HIRDETÉS
HIRDETÉS

Már ássák a gödröt az alig egy éves uniós-török migrációs egyezménynek.

Soha nem látott mélységekbe zuhant az Európai Unió és Törökország viszonya, és ennek a két fél által tavaly megkötött migrációs alku láthatja kárát. A megállapodás egy éves évfordulójára Ankara részben befagyasztotta az egyezményt és annak teljes felrúgásával fenyegetőzik.

Fizetünk, csak migránsokat ne!

Tavaly március 18-án írtak alá az uniós tagállamok (köztük a magyar kormány) és Törökország egy nyilatkozatot arról, hogy a törökök visszafogják a területükön átmenő, Görögország felé irányuló migrációt, és visszafogadják azokat, akik az egyezmény megkötése után mégis átjutottak. Cserébe az EU

hárommilliárd eurót ad a migránsok helyzetének javítására Törökországban,
felpörgeti a törökök uniós csatlakozási tárgyalásait,
önkéntes alapon, és a török területen elvégzett menekültügyi eljárást követően áttelepít ugyanannyi szíriait, mint ahányat Törökország visszafogadott,
valamint vízummentességet ad a török állampolgároknak.

Az egyezség lényege megvalósult: az életbe lépésével egy csapásra töredékére esett a Görögországba (és így a Nyugat-Balkánon, Magyarországon és Horvátországon keresztül Nyugat-Európába) tartó migráció. Az Európai Bizottság szerint míg korábban akár napi tízezer ember is érkezhetett, mostanra a számuk nagyjából napi negyvenre csökkent. A migrációval járó halálesetek száma is drasztikusan visszaesett. 2015-ben 1150-en vesztek a hullámok közé, míg egy évvel később 80-an. A egy éves egyezmény eredményeit összefoglaló anyagba az már nem került bele, hogy a csökkenés a rendkívül kemény, egyes esetekben embertelen török hatósági fellépésnek köszönhető.

Szakad a cérna

A jogilag egyébként kötelező erővel nem bíró egyezmény többi pontja fölött már tavaly májusban megjelentek az első viharfellegek:

a törökök folyamatosan arra panaszkodnak, hogy lassan jön a pénz. Az EU ugyanakkor nem akar feltételek nélkül fizetni, hanem a migránsok, menekültek életét (és Törökországban maradását) segítő kezdeményezésekre utal, és általában nem a török kormánynak, hanem a projekteket végrehajtó szervezeteknek. A rendelkezésre álló pénznek mindössze a feléről kötöttek eddig szerződést.
A csatlakozási tárgyalások olyannyira nem pörögtek fel, hogy Ausztria és az Európai Parlament felfüggesztené az egészet. A törökök harminc éve adták be a csatlakozási kérelmüket. Nyáron egy új fejezetről kezdtek el tárgyalni a több, mint harmincból, de a tagállami miniszterek decemberben kijelentették, hogy többet egyelőre nem nyitnak meg.
Tavaly ősszel migrációval foglalkozó szakemberek arról panaszkodtak az EUrologusnak Görögországban, hogy a törökök alig vesznek vissza valakit. A legutóbbi, március 14-i összesítés szerint majdnem egy év alatt csak 916 embert tudtak visszaküldeni Törökországba. Cserébe nagyjából négyszer ennyi, 3919 menekültet vettek át az uniós országok. Az egyezménynek ezt a részét amúgy is alááshatja, hogy a görög legfelsőbb bíróság még ebben a hónapban elmeszelheti a visszaküldéseket.
A vízummentességhez a törököknek is teljesíteniük kellene bizonyos feltételeket. A nagyjából 70 pontos feladatlistáról viszont nem hajlandóak a túl keménynek ítélt terrorellenes törvény megváltoztatására.

A törökök épp a vízummentesség ügye miatt tiltakoznak a leghangosabban. Először júliusi, aztán októberi, végül decemberi határidőt szabtak: ha addig nem szűnik meg a vízumkényszer, felrúgják az egész egyezményt. Végül erre hivatkoztak akkor is, amikor néhány napja részlegesen felfüggesztették a megállapodást, de csak a visszafogadásokról szóló részt, azaz pont azt, ami egyébként se nagyon működött. A lépés csak figyelmeztető lövés: a török külügyminiszter erősködött, hogy bármikor egyoldalúan véget vethetnek a megállapodásnak.

„Mostantól azt mondhatjuk, hogy nem hajtjuk végre, és kész, vége”

– jelentette ki.
Egyre romló kapcsolatok

A felfüggesztés mögött viszont valószínűleg Törökország és az EU rohamosan romló kapcsolatai állnak. Uniós szervek és tagállami politikusok többször amiatt aggódtak, hogy Recep Tayyip Erdoğan elnök különböző lépésekkel betonozza be a hatalmát és bontogatja le a török jogállamiságot.

Aztán jött a nyári török pancserpuccs, amiért Erdoğanék szerint az Egyesült Államokban élő hitszónok, Fethullah Gülen hálózata, avagy török szemmel terrorszervezete felel. A puccskísérlet miatt egyrészt még esélytelenebbé vált, hogy a török kormány változtasson a terrorellenes törvényeken. Másrészt a törökök megsértődtek az óvatos nyugati reakciókon, valamint azokon a nyilatkozatokon, amelyek a jogállamiság további leépítése ellen emeltek szót a puccskísérlet utáni megtorlások miatt. Aggodalmak helyett Erdoğanék egyértelmű támogatást szeretett volna. „Európa úgy döntött, hogy Törökország vezetőire támad” – akadt ki például Erdoğan szóvivője.

Közben olyasmik is mérgezték a kapcsolatokat, mint a török elnök célzásai a halálbüntetés bevezetésére (ez még az Európa Tanácsban is tilos, amiben Fehéroroszországot kivéve a kontinens minden országa tag) vagy arra, hogy visszavonják az uniós csatlakozási kérelmet.

Nácizás lett a vége

A mélypontot akkor sikerült elérni, amikor a török kormány az uniós diaszpórában is kampányolni akart egy alkotmánymódosítás mellett. Ez még nagyobb hatalmat adna az elnöknek, amihez az uniós tagállamok egyrészt nem akarnak asszisztálni, másrészt attól tartottak, hogy a török kormánytisztviselők kampányrendezvényei kiélezik a saját területükön élő törökök közti különbségeket. Emiatt előbb a németek, aztán a hollandok kapták meg Ankarától, hogy nácik.

Hollandiában a törökök kampánykísérlete ráadásul egybeesett a holland parlamenti választásokra való felkészüléssel. Az iszlámellenes Geert Wilders Szabadságpártja azonnal kampánytémává tette Törökország és a helyi török kisebbség helyzetét. Nem csak ő, a hatalmon lévő liberális VVD is beleállt az ügybe és a kormány nem engedte, hogy Mevlüt Çavuşoğlu török miniszter leszálljon Rotterdamban kampányolni. Így sikerült kifogni a szelet a Szabadságpárt vitorlájából (részben ennek köszönhetően nyerhetett a VVD), de a törökök még jobban begőzöltek. Olaj volt a tűzre, hogy az Európai Unió vezető tisztségviselői kiálltak a hágai kormány mellett.

A helyzet, legalábbis a nyilatkozatok szintjén azóta még inkább eldurvult.

„Hamarosan szent háborúk indulnak”

– igyekezett a frászt hozni a hollandokra a török külügyminiszter, Erdoğan pedig kijelentette, hogy a török asszonyoknak bosszúból tele kellene szülnie Európát.

A török elnök amiatt is berágott, hogy az EU bírósága engedte a cégeknek a vallási jelképek betiltását munka közben. Bár a testület kifejezetten kimondta, hogy nem lehet csak egy vallást kipécézni a korlátozással (sőt, a filozófiai és politikai szimbólumokkal se szabad kivételezni), a konkrét esetben az iszlám női fejkendő miatt indult a per. Több se kellett Erdoğannak: egyenesen a kereszténység és az iszlám összecsapását látta az ítéletben. „Szégyelld magad, EU. Le az európai elveiddel, értékeiddel és igazságszolgáltatásoddal” – üzente.
Az EU próbálja összetartani a széthulló egyezséget

Az események ellenére az Európai Bizottság jobb híján abban bízik, hogy minden marad a régiben. Margaritisz Szkinasz szóvivő reménykedett benne, hogy mindkét fél betartja és teljesen végrehajtja az alku minden részletét. Az EU elvárja a törököktől a megállapodás betartását, mert a megvalósítása mindenkinek érdeke, beleértve a szíriai menekülteket is, mondta.

Ha a törökök felrúgják az egyezséget, ismét beindulhat a migráció a nyugat-balkáni útvonalon, ami robbanthatja a helyzetet a török partoktól alig néhány kilométerre található görög szigeteken, és a magyar határon is újra tömegjelenetek lehetnek. Az EU kezében egyetlen adu maradt: a hárommilliárd eurós támogatásnak még csak egy részét fizette ki, de ha elfogy a pénz és Ankara úgy látja, a vízummentességből se lesz semmit, nem igazán marad indok az alku betartása mellett.

index.hu


Feltöltve: 2017.03.19.
Megnézve: 98

| Többi

További hírek

Vissza a főoldalra