HIRDETÉS
HIRDETÉS

HÍREK > KÜLFÖLD > Botrány a kassai színházban - Árpád-sávos zászlót lengettek az Örkény-darab végén

t: 176

Botrány a kassai színházban - Árpád-sávos zászlót lengettek az Örkény-darab végén

"Átrendeztette" a kassai Thália Színház igazgatója Örkény Tóték című darabját, a mű végén megjelenített Árpád-sávos zászlót lobogtató fiatalok miatt.

A társulatnál vendégrendező magyarországi Vas Zoltán Iván az Árpád-sávos zászlóval hadonászó fiatalok jelenetével toldotta meg Örkény színdarabját, indoklása szerint azért, hogy jelezze a Magyarországon megnyilvánuló indulatokban rejtőző veszélyt.

A Pozsonyban megjelenő Új Szó szerdai számában több írás is foglalkozik a minapi bemutatót követő fejleményekkel. "Ez Kassán túlságosan merész rendezői koncepciónak bizonyult" - írja a lap, és beszámol róla, hogy a bemutatót követő előadás zárójelenetét a színigazgató, Kolár Péter átrendeztette. A direktor és a rendező alkuja nyomán született kompromisszumos jelenetben a zászló már nem szerepel, helyette a rendbontók egy zseblámpával "vegzálják a közönséget", majd a darabban szereplő postást alázzák meg vele: a világítóeszközt a szájába dugják.

Kolár Péter a lapnak azt nyilatkozta, a nyilas vészkorszakot is megjelenítő zászlónak "pont ellenkező jelentőséget tulajdonított a bemutató közönsége, mint amit a rendező akart". Az Új szó tudni véli azt is, hogy néhány "befolyásos" színházlátogató kifogásolta az aktuálpolitikai szempontból félreérthető elemet. "Főleg, ha ezek a bizonyos színházkedvelők a Fidesz Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezetétől kapták a színházbérletet".

Egy másik írásban Kolár Péter szól arról, hogy - az egyébként tartósan anyagi gondok között vergődő - kassai magyar társulat rendkívül széles közönségigény kielégítésére törekszik, és nem sérthetik nézőik érzelmeit, annál is inkább, mert Észak-Magyarország közeli régióiból is sokan látogatják a kassai magyar színház előadásait. "Vannak, akiket a színház szeretete vonz a Tháliába, vannak viszont olyanok is, akik támogatási szándékkal vásároltak bérleteket, mint például a Fidesz Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezete", amely másfélszáz bérletet vett a színháztól, s ezt "nyilván saját szimpatizánsai között osztotta szét" - így az igazgató.

A vendégrendező Vas Zoltán Iván ugyanitt hangsúlyozza: nem provokálni akart a zászlóval. A Kossuth téri eseményeket egyébként a lapban mélyen elítélő vendégrendező így fogalmaz: "a darab cselekménye lineárisan halad a végkifejlet felé, és nagyon bánt, hogy egy háromórás előadás kapcsán csak az utolsó másfél percről folyik a vita. A zászló az én koncepcióm szerint egyértelműen azt jelzi, hogy ismét ordas eszmék kapnak lábra Magyarországon, szélsőséges, nemzetellenes és emberiség-ellenes szimbólumok alatt fenyegetnek bennünket, veszélyeztetik a szabadságjogainkat, a vélemény szabadságát." Vas Zoltán Iván jelezte: "a kassai társulat magyarországi vendégszereplésein igenis megjelenik majd a zászló, mivel az a magyarországi mindennapoknak része, a szlovákiai magyar mindennapoknak viszont nem része".

A lap megszólaltatta a másik felvidéki magyar társulat, a révkomáromi székhelyű Jókai Színház igazgatóját, Tóth Tibort is, aki csak hallomásból tud a kassai történésről. "Abban azonban bizonyos vagyok, az Árpád-sávos zászló szerepeltetése a színpadon mindenképpen provokáció" - mondta, és a lap szerint hozzátette: már a határon túli magyarság is megosztott, így "az efféle dolgok tehát tájainkon is óhatatlanul sértik egyesek érzékenységét."

Az 1944-ben játszódó Tótékban egy eldugott falu tűzoltóparancsnokának tragikomikus figurája révén tiltakozik az író az embert meggyalázó zsarnokság ellen. A személyiségről való önkéntes lemondás határait rajzolja meg egy groteszk históriában, amely bár a második világháború alatt, a fegyverzajtól még távol eső Magyarországon játszódik, tanulsága mégis egyetemes érvényű. Ennek a műnek az idők jártával más és más aspektusa tűnik elő, még mondanivalója is mintegy átalakul.

A Tóték harctéren megbolondult őrnagya, aki a kedvesen ostoba vidéki tűzoltó család mindennapjait dúlja fel, és aki személyében és kisugárzásában szinte szimbólumává válik a háború abszurditásának, a mai olvasó számára már valószínűleg nem egyedüli főalakja a darabnak, helyet ad a bumfordi tűzoltó papának, a naivul magakellető leánynak, s a kispolgáriság monumentalitását képviselő Tótnénak, s a mindennapi jóság, humanizmus komikus-szerencsétlen képviselőjének, a rossz híreket közlő harctéri leveleket rendszeresen elsikkasztó postásnak is. Az abszurd eszközei mára már elhalványodnak, hogy helyettük annál erősebben kidomborodjék a mű realizmusa.

hirado

2007.03.07. 13:15

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Legfrissebb hirek