HIRDETÉS
HIRDETÉS

Közel kéttucatnyi étolajmárkát, importőröket és forgalmazó cégeket nevezett meg, szállítóleveleket, számlákat, konkrét áfacsalási sémát ismertetett 2012 elején egy részletes anyagában az amerikai Bunge étolajgyártó cég, amelyet eljuttatott az adóhatóság központi hivatalába, és amelyik a hvg.hu birtokába került. De már előtte pár hónappal is adott át információkat az őket ellehetetlenítő, egyre durvább méretűvé dagadó áfacsalásról. A listára került étolajmárkákat három évvel később, ma is ott találjuk a boltok polcain. Vagy nagyon hasonló márkák gyanúsan olcsók: ugyanazon a polcon van Sunol, Suniol és Szaniol, ugyanolyan áron, de durván 100 forinttal olcsóbban, mint a Bunge által gyártott Vénusz étolaj. Az adóhatóság hallgat, mint a sír, a Bunge nem cáfolta információinkat.

Ez egy fecni; nem tényekre, hanem híresztelésekre és vélelmekre alapozott dokumentum, amely felszínes, hiányos, több helyen téves információkkal szolgál; formai komolytalanságát csak a tartalmi komolytalansága múlja felül – ezekkel a jellemzésekkel próbálta lejáratni a kormányzati oldal (Orbán Viktor, az adóhatóság, a külügyi államtitkár) azt a dokumentumot, amelyet az amerikai nagykövetség küldött meg nemrég a magyar kormány számára a kitiltási botrányban. Az amerikaiak által készített anyag összefoglalta azokat a lépéseket, amelyek hat kormányzati vagy kormányközeli személy kitiltásához vezethettek (közülük csak az adóhatóság elnöke, Vida Ildikó ismerte el, hogy rajta van a kitiltási listán), benne több konkrét mozzanatot is felvillantottak. Így például többször találkoztak amerikai cégek vagy maga a nagykövetség emberei az adóhatóság tisztviselőivel, magyar kormányzati személyekkel, komoly aggályaikat jelezték az elharapódzott áfacsalások miatt.

Ezt igyekszik azóta is bagatellizálni a magyar kormány, konkrétumokat is hiányolva az amerikaiaktól.

A hvg.hu birtokába került egy dokumentum, amely azonban gyengíteni látszik azt a kormányzati narratívát, hogy igazából nem is nagyon kaptak használható információkat az amerikai féltől, amelyek alapján az adóhivatal az áfacsalók nyomába eredhetett volna.

Áfacsalásban érintett étolajmárkák sora, cégnevek, dokumentumok

A közel harmincoldalas anyag bő két és fél évvel ezelőtt készült, és részletesen bemutatja az étolajpiacon 2008 óta zajlott folyamatokat. Az az amerikai hátterű Bunge cég csinálta, amelyik az étolajpiacon domináns, gyárt is Magyarországon (a Vénusz és a Floriol márka az övé, egyébként egy másik napraforgóolaj-gyártó van még idehaza, az NT), és külföldre is exportál, de külföldön, Európa számos országában is vannak gyárai. Ez a cég volt az, amelyiknek a piaci pozícióit durván sértették a 2009-2010 fordulójától datálható nagyobb lendületet kapott áfacsalások. Olyannyira, hogy, amint az a dokumentumból is kitűnik, 2008 elején még ötször annyi étolaj fogyott idehaza az ő márkáiból, mint azokból – a dokumentumban csak B márkákként emlegetett, jellemzően importból származó – étolajokból, amelyek rendszerint áfacsaló láncolatban tűntek fel, 2011 nyarára azonban a Bunge márkáit már beelőzték a B márkák eladásai. És a Bunge volt az az egyik olyan cég, amelyikre utalt az amerikai nagykövetség a nyilvánosságra hozott levélben, mint amelyik többször szóvá tette a kormányzati és hatósági emberek előtt, milyen károkat okoz neki, és mit lehetne tenni az áfacsalás ellen.

A Bunge több helyről származó információink szerint 2011 végén eljuttatott információkat a megyei szinten az adóhatósághoz a kialakult helyzetről, a károkról, az áfacsalókról és az általuk forgalmazott étolajokról. Eltelt pár hónap, és az amerikai cég azt látta, semmi sem változott, nagyban zajlik az áfacsalás, folyik a térvesztése a cégnek – mesélte egyik informátorunk.

Ezt érzékelve a Bunge készített egy prezentációt, és értesülésünk szerint 2012 elején eljuttatta a NAV központi hivatalába.

Az adóhatóság hallgat, mint a sír

A Bunge megkeresésünkre nem cáfolta információinkat. Jelezték, hogy a Bunge akkor és azóta is minden esetben együttműködik az illetékes szervekkel a tisztességes verseny fenntartása érdekében.

Ezen túl megismételték az egy hónappal ezelőtt, az Index cikke utáni napokban kiadott közleményükben foglaltakat, mely szerint "2012-ben hazai élelmiszer-ipari cégek nyilvános szakmai fórumot hoztak létre annak érdekében, hogy együttműködjenek a kormánnyal az alapvető élelmiszerek általános forgalmi adójának lehetséges csökkentése érdekében. Az ezzel kapcsolatos hatásvizsgálat nyilvánosságra hozatala után a fórum 2013-ban megszűnt. Ezeket a tényeket a napokban összefüggésbe hozták bizonyos diplomáciai hírekkel. Cégünknek nincsen tudomása semmiféle ilyen összefüggésről, ezért ezeket nem is tudja kommentálni. Cégünk teljes mértékben jogszerű és etikus működésével eddig is, és a továbbiakban is a magyar gazdaság teljesítményéhez, és a hazai fogyasztók elégedettségéhez kíván hozzájárulni."

Megkerestük még hétfőn a NAV-ot, de a hivatal három nap alatt sem reagált levelünkre, amelyben arra kérdeztünk rá, érkezett-e, és ha igen, mit kezdett az adóhatóság az anyagban olvasható információkkal.

A Bunge jelentésében gyártók, importőrök és forgalmazó cégek nevei is olvashatók. De ezen túl részletesen bemutatja az anyag például azt, hogy a Bunge által bruttó 423 forintért gyártott Vénusz étolajat egyik magyarországi élelmiszerlánc 419 forintért, vagyis gyártói ár alatt árulta, a másik 449 forintért, vagyis pár százalékkal drágábban a gyártói árnál, miközben legalább három kereskedőcégen is átment az étolaj – nyilván mindenki haszonnal adta tovább. Ez pedig nem lehet másként, mint hogy a Magyarországon gyártott étolajjal áfacsalást követett el valamelyik cég a Bunge után induló láncban. A láncban szerepelt külföldre kivitel és onnan behozatal is, az áfacsalók pedig – az adóellenőrzés időigénye és körülményessége miatt – szinte mindig megjátszották ezt a – gyakran csak papíron történő – utaztatást.

A Bunge arra is panaszkodott, hogy az általa gyártott étolajat veszi meg egy magyar cég, és papíron kikerül, külföldre majd vissza Magyarországra, így jutunk el oda, hogy a több kereskedőn át megfuttatott áru a hazai áruházak polcain olcsóbb, mint a közvetlenül a Bunge gyártósoráról legördülő áru. Az áfacsalók másik technikája az volt, hogy a külföldről származó B márkákat hozták be Magyarországra, amelyeket 20-25 százalékkal – forintban mérve jellemzően 60-80, vagy akár 100 forinttal –, olcsóbban kínáltak a boltok az itthon gyártott Vénusznál. Ez a körülbelül 20 százalékos árkülönbség nagyjából a Vénusz gyártói árára rakódó áfának felel meg – így is oda lyukadunk ki, hogy ennyivel kisebb bolti ár nagyon nem lehetséges másként, mint hogy valamelyik cég a kereskedői láncolatban “elfelejtette” megfizetni az áfát, azt zsebre rakta.

hvg nyomán

Feltöltve: 2014.11.20.
Megnézve: 1689

| Többi

További hírek

Vissza a főoldalra