Délután három óra. A Práter utcai Általános Iskola előcsarnokában ismerős figura: Varga István, a Megasztár 3 aranytorkú villamosvezetője. Nagyobbik lányát, Anitát várja, aki hamarosan meg is érkezik, s apja nyakába ugrik. A sétálgató kisdiákok megismerik Istvánt, mindegyiküknek van egy kedves szava hozzá. István kislánya boldogan mutatja a faliújságot, amely nemcsak azt hirdeti, hogy Anita a "hónap diákja" lett, az édesapját ábrázoló fotók, cikkek arról is árulkodnak, hogy nem akárkinek a gyereke. Aztán megérkezik a zongoratanára, hiányolja Anitát az órákról. A kislány, némán, szemlesütve bámulja cipőjét, helyette édesapja beszél.
- Nem tudtuk befizetni a tandíjat, azért nem akar órára járni. Pedig nagyon tehetséges - mosolyog István a lányára, majd átöleli, később tudjuk meg, hogy 9 ezer forintot képtelen most felmutatni a család. - Most, hogy csak a feleségem, Marika dolgozik, az ő 90 ezer forintos fizetése a biztos jövedelmünk havonta. Ki tudnánk jönni ennyi pénzből, ha nem lennénk tele kölcsöntörlesztésekkel, de mire azokat kifizetjük, nemigen marad pénzünk - mondja István, aki hozzáteszi, az a szerencse, hogy ehhez a pénzhez hozzájön a keddi Megasztár klubkoncertekért kapott gázsi, tulajdonképp ez segít abban, hogy a hónap végéig kihúzzák valahogy.
- Induljunk a testvéredért Anita! - mondja hirtelen István.
Kamilla - ahogy Istvánék nevezik, Milcsike - az oviban vár a papára. Rövid séta után megérkezünk. István benyit, az óvónő, Böbike szinte a nyakába ugrik.
- Sírtam, amikor kiesett - mondja szomorúan.
Vége a délutáni tornának, jön Milcsike. "Te, kis húsgolyó!" - becézi István, majd szakszerű mozdulatokkal öltözteti a fáradt kislányt.
Indulás haza. Szinte egyszerre érkeznek meg Marikával, István feleségével. Az alig 30 négyzetméteres otthonon négyen osztoznak. Két pici szoba, apró galéria, fürdőszoba. Megasztáros táblák, kartonszívek díszítik, "bajnok, király vagy!" felirattal - Settenkedő szavai voltak ezek István egyik produkciója után. De ez már a múlt, a jelen a család, a két kislány és a büszke feleség, Marika.
- Én neveztem be Istvánt. Jelentkezett az első és a második szériába, de nem hívták be. Nagyon csalódott volt, azt mondta, többé nem próbálkozik. Ezen ne múljon, gondoltam, és megírtam helyette a levelet - emlékezik vissza Marika, aki allergiavizsgálatokat végző egészségügyi asszisztens.
- Jólesik, hogy rengeteg együttérző e-mail érkezik. Bízom abban, hogy valami elkezdődött - mondja István, akin látszik, valóban úgy érzi, hogy élete végre sínre kerülhet.
színesbulvár
2006.03.17. 10:03