Százötven év elteltével először találtak új tengerisárkány-fajt, melynek szokatlan, vöröses színe van.
A Phyllopteryx dewysea névre keresztelt új fajra akkor bukkantak rá, amikor a tengeri sárkányok két ismert faja - a narancsszínű leveles tengeri sárkány és a narancs-lila színű közönséges tengeri sárkány - lehetséges védelmét vették szemügyre. Mindkét faj az ausztrál vizekben őshonos. A Nyugat-Ausztráliai Múzeumban végzett munka során egy vemhes hím tengeri sárkányra bukkantak rubinvörös színezettel. 2007-ben fogták ki a kontinens déli partjainál lévő, igen félreeső Recherche-szigetvilágban.
Élénk színű testével - rózsaszín, függőleges sávok találhatóak 18 törzsszegmensén, illetve világosabb minták orrán - a 24 centiméteres tengeri sárkány nagyon eltért a másik két ismert fajtól. (A tengeri sárkányok a csikóhalakkal állnak rokonságban, de hosszabb orruk és hosszabb, nem csavarodó farkuk van.)
Az alaposabb vizuális vizsgálat és genetikai analízis feltárta a különbségek okát: a rubinvörös sárkány teljesen új fajt képvisel. Sőt mi több, a genetikai elemzés azt is feltárta, hogy mitokondriális DNS-e - az anya által örökített DNS - 7,4 százalékban eltért a közönséges (Phyllopteryx taeniolatus) és 13,1 százalékban a leveles tengeri sárkányétól (Phycodurus eques).
A kutatók számítógépes tomográfiát (CT) is bevetettek, és az új sárkányt 5000 röntgenszeletre „vágták” , majd elkészítették forgó 3D-s modelljét.
Rokonaival ellentétben a P. dewysea Ausztrália déli partjainál a mély vizekben él. Míg a közönséges tengeri sárkánynál a legmélyebb dokumentált rekord 33 méter, az új faj egyedeit 72 méteren figyelték meg. Ez a szokatlan mélység magyarázatot adhat arra, miért kerülte el eddig a szakemberek figyelmét. Elmondásuk szerint több olyan, a csontvázat érintő jellegzetességet is megfigyeltek, amely eltért a másik két fajétól, alátámasztva a genetikai eredményeket. Ezenkívül vörös színe álcaként is funkcionálhat a mélység sötét vizében.
Azonosítása óta Nerida Wilson, a múzeum tengerbiológusa további példányok nyomába eredt. Talált egyet, amelyet 1919-ben mosott partra a víz Perthnél, két másikat pedig az Ausztrál Nemzeti Halgyűjteményben lelt fel.
A kutatásról a Királyi Társaság Open Science folyóirata számolt be.
Feltöltve: 2015.02.19.
Megnézve: 1535