A világ legnagyobb gázmezője amiből 700 évig élhetnénk | HIREK

A világ legnagyobb gázmezője amiből 700 évig élhetnénk

Egészen kis területen rejlik a Gazprom gázkincse, amiért egy várost is felhúztak a világ végén negyven éve. Az alig néhány ezer négyzetkilométeres terület adja az ország gáztermelésének háromnegyedét, a magyar háztartásokba is innen jön a földgáz.
Urengojt talán kevesen irigylik Oroszországtól, de ami alatta van, az mindenkinek kéne. Riport a szibériai városból, ahol még egy Magyarországon szolgált katonával is összefutottunk, aki a Blahán lévő egykori lengyel piacról érdeklődött

Hihetetlenül mesés kincs kellett ahhoz, hogy felépüljön egy százezres város a világ végén, ott, ahol tíz hónapig tart a tél, alig három hét a nyár – akár 37 fokos hőséggel is –, amit viszont a szibériai szúnyogok tesznek elviselhetetlenné.

Ha ez a kincs nem volna, nemcsak a 40 éves Novij Urengoj nem létezne, de Oroszország se lenne megkerülhetetlen energetikai nagyhatalom.

A világ leggazdagabb mezeje

Itt, a Jamal-félsziget közelében, a Kara-tenger szomszédságában fekszik a világ leggazdagabb gázmezeje, ahonnan a Gazprom teljes termelésének háromnegyede tör a felszínre.
Évi százmilliárd köbmétert a Gazprom dobicsa Urengoj ad, emellé jön a szomszédos területek kitermeléséért felelős másik leányvállalat, a Gazprom dobicsa Jamburg, a maga évi 200 milliárd köbméterével.
A Gazprom teljes termelése 480 milliárd köbméter.

Ezen az alig több mint 5000 négyzetkilométeres sarkköri területen az elmúlt 35 évben 6500 milliárd köbméter földgázt hoztak a felszínre, ami 9 milliárdos tavalyi felhasználásunk alapján Magyarországnak 720 évre lenne elegendő.
Rezsicsökkentésben számolva ez 180, zsinórban kétharmaddal megnyert választási ciklust jelentene, feltéve ha a mező nem Északnyugat-Szibériában, hanem Algyő közelében terülne el.

A tavaszt csak a helyiek veszik észre

Köszönjük, hogy meghozták a tavaszt!

– üdvözölte a Gazprom helyi munkatársa az újságírókat, annak örülve, hogy végre nulla fölé melegedett a levegő.
A tavasz ezután a félnapos ízelítő után gyorsan vissza is vonult, a továbbiakban -10 és -20 között volt a hőmérséklet, amit állandó erős szél tett még elviselhetetlenebbé.

Urengoj azonban megtanult együtt élni az örök téllel.
Mindenki a tiszta levegőről és a sarki fényről – no meg a Gazprom északi leányvállalatainál átlagosan megkereshető 107 ezer rubelről, nagyjából 640 ezer forintról – áradozik, és elég sok vodkát meg kell inni ahhoz, hogy valaki megvallja: tulajdonképpen szívesen elhúzna egy kicsit délebbre, ahol legalább májusban eltűnik a jég az utakról és sítalp helyett kerék van a babakocsikon.

Legfeljebb a gyerekek nem kertelnek. Az uszodánál két tízéves kapásból rávágta, ha felnőnek, hol fognak élni: egyikük Olaszországban, másikuk Dubajban – ahol nemrég járt a szüleivel.
Az elmúlt tíz évben azonban a város rengeteget fejlődött. Kulturális komplexumok, koncerttermek, uszodák, sportcsarnokok épültek – persze a Gazprom pénzéből. Elnézve a teremfocis lehetőségeket, csodálkoznánk, ha Szijjártó Péter nem utazna hamarosan csapatával vendégjátékra a 2015-ben lejáró hosszú távú gázszerződés meghosszabbításáról szóló tárgyalások ürügyén.

Gazpromgrád

Urengojban minden a Gazpromról szól.
A gázóriás a legnagyobb munkaadó, csak az urengoji leányvállalatnál 12 ezren dolgoznak.
A cégé a régió legnépszerűbb technikuma is.
Az intézményben ezer diák tanul, akik az érettségi előtt két évvel érkeznek ide, hogy négy évvel később a Gazprom gázipari, áramellátási, az ágazathoz kapcsolódó könyvelői, gazdasági szakembereiként kapjanak végzettséget.
A verseny úgy is nagy, hogy a többségnek évente 80 ezer rubelt kell fizetnie a tandíjért.
A befektetés megéri: a diákok harmada egyetemre, a többiek szinte kivétel nélkül a Gazprom munkahelyeire mennek.

A diákévek ráadásul jó körülmények között telnek, az iskola számtalan sportolási, művészeti foglalkozást kínál.
A legnépszerűbb az éneklés, nyilván az Oroszországot is meghódító franchise tehetségkutatóknak köszönhetően.
Persze a jövőjét mindenki a Gazpromban látja, azok is, akik kicsit talán mégis másról álmodva az iskola színpadán énekelnek.
A Gazprom egyébként is, már óvodás korban beköszönt.
A cégnek a városban nyolc óvodája van, és nem is sajnálják rájuk a pénzt: egy kivételével mindegyikben van medence, de kettőben sóbarlang is akad.
Két óvodában szakorvosok és masszőrök is a gazpromos szülők gyerekeinek rendelkezésére állnak, és persze a fizetések is magasabbak, mint a város többi óvodájában.
Az egyik nevelő szerint ez 50-70 ezer rubel, azaz 300-420 ezer forint között van.
A gázvagyont igyekeznek mielőbb tudatosítani a gyerekekben: az óvodában olyan Oroszország-térkép lóg a falon, amelyen a gázvezetékek is fel vannak tüntetve.

Amerikai fúró az orosz mezőn

„Ha kell, akkor akár egy óra múlva” – mondta az urengoji leányvállalat vezérigazgatója arra a kérdésre, hogy mikorra tudnának gázt juttatni a Déli Áramlatba, feltéve, ha egyszer valóban elkészülne a Fekete-tengeren át az EU-ba futó – Ukrajnát elkerülő – gázvezeték.

Szergej Mazanov nem tart attól, hogy a krími válság – és a kelet-ukrajnai helyzet – miatt annyira elmérgesedne a helyzet Oroszország és az EU, illetve az Egyesült Államok között, hogy megbomlana a gázexport megszokott rendje.
Már csak azért sem, mert Európának fontos az orosz gáz. Rövid távon biztosan nagyobb szüksége van rá, mint Oroszországnak a gázimportból származó bevételre.
Persze hosszú távon már Oroszország is megérezné, ha legnagyobb felvásárlója, az EU – illetve külön-külön a tagországok, elsősorban Németország és az Unió keleti tagjai, köztük Magyarország – nem vásárolna földgázt.
A több mint 200 milliárd köbméteres export adja azt a bevételt, amelyre a putyini gazdaságpolitika sikere épül.
A földgáz árának emelkedése biztosította az elmúlt évtized gazdasági növekedését, amely évente akár 7 százalékos gyarapodást hozott. Igaz, ez az egyoldalúság nagy veszélyt hordoz magában, hiszen így alapvetően az energiahordozók világpiaci árától függ minden gazdasági mutató.
Most például hiába magas az olaj ára – ez szabja meg a földgáz árát is – a költségvetést egyre nehezebb egyensúlyban tartani.
Pedig a cég haszna nem kevés: most nagyjából 450 dollárt kap a gázért ezer köbméterenként, míg a kitermelés becslések szerint 50 dollárba kerül.
Igaz, a szállítást biztosító vezetékrendszer karbantartása is további költségekkel jár, de a nyereség így is tetemes: tavaly összesen 37 milliárd dollár.
Igaz, idén már csak 32 milliárd dollárra számítanak, miközben a cég forgalma 166 milliárd dollár fölé nő.

Ebből nem lesz szankció
Szergej Mazanov szerint nem is lesznek olyan szankciók, amelyek a gáziparhoz kötődő import lehetőségét vágnák el Oroszország elől.
Nem titok, hogy a szankciókról a sajtóban szó van, őszintén sajnáljuk, hogy az Egyesült Államok után ebbe az EU is belement.
Sok vállalat azonban képes elválasztani az üzletet a politikától
– mondta, példaként Vlagyimir Putyin és a Siemens vezetőségének közelmúltban lezajlott találkozóját hozva fel.
A szerződések továbbra is érvényesek, a beszállítók megállapodás szerint teljesítettek.

Az import eszközök fontosságát a Gazprom nem hangsúlyozza túl, de tény, hogy például az újabb tartalékokat rejtő, négy kilométer mélyen fekvő Acsimov-réteget a cég 2009-ben amerikai fúróberendezésekkel érte el. „A Gazprom ülésén azt a javaslatot kaptuk, hogy továbbra is számoljunk az import eszközökkel, hogy ne lehessen a kitermelésben semmiféle fennakadás” – mondta Mazanov, hangsúlyozva, hogy a stratégiai kérdések természetesen Moszkvában dőlnek el a Gazprom vezetésében. „Az együttműködésre mi készek vagyunk, azt már az amerikai és európai partnereknek kell eldönteniük, hogy ők is készek-e rá a továbbiakban is” – mondta Mazanov.
Mások szerint a cég megoldja a kitermelést akkor is, ha újjáéledne a hidegháborúból ismert „COCOM-lista” és Oroszország nem juthatna külföldről bizonyos eszközökhöz. Egyébként a gázkitermeléshez kapcsolódó eszközök öt százaléka import.

Szarvasok a gázmezőn

A Jamal-Nyenyec Autonóm Körzet 770 ezer négyzetkilométeres területén a gázmezők felfedezése ugrásszerűen növelte meg a lakosságot, és szorult vissza látványosan az őslakos nyenyecek aránya. 1960-ben még a lakosság negyedét adták mindössze 13 ezer fővel. Mára 28 ezren vannak, ám arányuk csupán 6 százalék.
A betelepülők a nyolcvanas években indultak meg: tíz év alatt a lakosság százezerről háromszázezerre nőtt, elsősorban Urengoj révén.

De minek ide egy százezres város, óvodákkal, iskolákkal, tíz hónap fűtési szezonnal?
A Gazpromnál büszkén beszélnek arról, hogy minden egyes építőelemet úgy kellett idehozni, a vasút is azért épült, hogy az anyagokat a helyszínre lehessen szállítani.
A romantikus válasz erre az, hogy jöttek az asszonyok a gázkitermelő férjeik után. „Vállalták a nehéz körülményeket, ahogyan a dekabristák feleségei” – mondta az urengoji helytörténeti múzeum igazgatója, Marija Tuguseva.

A hivatalos válasz pedig az, hogy a szovjet kormány döntött a város felépítéséről, az északi mezők kiaknázásának bázisaként.
Azonban a távoli gázmezőkre így is kettő-négy hetes váltásokban mennek ki a dolgozók, és a még távolabbi Jamburg is csak kitermelőtelep, ahová más régiókból érkeznek a munkások, anélkül, hogy ehhez egy teljes város infrastruktúráját kellene fenntartani.
Ha ma fedeznék fel az urengoji mezőket, valószínűleg már nem kezdenének bele egy ilyen város felépítésébe, hanem megoldanák úgy, ahogyan Jamburgban.

Fél évre jött, 30 éve itt él

„Higgye el, az itt lakók szeretik a városukat, még a nyugdíjasok sem mennek el.
Itt teljes életet élhetnek, nyugalom van, jó a közbiztonság, és segítőkészek a lakók” – bizonygatta a cég PR-osa.
Kétségtelen, hogy itt sokszor járó motorral hagyják a bolt előtt az emberek az autóikat, és nemigen tartanak attól, hogy valaki ellopná. A városból egyetlen út vezet ki, délre a legközelebbi város ötszáz kilométerre fekszik.
Betörésektől, rablásoktól sem hangosak a bűnügyi krónikák, és talán nem meglepő, hogy hajléktalanok sem láthatók a városban.
„Én egy évre jöttem, ennek 11 éve, és nem bánom” – mesélte Alfija az egyik urengoji bolt húsospultja mögül.
Az Oroszországhoz tartozó Baskíriából jött, itt járnak iskolába a gyerekei, őket sem zavarja az örök tél.
Mint a legtöbben, ő is úgy tervezte, hogy keres egy kis pénzt – ugyanis a Gazprom magasabb északi fizetései miatt a vasárlóerő is nagyobb –, aztán hazautazik, de megszerette a helyet, amely a kilencvenes évek közepéig zárt város volt.
Ma már szabadon jöhetnek ide az oroszok, a külföldiek érkezését azonban a meghívó félnek be kell jelentenie a Szövetségi Biztonsági Szolgálatnak.

Rózsadomb vagy tundra

Amilyen távol van mindentől a város, annyira drága is.
Ez nem meglepő, hiszen a legalapvetőbb élelmiszerek is több száz kilométeres távolságból érkeznek – meglepő módon még szarvashúst sem lehet minden sarkon venni, a nyenyecek is csak évente rendeznek nagy vásárt.

A tejföl ára ötszáz forint, egy üveg sör is ennyi, és egy kiló kenyeret 750 forintért lehet venni – bár ekkora kiszerelésben nem is létezik.
És ha valaki azt gondolná, hogy legalább a rezsi szinte ingyen van, ahogyan az egy jó olaj- vagy földgázkirálysághoz illik, az téved: egy másfél szobás panellakásra havonta 7 ezer rubel – mintegy 45 ezer forint – megy el. Ráadásul elképesztően drágán juthatunk Urengojban tundrára néző panellakáshoz.
A városban átlagosan 100 ezer rubelt – 650 ezer forintot – kérnek el a lakások négyzetméteréért.
Az albérlet is havi kétszázezer forintnak megfelelő összegtől indul.
A Gazprom persze segít. „Hatmillió rubelért vettük a másfélszobás lakásunkat, egymilliónk volt, egymilliót a vállalat adott, a többire 30 éves hitelt vettünk fel, havonta 40 ezer rubelt törlesztünk” – mesélte a céghez tartozó vállalati újság egyik munkatársa, aki egyébként lettországi litvánként született, és a szülei hozták az akkor még létező Szovjetunió szibériai vidékére.
Ők is rövid időre jöttek pénzt gyűjteni – ennek épp harminc éve.
„A gyerekeim itt mindent megkapnak, az iskolai is jó, a nyári táborok a Fekete-tengernél olyanok, ahová nyugodtan küldhetem őket” – mesélte az újságírónő, aki nem bánja, hogy mindezért ilyen zord vidéken kell élniük.

Űrállomás a gázmezőn

A 22-es gázkitermelő állomás néhány tucat kilométerre fekszik Urengojtól, így a közelebbiek között van, itt napi váltásban dolgoznak.
A telep különlegessége, hogy egyelőre egyedül itt hozzák fel a földgázt a szokásos 1000-3000 rétegnél mélyebben fekvő, úgynevezett Acsimov-lerakódásból.
A 4000-4500 méteres mélység elérése újabb tartalékokat nyitott meg, és ha a többi mezőn is megkezdik a termelést, akkor még tovább nőhet a terület gázhozama – így még hosszú ideig nem kell gondolkodni az Egyesült Államokban és Kanadában teret hódító palagáz-kitermelésen.

A decemberi sötétség idején előfordul, hogy kicsit durvábban szólunk egymáshoz
– hogy milyen egy kiadós sarkvidéki anyázás, azt a 22-es mezőn dolgozó gazpromos nem mutatta meg, de azért a kitermelést jelző monitorokat most vidáman figyelő férfi szavai jól mutatták, hogy a 40 napra szinte teljesen eltűnő nap hiánya a helyieket is megviseli.

Egy mérnök akár másfél millió forintot is megkereshet havonta a Gazpromnál, ha egy távoli mezőn dolgozik.
A legnagyobb nehézség a téli időszakban a napfény és a friss levegő hiánya. Hiszen ha nem muszáj, az ember nem megy ki sétálni -40 fokban.
A körülmények a súlytalanságot leszámítva kicsit olyanok, mint egy űrállomáson.
Tulajdonképpen érthetetlen is, minek végeznek külön kísérleteket az űrutazás szimulációjára, amikor elég lenne csupán egy sarkvidéki gázmező életét figyelve megvizsgálni, hogy milyen hatással is van az ember pszichéjére, fizikumára, ha nem embernek való természeti körülmények között kénytelen élni, elszigetelten külvilágtól, idegenekkel összezárva.

„A lengyel piac megvan még?”

Az ember nem tud eléggé messzire menni ahhoz, hogy ne botoljon egykor Magyarországon szolgáló katonába.
A szálloda portása például hadnagyként hét évet húzott le Táborfalván, „Örkény és Budapest között”.
A lányom is Szolnokon született. A Blahán volt egy lengyel piac, megvan még?
– kérdezte a Magyarországról 1983-ban eljött Alekszandr, aki leszerelése után, 1998-ban költözött családjával Urengojba.
Szomorúan vette tudomásul, hogy a lengyelek helyét mára a kínaiak vették át.
Persze, ez Oroszországban sem szokatlan, de Urengojig még nem ért el a kínai expanzió.
A klíma Alekszandr szerint kiváló. Egyrészt, a hideg miatt a kutyák nem bolhásak, másrészt
nincs még egy hely a világon, ahol ilyen jól lehet horgászni. Egy mukszun minden fáradságot megér.
Igaz, a 13 kilósra is megnövő lazacféléről hamarosan le kell mondania. Bármennyire szereti Urengojt, úgy döntött, öregkorára inkább Cseljabinszkba költözik.
Ott csak fél évig tart a tél.

index

Feltöltve: 2014.05.05.
Megnézve: 2582

| Többi

További hírek

Vissza a főoldalra