A hidegháború befejeződését követően azonnal éles viták kezdődtek a NATO jövőjéről. Az észak-atlanti szövetség szerepe az addigi ellenség, a Varsói Szerződés megszűnésével gyökeresen megváltozott. Mára az eredeti feladat, a területvédelem helyét a nemzetközi biztonság fenntartása, ahol szükséges, annak megteremtése vette át. A NATO ennek megfelelően minden igyekezetével próbál rácáfolni azokra a kritikusokra, akik a szövetségben csupán a hidegháború korszakának értelmét vesztett mementóját vélik felfedezni.
A kétpólusú világ megszűnését követően az első komoly kihívás a NATO számára a bővítés kérdése volt. Az újonnan demokratikussá vált egykori keleti blokk országai szinte egyöntetűen kinyilvánították szándékukat, hogy az észak-atlanti közösség tagjaivá kívánnak válni. A szövetségeseket megosztotta a bővítés ügye. Olyan javaslatok is elhangzottak, miszerint a teljes jogú tagság helyett egy újfajta együttműködési formát kellene kialakítani, hiszen magának a NATO-nak a jövője is kérdéses. A tagállamok végül a csatlakozási folyamat megkezdése mellett döntöttek, és mind több ország számára nyitották meg az együttműködés lehetőségét, melyet a "Partnerség a Békéért" program elindítása fémjelzett.
A NATO előtt azonban számos más nehézség is tornyosult. Az egykori Jugoszlávia felbomlását követően négy éves polgárháború vette kezdetét, az észak-atlanti szövetség pedig az eseményeknek sokáig csupán tétlen szemlélője maradt. 1999-ben, a koszovói válság kirobbanásakor már változott a tagállamok álláspontja, az ekkorra már Magyarországgal, Csehországgal és Lengyelországgal kibővült szövetség hosszan tartó légi hadműveletekkel legyőzte a szerb hadsereget és véget vetett a koszovói vérengzésnek. Bár a beavatkozásért sok bírálat érte a NATO-t, a koszovói háború már egy új korszak kezdetét jelentette.
A balkáni beavatkozást követően a szövetség tagállamai mindinkább a területen kívüli akciók mellett foglaltak állást. Érvelésük szerint mára a biztonság nem garantálható a határoknál, annak megteremtéséhez lényegesen szélesebb körű hadműveletekre van szükség. Az új megközelítés leginkább kézzelfogható bizonyítékát a NATO afganisztáni szerepvállalása adja, ahol a szövetség irányítja a biztonság megteremtésére irányuló műveleteket, valamint a tartományi újjáépítési csoportok munkáját, míg az elmúlt év folyamán katonái rendkívül súlyos harcokat vívtak a visszaszivárgó tálibokkal. Az afganisztánihoz hasonló akciók mindinkább előtérbe kerülnek, az észak-atlanti szövetség tagállamainak november végi rigai tanácskozásán ugyanis újfent hitet tettek a kölcsönös biztonság és a demokratikus értékek védelme mellett.
Egyes tagállamok - élükön az Egyesült Államokkal - olyannyira komolyan veszik a NATO globális szerepét, hogy az észak-atlanti szövetséget világméretűvé kívánják bővíteni. Az amerikai elképzelés szerint Ausztrália, vagy akár Japán is részesévé válhatna a közös védelmi szövetségnek. A tagállamok többsége egyelőre ódzkodik az újabb jelentős átalakítástól, a szövetség jövője azonban, akárcsak 1990-ben, még tartogathat meglepetéseket.
hirado
2007.01.04. 10:59