A kérdés, ami nem éppen nagy horderejû, de egy ideje már foglalkoztat, így hangzik: mi az oka, hogy mindenki arról beszél, mennyire magas színvonalú a második Megasztár az elsõhöz képest, az egész mégsem érdekes. Mert nem az. A mániákus tévénézõk és fürdõszobai tehetségkutatók bizonyára most is szeretettel fogadják az adásokat, de az az össznépi döbbenet és izgalom, ami a Tóth Vera-Oláh Ibolya versengést kísérte, az sajnos elmúlt. Vagy nem is sajnos?