány vezetését a választási győzelmet követően. Ezt azonban a munkáspárti kampányfőnök cáfolta, mondván: Tony Blair kitölti még harmadik miniszterelnöki mandátumát is. És ebben volt valami prófétai magabiztosság is.
[LHP.HU]
2005.05.05. 17:42
Legfrissebb hirek
- Egyre több magyar tartja pénzét külföldi számlákon és trezorokban
- Közúti ellenőrzéskor autókat vehet el a NAV
- A szesztilalom a trafikban nem érvényes
- Késelés Józsefvárosban
- Támogatja a zsebszerződések elleni lépéseket az LMP
- Magyar nap az Európa Ligában az M1-en és a telesport.hu-n
- Amerikai képviselő: A Tavares-jelentésnek nincs jelentősége
- Balog: A béremelés megfelel az ország teljesítőképességének
- Varga: Komoly lehetőség az uniós gazdaságfejlesztési támogatás
- Viharral érkezik a hidegfront
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
