HIRDETÉS
HIRDETÉS

Március 27-ig el kell dőlnie, hogy mi lesz Észak-Írországban a hónap eleji előrehozott választások után. Nagyjából három dolog lehet:

Megegyeznek a pártok és folytatódik a britpárti Demokratikus Unionista Párt (DUP) és a köztársaságpárti Sinn Féin nagykoalíciója.

Nincs megegyezés, új választást tartanak.
Ismét Londonból irányítják a tartományt. A történelmi, 1998-as nagypénteki békeegyezmény óta volt már ilyen: 2002 és 2007 között az brit unionisták és az ír köztársaságpártiak között feltámadt gyűlölködés miatt nem működött az északír nemzetgyűlés. Ezt most senki sem akarja.

Igazán történelmi előrehozott választáson van túl Észak-Írország. Már az is meglepetés volt, hogy kis híján az Írországgal való egyesülést szorgalmazó Sinn Féin győzött, de 1921 óta most először fordult elő, hogy a protestáns többségű tartományban nem az unionista, azaz brit orientációjú pártok vannak többségben a 90 fős nemzetgyűlésben.

Britpárti unionisták - összesen 39 mandátum:

Demokratikus Unionista Párt, DUP (unionista, konzervatív, jobboldali) - 28
Ulsteri Unionista Párt (UUP, középjobb, konzervatív liberális) - 10
Hagyományos Unionista Szavazat (unionista, jobboldali, euroszkeptikus) - 1

Ír köztársaságpártiak - összesen 39 mandátum:

Sinn Féin (ír nacionalista, baloldali) - 27
Szociáldemokrata és Munkáspárt (SDLPír nacionalista, középbalos) - 12

Szekértáboron kívüliek - összesen 11 mandátum

Alliance (liberális, Európa-párti) - 8
Zöld (középbal, Európa-párti) - 2
Emberek a Profit Előtt (trockista) - 1

Még soha nem voltak ilyen erősek a brit–ír játszmán kívülálló pártok. 1998-ban például a mandátumok 5,5 százalékát szerezték meg, mostanra 12,2 százalékra nőttek. Ezzel párhuzamosan kezd kialakulni egy helyi, északír identitás a még mindig erős ír köztársasági és britpárti unionista mellett. Jellemző, hogy már a 2011-es népszavazáson volt 20 százalék, aki azt állította magáról, hogy északír. (A britek 38, az ír identitásúak 25 százaléknyian voltak.) Hogy mi lesz pár évtized múlva, azt nem tudni, a legnagyobb valószínűséggel – mivel az ír katolikusok aránya nő, a brit protestánsoké csökken – néhány évtized múlva ír zászló alatt egyesül a sziget, de ki tudja? Európában a közelmúltban is volt már példa olyan regionális identitás megerősödésére, ami államalapításhoz vezetett, lásd a többségében román nyelvű Moldovát vagy a túlnyomórészt albánok lakta Koszovót.

Marad az északír Fidesz–MSZP?

Nagy kérdés, hogy újra összeáll-e egy koalícióba a két ősi rivális, a 60-as évek végétől 1998-ig tartó északír polgárháború két legnagyobb ellenfele, a DUP és a Sinn Féin. Az ő koalíciójukhoz képest egy Fidesz–MSZP koalíció is egy reális lehetőség lenne, ez a két párt 2007 óta mégis folyamatosan kormányozta a tartományt.
Michelle O'Neill (Sinn Fein) és Arlene Foster (DUP)

A mostani politikai válsághoz az azóta súlyos, gyors lefolyású betegségben meghalt sinn féines Martin McGuinness miniszterelnök-helyettes lemondása vezetett. (A nagypénteki egyezmény óta unionista miniszterelnök és ír köztársaságpárti miniszterelnök-helyettes vezeti a tartományt.) A DUP-os Arlene Foster miniszterelnöknek így nem maradt más választása, mint lemondani. A politikusnak évekkel ezelőtt, üzleti ügyekért felelős államtitkárként volt szerepe a fűtőanyag-források használatának ösztönzését célzó programban. Ez amiatt problémás, mert a program súlyos visszaélésekre adott lehetőséget, egyesek szerint 500 millió font (185 milliárd forint) veszteséget okozott a tartományi költségvetésnek.

A két nagypárt olyan sarkalatos kérdéseket ítél meg homlokegyenest ellentétesen, mint a brexit (a DUP támogatja, a Sinn Féin ellenzi), az azonos neműek házassága (a DUP ellenzi, a Sinn Féin támogatja), valamint értelemszerűen a Sinn Féin által támogatott ír nyelvtörvény.
Észak–Írország hiába brexitellenes

A brexittől való félelmek meghatározták a kampányt, és meghatározzák a mostani, kormányalakításról folyó tárgyalásokat is. Különösen annak fényében, hogy Theresa May brit kormányfő hétfőn bejelentette: jövő szerdán elindítja a kilépési folyamatot. Az Egyesült Királyságban csak London és Skócia szavazói támogatták az északíreknél (55,8 %) nagyobb arányban az Európai Unióban való maradást, sőt: a mostani választáson a nemzetgyűlésbe jutott pártok kétharmada brexitellenes. Dublin és London már évtizedekkel ezelőtt szabályozta, formálissá tette az ír–észak-ír határellenőrzést, ezt tette most kockára a brexit. Az EU vezetői és ír politikusok szólalnak fel a kemény határok visszaállítása ellen, ez ugyanis kockára tenni az 1998-as nagypénteki egyezményt is.
Belengették a népszavazást

A kormányalakítási tárgyalásokkal párhuzamosan London és Dublin is tárgyal az Egyesült Királyság és az EU egyetlen szárazföldi határának jövőjéről, miközben a Sinn Féin belengette, hogy népszavazást tartana Észak-Írország Írországhoz csatolásáról. A még most is erősen megosztott tartományban egy ilyen népszavazásnak beláthatatlanok lennének a következményei.

A fő probléma az, hogy a Brexit esetén a mezőgazdasági exportot 30-40 százalékos EU-vám terhelné, és a vámok behajthatósága érdekében a jelenleg teljesen nyitott északír–ír határon fizikai határellenőrzést kellene bevezetni. Ez az észak-írországi katolikus közösség számára elfogadhatatlan, és jelentős visszalépés: a kemény határ az 1998 előtti, polgárháborús időket idézi. A sors iróniája, hogy az egyébként euroszkeptikus Sinn Féin (az 1972-es, az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozásról rendezett ír népszavazáson például a nem mellett kampányoltak) lett ír nemzeti okokból a brexit legnagyobb ellenzője.

index.hu

Feltöltve: 2017.03.26.
Megnézve: 628

| Többi

További hírek

Vissza a főoldalra