Januárban még védendő értéknek és példának mondta a Fidesz a magánnyugdíjpénztárakat, májusban már felmerült az államosítás gondolata: az egyszerre óriási bevételt és ezzel a kormánynak kényelmes mozgásteret biztosító intézkedés lehetősége csak átmenileg került le a napirendről az akkor még a nekünk folyósított hitel miatt befolyással bíró IMF és az EU nyomására. Aki figyelt, az ősszel is többször hallhatta a miniszterelnöktől, hogy a nyugdíjpénztárakra nincs szükség. Október közepétől ennek ellenére is inkább egy öngerjesztő, az eredeti célt spontán lépésekkel elérő folyamatnak tűnt a kormányzati lépéssorozat, mint jól felépített stratégiának. Ha így volt, azért lehetett, hogy azt hitték, a többség úgy is velük lesz. De kiderült, a nyugdíjpénzügyben nemhogy kétharmada, feles többsége sem lett volna a kormánynak.