A bevett gyakorlat szerint ha valaki világbajnoki címet szerez a profik táborában, egy darabig jegelik” a klubjában, magyarán megpróbálnak gyenge ellenfeleket szerezni neki, hogy minél tovább az öv tulajdonosa maradhasson. Ezzel szemben Erdei esetében az az érzése az embernek, hogy az Universum szándékosan meg szeretné veretni a magyar világbajnokot. Különben mi másért hoznák össze mindig pokolian kemény ellenfelekkel?
Miután Madár megszerezte a WBO világbajnoki övét Julio Cesar Gonzaleztől, első címvédésnek rögtön megkapta az argentin Hugo Hernan Garayt, aki pályafutása során argentin, dél-amerikai és latin-amerikai bajnoki címet is szerzett, ráadásul stílusa igencsak nem fekszik Erdeinek. Miután legyőzte, másodikként érkezett Alejandro Lakatus, aki latin-amerikai bajnoki címe mellett korábban volt már a WBB világbajnoka is. Harmadikként újra következett Garay, aki ellen újfent nagyon melege volt Madárnak, de azt az összecsapást is behúzta. Most júniusban negyedik címvédő mérkőzésén az a Mehdi Sahnoune vár majd rá, aki már a WBA világbajnokának is mondhatta magát.
Ezzel szemben amikor Dariusz Michalczewski (36) megszerezte a WBO övét, úgy vigyáztak rá Hamburgban, mint a hímes tojásra. Csakis Németországban bokszoltatták, ráadásul nagyon gyenge ellenfelekkel, mondhatni homokzsákokkal eresztették össze. A Tigris első címvédése alkalmával a spanyol Roberto Dominguez Perezzel csapott össze (spanyol bajnok volt), másodszor az amerikai Paul Carlo jött, ezután a mexikói Everardo Arnentát intézte el (mexikói bajnok), míg negyedszerre a francia Philippe Michel jutott neki.
Négy olyan bokszolót kapott Michalczewski, akiket talán még együtt is elintézett volna Madár. Neki viszont már két világbajnok jutott, s ha minden jól megy, Fabrice Tiozzo személyében még idén jöhet a harmadik is. Csak remélhetjük, hogy Erdei kiszúr a főnökeivel, s jó néhány évig megőrzi még a díszes övét.
[LHP.HU]
2005.04.25. 22:26