• LHP

1983-ban egy hajszálon múlott, hogy nem robbant ki a harmadik világháború. A pozitív végkifejlet egy szovjet katonatiszt józan döntésének és bátorságának volt köszönhető. Ki tudja, mi lett volna, ha aznap éjjel épp más teljesít szolgálatot abban a bizonyos moszkvai atomközpontban.

Nagy nyomás alatt sokkal nehezebb döntéseket hozni. Az ember kétszer is átgondolja, hogy adott helyzetben mi a helyes választás, mérlegelnie kell a lehetőségeket, és azok következményeit. Persze, ha az illető a hidegháború idején egy atomközpontban dolgozik, a feladata a műholdas rakétavédelmi rendszer felügyelése, a radar pedig közeledő rakétákat jelez, akkor mindössze percei vannak mérlegelni: indítson válaszcsapást, amivel kirobbantanának egy nagyvalószínűséggel világméretű atomháborút, vagy… vessünk csak még egy pillantást azokra a rakétákra!

Sztaniszlav Petrov alezredest ma már hősként emlegetik, annak ellenére, hogy ő sosem tartotta magát annak. 1983 egyik őszi éjjelén ő volt szolgálatban, amikor Szibéria felett megsemmisítettek egy eltévedt koreai utasszállítót. Nehéz idők jártak, javában dúlt a hidegháború, ezért egy ilyen esemény után a szovjetek okkal számítottak rá, hogy az USA válaszul kilövi Moszkvára az NSZK-ban telepített rakétáit, Érthető módon tehát a rakétaelhárító pajzs egységeinél riadót rendeltek el. Itt teljesített szolgálatot Sztaniszlav Petrov alezredes, akinek az volt a feladata, hogy egy esetleges támadás esetén értesítse feletteseit, hogy azok parancsot adhassanak a válaszcsapásra. 1983. szeptember 26-án éjfél körül, ahogy azt várni lehetett, jelzett is a védelmi rendszer. Petrov előbb egy, majd további négy közeledő fénylő pontot észlelt a radarképen. Ekkor tíz perce volt még, hogy döntsön: elindítassa-e a szovjet ellencsapást, és ezzel kirobbantson egy világméretű atomháborút. De az alezredes inkább úgy döntött, kihasználja a hátralévő pár percet, és jobban megvizsgálja azokat a parányi, vészesen közeledő pontokat. Nem nagy meglepetés, hogy végül igaza lett, amikor a további mérlegelés mellett döntött, hiszen nem robbant ki atomháború a ’80-as években. A radar által jelzett rakéták ugyanis felhőkön átszűrődő napfénynyalábok voltak csupán, amiket a műholdas védelem egy rendszerhiba miatt tévesen észlelt. Sztaniszlav Petrov rá is jött erre, és jelentette a téves riasztást. Később egy interjúban elmondta, az tűnt számára illogikusnak, hogy az Egyesült Államok a radar által jelzett öt rakétával indítja meg totális atomtámadását a Szovjetunió ellen. Emellett tudni kell még, hogy a rendszer még új volt, ezért nem lehetett maradéktalanul megbízni benne, ráadásul a földradarok sem érzékelték a rakétákat.

Ekkor azonban még a jól megérdemelt dicséret elmaradt a szovjet vezetés részéről, sőt Petrov megrovásban részesült, amiért aznap hiányosan töltötte ki az ügyeleti naplót, egy évvel később pedig visszavonult. Története 1998-ban vált ismertté, már jóval a Szovjetunió felbomlása után. 2013-ban pedig, tehát közel harminc évvel azután, hogy megmentette a világot az atomháborútól, Sztaniszlav Petrov bátorságát Drezdai békedíjjal ismerték el. Története így pozitív véget ért, még ha ő továbbra sem érti, miért tekintik hősnek, hiszen csak a munkáját végezte. Az biztos, hogy az egykori szovjet alezredes ismert erényeihez felvéshetjük a szerénységet is a bátorság mellé.


batrak.blog

Feltöltve: 2014.03.24.
Megnézve: 2143

További hírek

• Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
• Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
• Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
• Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
• Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
• Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén

Vissza a főoldalra

2003 - LHP Portálcsoport - Minden jog fenntartva
0.003 s