Közeledik december ötödike, az árulás napja. Arra a napra emlékezünk, amely napon megpróbálták érzelmileg, lelkileg szétválasztani a határon túli magyarságot, az úgynevezett anyaországi magyarságtól. 2004. december 5-én este a Kossuth térre menet, a metrón ülve kaptam meg telefonon a népszavazás eredményét. Az eredmény hallatán lezsibbadtam és minden ízületemben szétáradó tehetetlen dühöt és szégyent éreztem. Éreztem, hogy azon a napon nem csak engem, hanem minden hozzátartozómat és ősömet megalázták. A kabátom zsebébe bedugtam a kezem és egykedvűen, csendesen kiballagtam a Kossuth térre. Néztem a téren a szomorú arcokat, a sokat szenvedett magyar arcokat. Senki sem tudta, hogy mihez kezdjünk és őszintén megvallva néhány vagdalkozáson kívül nem is történt semmi.