HIRDETÉS
HIRDETÉS

A kormány fel akar lépni azok ellen a cégek ellen, amelyek a dolgozók bújtatott foglalkoztatásra használják a katás adózást. Az ötlet jó, de az alapproblémát jelentő magas adóéken nem változtat, a fűnyíróelven működő szigorítási terv egy csomó jogkövető kisadózót is ellehetetlenít, ráadásul a mostani gazdasági helyzetben még azokat is rosszabb helyzetbe hozhatja, akiknek az érdekében elvileg eljárnak. A NAV-nak vannak olyan adatai, amelyek segíthetnének egy jó reform kidolgozásában, és az érintetteket is meg lehetne kérdezni, de ilyen törekvéseknek egyelőre semmi jelük.

Jó ideje benne van a levegőben, hogy szigorítani fogják a katás adózás rendszerét. Tavaly még csak a fokozott ellenőrzést, a jelenlegi szabályok alapján visszás esetek feltárását lengette be a kormány, most azonban úgy tűnik, komolyabban fel akarnak lépni a burjánzó kisadózás vadhajtásai ellen.

A kérdés csak az, megfelelő eszközt alkalmaznak-e ehhez; ebben a cikkben a tervezett változtatás körüli dilemmákat járjuk körül.

A Pénzügyminisztérium bejelentése szerint a jövőben 40 százalékos büntetőadóval sújtják majd a katások árbevételének azt a részét, ami meghaladja a 3 millió forintot, és egy éven belül egy megrendelőtől jön.

Ennyiből sem nehéz kitalálni, mit céloz a változtatás, de nem is kell találgatnunk, hiszen Izer Norbert, a Pénzügyminisztérium adóügyekért felelős államtitkára elmondta: a kormánynak az a gondja, hogy bizonyos cégek a munkaerőt nem munkaviszony keretei között alkalmazzák, hanem katás vállalkozóként, nem fizetik meg a munkaviszonyt terhelő közterheket, így a dolgozóknak jelentősen kevesebb nyugdíjuk lesz, és munkajogi védelem sem illeti meg őket. Nem mellesleg még több tízmilliárd forint plusz költségvetési bevételt is vár a módosítástól a kormány.

Ez mind pompásan hangzik, csakhogy a katások valósága több árnyalatból áll, mint azt a Pénzügyminisztériumban elképzelik,

ezért sok kritika éri az alapjában véve jó cél felé törekvő elképzelést. A Magyar Könyvelők Országos Egyesülete például súlyos hibának, visszalépésnek, a számlagyárak helyzetbe hozásának nevezte a tervet, és arra kéri Áder Jánost, ne írja alá a törvényt, mert szerintük „nem tesz eleget a jogalkotás követelményének, mert nem tisztázza, hogy a 40 százalékos adókulcs mire vetítendő”; az egyesület úgy látja, a szöveg alapján még az sem tiszta, hogy 3 millió forint felett a teljes összegre vagy csak a 3 milliót meghaladó részre vonatkozna-e a büntetőadó.

Nagyon csábító, vissza is élnek vele

Kezdjük egy kicsit távolabbról, és nézzük meg, miért lett ennyire népszerű a katás adózás:

kényelmes, az összes közterhet egyben letudja az ember minden hónapban;
már a magyar átlag környékén mozgó bruttó jövedelemmel is megéri, de a felső értékhatárhoz (ez most nettó 12 millió forint) közeledve egyenesen szuperalacsony közterhet jelent (pláne azoknak, akiknek a bevétele nagyrészt a saját munkájuk ellenértéke);
a megbízóknak is egyszerű megoldás bizonyos fajta munkák megrendelésére.

A kata több olyan kritériumot is kipipál, ami a főáramú közgazdaságtanban az optimális adórendszer elengedhetetlen kelléke, egyszerűsége, alacsony adminisztratív költsége ösztönzi a bevallást, beszedése olcsó. A munkaviszonynál alacsonyabb átlagos kulcsa a (fehér) foglalkoztatást is növelheti egyes ágazatokban.

Nem csoda, hogy évről évre többen álltak rá a kisadózásra úgy általában, ezen belül is különösen katázásra, még a tavalyi évben is 22,5 százalékos növekedést produkált a katások száma, és elérte a 376 ezer főt.

Feltételezések szerint ennek a növekménynek egy része gazdaságfehéredésből származik, vagyis olyanok érkeztek nagy számban a rendszerbe, akik eddig feketén-szürkén dolgoztak.

A gyanú szerint azonban sajnos nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy egy csomó cégnek egyszerűen olcsóbbá és kényelmesebbé vált átlagos munkavállalóját katásként bújtatva foglalkoztatni.

Utóbbi jelenség a visszaszorítását tűzte ki célul a kormány, más kérdés, hogy semmi nem utal arra, hogy a változtatás kidolgozása előtt konzultáltak volna az érintettekkel, és emiatt a fürdővízzel együtt a gyereket is ki készülnek önteni.
Egy sereg legális melót is büntet

„A kata bevezetésekor a jogalkotónak valószínűleg egy olyan kisvállalkozó lebeghetett a szeme előtt, aki a lakosságnak szolgáltat, sok kis ügyfele van, mint például egy lakberendező” – mondta az Indexnek Scharle Ágota munkaügyi közgazdász, a Budapest Intézet vezető kutatója.

A valóságban azonban rengeteg olyan, szabadúszóként is végezhető szakma létezik, amelyben az embereknek jellemzően néhány nagy céges ügyfelük van, és amellett vállalnak kisebb megbízásokat.

Vagy amelyben váltakoznak az olyan időszakok, amikor a vállalkozó egy nagy megbízáson dolgozik hosszabb ideig, és amikor több kisebb munkát vállal el. Nem kell nagyon elrugaszkodott foglalkozásokra gondolni, egy különféle kiadóknak dolgozó fordító is kerülhet olyan helyzetbe, hogy egy nagyregény lefordítására kap megbízást, és adott esetben a következő másfél évben csak ezen a munkán dolgozik. Megbízási díja meghaladhatja a 3 millió forintot, de ettől még bárki számára egyértelmű lehet, hogy itt nem bújtatott foglalkoztatásról van szó, és felesleges büntetőadóval sújtani a bevételét.

Az egy éven belüli 3 milliós fűnyíróelv nincs tekintettel sem az ilyen hosszabb ideig végzett, nagy értékű munkákra, sem arra, hogy bizonyos munkaerőhiány sújtotta slágerszakmákban a munkadíjak jócskán felkúsztak az elmúlt években, így például a különféle fejlesztői munkákért elkérhető pénz simán meghaladhatja az értékhatárt anélkül, hogy eltitkolt munkaviszonyról lenne szó. „Túl egyszerűen akarják megoldani a problémát, közben nem gondolnak azokra, akik jogkövető katásként is beleesnek a büntetett körbe” – értékelte Scharle a tervet.
Eleve nem jól célzott

Szintén nem érzékeny a tervezett szigorítás arra, hogy az egyes munkafajták esetében erősen változó, az árbevétel mekkora részét teszi ki az anyagköltség, és mennyi belőle a munkadíj, azaz a tényleges haszon – de ez egyébként csak súlyosbítja a kata eleve meglévő hiányosságát, vagyis azt, hogy nem elég differenciált.

A kata egyszerűsége előny, de probléma is: nagyon heterogén kör használja a biztonsági őrtől kezdve a szinkronszínészen át az asztalosig. Az egyszerű adminisztráció – eredeti célja szerint – segíti a kis bevétellel de relatíve nagy anyagköltséggel dolgozó kisvállalkozókat, de az átlagos adókulcsa túl kedvező azoknak, akiknek nagyobb részt tesz ki a vállalkozói díjában a munkabér (és kisebbet a tárgyi ráfordítás). „Ezt a kata differenciálásával lehetne orvosolni, ami persze az egyszerűség ellen hat. A hatékony megoldáshoz részletesen fel kéne mérni a katázók körét, a lehetséges arbitrázsokat.”

Azok a vállalkozók egyébként, akiknél az árbevétel jelentős része tárgyi ráfordítás (például kereskedők), a mai adórendszerben többnyire egyszemélyes céget tartanak fenn, például egy bt.-ben alkalmazzák saját magukat, és fizetik maguk után a foglalkoztatás költségeit – ez a megoldás pedig könnyen csábíthat adóelkerülésre, hiszen sok szakmában aránylag kis kockázattal tehetünk szert eltitkolt bevételre, és közben jelenthetjük be magunkat a legalacsonyabb ráfordítást igénylő minimálbérre.
Aki csalásra van berendezkedve, annak nem sokkal lesz nehezebb

A tervezett szigorítás másik problémája, hogy pont azok a fekete öves trükközők, akik ellen elvileg szól, valójában játszva ki tudják majd kerülni. Amennyiben azt feltételezzük, hogy létezik a cégeknek egy rétege, amely kvázi a katán élősködve, alkalmazottait bújtatva, vállalkozóként foglalkoztatja, ezzel milliókat spórolva havonta, akkor nem gondolhatjuk komolyan, hogy pusztán egy ilyen szabályváltozás visszarettenti majd őket ettől a tevékenységtől.

A 3 milliós szabály kikerüléséhez az is elég, ha a kényszervállalkozónk a módosítás életbe lépése után elkezd egyazon cégcsoporton belül többfelé számlázni; amennyiben a tényleges megrendelő vállalkozás tulajdonosi körében van több, kifizetésre használható cég is. A lebukás esélye nem nő érdemben, maximum az adminisztrációs költségek ugranak meg.

Több munkavállaló esetén azonban a katáztatással nyerhető arbitrázs viszont így is akkora (a kata felső értékhatára körül fizetett dolgozó esetében akár évi 7 millió forint), hogy egy ilyen szigorítás valószínűleg önmagában kevés munkaadót terel majd vissza a jogkövető útra.

Más lenne a helyzet, ha a szigort nagyszabású ellenőrzésekkel párban vezetnék be, de amint azt a kataellenőrzések felpörgetésének ígéretekor körbejártuk: az adóellenőrzés iszonyatosan költséges műfaj, és egy cégnél néhány bújtatott katás leleplezése egy körben maximum néhány millió forint behajtásával kecsegtet, miközben egy számlagyárként működő cég felderítésével akár milliárdokat is vissza tud szerezni egy akció keretében a NAV.

A kényszervállalkozó és az érdekérvényesítés válságban

A kisebb halak között, ahol inkább anomáliaként, mint célzott és általános gyakorlatként jellemző a bújtatott foglalkoztatás, persze lehet fehérítő hatása a tervezett intézkedésnek, a jelenlegi gazdasági helyzetben viszont nem biztos, hogy a munkavállalók számára mindenhol jól sül el a dolog. Az alap érvelés szerint a kényszerkatázás nem éri meg a dolgozónak (különösen, ha az alacsonyabban fizetettek közé tartozik), mert kevesebb lesz a nyugdíja, alacsonyabb összegű gyest kap, és így tovább.

A legjobb természetesen az lenne neki, ha bejelentenék rendesen, és a nettója is ugyanannyi maradna, mint amennyit katázással kapott. Ezt szeretné kikényszeríteni a bújtatott foglalkoztatás kiszorítását célzó módosítás is, hiszen a büntetőadó miatt a katás ezután majd mondhatja, hogy nem vállalja így tovább a munkát, legyenek szívesek bejelenteni.

Csakhogy az, milyen béralkut tud kötni a munkavállaló nagyon sok mindentől függ:

például hogy milyen helyzetben van a foglalkoztatója, hogy ő maga mennyire piacképes, illetve hogy milyen az általános gazdasági helyzet.

Konjunktúra idején, különösen ha szakemberhiány van, a munkavállalónak jobb az alkupozíciója, lassuláskor, nagyobb arányú munkanélküliség esetén viszont nyilván a munkáltató felé billen a mérleg. A katás kényszervállalkozó utóbbi esetben könnyen találhatja magát abban a helyzetben, hogy elküldik (amúgy is őt a legkönnyebb leépíteni, egyszerűen nem ad le több számlát), vagy a korábbi nettójánál alacsonyabb bérért foglalkoztatják tovább bejelentve.

A gazdasági teljesítményt ronthatja

Azzal, hogy a koronavírus nyomán jelentkező gazdasági válságban szigorítják a katát, sok katás számára bizonytalanná válik a jövő; a jogkövető, de a fűnyíróelv kitalálásakor figyelembe nem vett csoportok és a kényszerkatások között is lehetnek vesztesei a helyzetnek.

Megeshet az is, hogy sok ember kénytelen lesz pályát módosítani, vagy munka nélkül marad az intézkedés nyomán. Ilyenformán nemcsak az újraelosztásra, de a gazdasági teljesítményre is hathat az intézkedés, méghozzá utóbbira negatívan:

kiárazódhat a piacról, illetve gazdasági szürkezónába kényszerülhet egy sor tevékenység.

„Olyan is előfordulhat, hogy valaki, aki az új körülmények között nem tudja legálisan fenntartani a katáját, végül alacsonyabb hozzáadott értékű bejelentett munkát fognak végezni, ezzel pedig összességében a teljes magyar gazdaság veszít”– mondta Scharle Ágota.

Átgondolták ezt?

Felmerül a kérdés, vajon milyen konzultációk, hatásvizsgálatok előzhették meg a kata átalakításának tervezetét, de erős a gyanú, hogy nem pepecseltek sokat a Pénzügyminisztériumban. A körültekintés mértékéről sokat elárul, hogy a tervezett módosítással első körben az állam a saját maga által megrendelt munkák egy részét is büntetőzónába küldte: jó példa az igazságügyi szakértők esete, akik hiába különböző kapitányságokról és igazgatóságokról kapják a feladatokat, mégis mindet egy-egy központi címre kell beszámlázniuk, így könnyen túllépik a 3 milliós határt. Ezt a fiaskót aztán gyorsan korrigálták, de ennek tükrében nem nehéz elképzelni, hogy a döntéshozók nem mérték fel igazán, milyen változatos területeken szívathatnak meg vállalkozókat.

„Nem látjuk, milyen hatásvizsgálatokat készítettek a döntés előtt, hogy megnézték-e, mennyit fehérített vagy szürkített a kata a gazdaságon. Ha vannak is erre nézve vizsgálatok, ezeket az adatokat nem hozza nyilvánosságra a Pénzügyminisztérium” – mondta Scharle, aki szerint célszerű lenne ilyen döntések előtt konzultálni a leginkább érintett szakmákkal, de az adóhatóság önmagában is rengeteg dolgot meg tudna állapítani, amire átgondolt közpolitikai döntéseket lehet alapozni.

A kényszerkatáztatás elterjedtségét könnyen meg lehet vizsgálni: meg kell nézni, ki mit és hol, milyen szerződéssel dolgozott, mielőtt katás lett, ezzel meg lehetne állapítani, milyen típusú foglalkozásokból mentek át vállalkozónak az emberek, és azt is ki lehet így szűrni, hány a meglévő munkavállalót kényszerítették át katába. A NAV-adatokból azt is lehetne látni, melyek azok az ágazatok, és mekkora a súlyuk a katások körében, ahol jellemzőek az éveken áthúzódó, nagy megbízások, de nem merül fel a bújtatott foglalkoztatás gyanúja.

Egy kicsit tágabb perspektívából szemlélve pedig azt is hozzátehetjük a képhez, hogy minek köszönhető a kata bújtatott foglalkoztatásként történő felfutása, és beláthatjuk, hogy amíg az nem változik érdemben, addig mindig lesznek, akik próbálnak kiskapuzni. Magyarország az elmúlt évek előrelépést jelentő intézkedései (például a szocho csökkentése több körben) ellenére még mindig az EU egyik legnagyobb adóékével rendelkezik (különösen az alacsony béreknél), vagyis a munkára rakódó terhek nemzetközi összehasonlításban magasak.

Scharle Ágota szerint a kiskapukat az szűkítené, ha nem lenne lényegesen olcsóbb katával alkalmazni valakit, mint bejelentve, az adminisztrációs terhekben viszont megmaradna a kata előnye. Ezt nehéz elérni a kata ágazati differenciálása nélkül. Segíthet, ha tovább csökkennek a legális munkaviszonyra rakódó közterhek, illetve a jelenlegi katán belül is lehetne egy-két sávot kialakítani például úgy, hogy a magasabb képzettséget igénylő, jövedelmezőbb foglalkozásokban a mostaninál magasabbra szabják a fizetendő közterhet.

index.hu






Feltöltve: 2020.07.09.
Megnézve: 184

| Többi

További hírek

Vissza a főoldalra