Jáksó ezt először Bellér Ágnes Őszinte férfiak című könyvében vallotta be, ahol a halálról is beszélt. Már elgondolkodtam azon, hogyha elérkezem a végső pontra, akkor mit is kellene tennem - olvashatjuk a könyvben. - Remélem, lesz egy hozzáértő ember, aki meg tudja mondani, mi az a dózis, amitől egészen biztosan befejezheti bárki, és nem válik nevetségessé egy intenzív osztályon, csövekkel az orrában, tökéletesen amortizált szervekkel.”
A depresszióra való hajlam szerinte soha nem múlik el, s a legváratlanabb pillanatokban tör rá. Még mindig előtte van például a kép, amikor ötévesen állt a két szoba közti küszöbön és arra gondolt, hogy képtelen lesz elmozdulni.
Az, hogy depressziós vagyok csak egy szöveg, arra jó, hogy sajnáltassuk magunkat. Én elvileg jól vagyok, illetve sokszor vagyok jól. Néha pedig nagyon rosszul, látszólag a legcsekélyebb ok nélkül. Nem fizikailag, csak úgy, mintha valaki rám kiabált volna. Miközben én is tudom, hogy remek szakmám van, jól fizetik, van egy gyönyörű és okos fiam, hogy semmi okom és jogom a panaszkodásra, ráadásul még ki is röhögnek, ha megteszem... ez depresszió?”
Laci nem tagadja, egy éven keresztül rendszeresen járt pszichiáterhez. Úgy érzi, talán az életét köszönheti ennek, mert megtanult bizonyos technikákat, mit kell tennie, ha süllyedni” kezdene.
A saját magunkkal folytatott beszélgetéseket ott zárjuk le, ahol kényelmes. Találtam egy embert, aki kiszedett az önsajnálatból - mondja.
- Az ember gyúrja magát, szenved, és ha megkérdezik, miért, egyszer csak nem tudod továbbmondani az okokat. Küzdesz ellene? Miért? Rájöttem, hogy ezeknek a szomorúnak tűnő periódusoknak is funkciója van az életemben.”
blikk
2006.08.28. 13:22