A volt Jugoszlávia nem bír a menekültekkel | HIREK

A volt Jugoszlávia nem bír a menekültekkel

Óriási megfejtésre jutott az osztrák határon egy fiatal szír mérnök, aki a többezres menekülthullámmal érkezett Európába: Nyugat felé haladva egyre szervezettebbek, összeszedettebbek az országok. Ezt nehéz lenne elvitatni tőle, legalábbis ami a menekülthelyzet kezelését illeti. A szerb-horvát káosz után a horvát-szlovén és szlovén-osztrák határra utaztunk, hogy megnézzük, hol, hogyan csinálják.

Előző cikkünket – amelyben megnéztük, hogy néz ki a menekültek lassítása a szerb-horvát határon – azzal zártuk, hogy követve a több ezres menekülthullámot megnézzük, hogyan kezelik ugyanezt a horvát-szlovén, illetve a szlovén-osztrák határon. Ezért Berszakovó után − keresztülutazva Horvátországon − a Zágráb-közeli Harmicára, illetve annak szlovén oldalára, Rigoncára utaztunk. Oda, ahol néhány nappal korábban könnygázt is bevetettek a szlovén rendőrök a menekültek feltartóztatására. Ez a feltartóztatás − ahogy a szerb-horvát határon − csak ideig-óráig hatékony: mikor átlépi a menekültek száma a kritikus tömeget, a kivezényelt rendőrök képtelenek megállítani őket.

Persze itt nem is a megállítás a cél, hanem csak annyi, hogy az alatt a néhány óra alatt – akár fél nap – , amíg feltartóztatják őket, esetleg sikerül az ehhez a határhoz közeli táborok egyikét lecsapolni, vagy kiüríteni. Legalább annyira, hogy az újabb tömegeket el tudják helyezni ott addig, amíg nem tudják az osztrák határhoz szállítani őket. Ez így viszont folyamatos feszültségekhez vezet.
A horvátok áthajtották a menekülteket

Mivel a horvátok ugyanígy vannak ezzel, ezért ők, amikor a szlovén határhoz szállítják a menekülteket, nem feltétlenül egyezkednek a szlovén hatósággal a pontos számokról. Sőt, a pontos helyszínről sem. Amikor szerda este a szlovén oldalon, Rigoncénél követtünk egy katonai konvojt, kiderült, a hivatalos határátkelő melletti zöld határhoz mennek. Oda, ahol előző este óta várta 1000-1500 menekült, hogy történjen valami, hogy indulhassanak tovább. És hogy hogy kerültek oda? A horvátok előző éjszaka a jéghideg, derékig, mellközépig érő Sutla folyón hajtották át őket, így kerülve meg a hivatalos határátkelőt.

A horvátok éjszaka úgy terelték a folyón át a menekülteket, hogy arról állítólag egyáltalán nem egyeztettek a szlovénekkel. A szlovénok pedig napközben ugyan kivittek gyorsan néhány mobilvécét, de az kivitelezhetetlen volt, hogy még egy éjszakán át ott tartsák a menekülteket. Így, amikor már kvázi tüntetni kezdtek, megérkezett egy rakás katona és rohamrendőr, akiknek vezetésével elindultak gyalog.
Kétezren a 400 fős táborban

Elindultak, de ha már lassítás, akkor lassítás: túlzás lett volna egyenesen a közeli dobovai, vagy a távolabbi brezicei táborba sétáltatni a menekülteket, ezért hol megálltak velük, hol egészen más irányba fordultak, hogy tovább tartson az út. Az időhúzásra tényleg volt okuk: mind a két közeli tábor teljesen tele volt, sőt az egyik, kb 400 fős táborban akár kétezren is lehettek akkor.

Szlovéniában a táborokba nem engedtek be minket, de kívülről is látszottak az állapotok. A dobovai igazából nem is tábor, gyakorlatilag egy kert, szomszédban kecskékkel. Beszéltünk néhány önkéntessel, akik arról számoltak be, hogy a szlovén hatóságok, a tábor vezetői nem igazán látják őket szívesen, csak a problémát látják bennük. Dobovában még abba sem egyeztek bele, hogy az általuk hozott élelmet, ruhákat otthagyják a tábornál, és rábízzák valakire. A vöröskereszt is a kerítésen kívülről osztotta a meleg ételt a táborba.

A brezicei tábor már nagyobb, mint a dobovai, de az állapotok nem sokban különböznek. Ez az a tábor, ahol kedd este a menekültek által éjszakára rakott tüzek továbbterjedtek a sátrakra is, megsemmisítve ezzel a sátrak felét. Amitől a tábor nem lett komfortosabb.

Átterelés a folyón? Napi rutin

A környéken, a táborok és a határ felett egész nap és egész éjszaka köröznek helikopterrel. Többek között azt nézik, találtak-e a horvátok újabb zöldhatárt, ahol egyeztetés nélkül átküldhetnek egy- kétezer embert. Arról is sikerült felvételt készíteniük, amikor a határfolyóhoz terelték a horvátok a menekülteket, hogy azon átkelve juthatnak Szlovéniába. Mellesleg az a határfolyón átterelés rutin lett, mivel másnap, amikor kinéztünk a területre újabb tömeg ült a katonai járművekkel, katonákkal és rendőrökkel körülvett réten, akik ugyanígy kerültek Szlovéniába.

Miután elhagytuk a horvát-szlovén határt és a szlovén táborokat, elindultunk északra, hogy megnézzük az egyik olyan határátkelőt, ahol menekültek haladnak át Ausztriába. Maribor közelében található Sentiljbe mentünk, ahol csütörtök délután több száz menekült kitört a szlovén oldalon található sátortáborból, és átgyalogolt az osztrák oldalra. Mikor odaértünk, a szlovén oldalon körülbelül ezer, az osztrák oldalon legalább háromezer menekült volt. Egy részük még a fűthető sátorban, egy részük pedig a két határ közötti területen, ötven-százfős csoportokban, oszlopokban ült a betonon, és várta, hogy osztrák buszra szállhasson.
Az osztrákok végre fűtenek

A szlovén oldalon az érkező menekülteket egy egyszerűsített regisztráció, illetve a ruha-, és csomagátvizsgálás után egy több, nagy, fűthető sátorból álló táborba vezetik. Innen néhány száz méter séta után átkerülnek az osztrák, szintén fűthető sátrakból álló táborba, ha az osztrák táborban van hely. Ebből a táborból pedig a két határ közötti betonplaccra mennek, ahol busznyi csoportokra szedik, illetve a földre ültetik őket, és egyesével töltik fel az érkező buszokat.

Csütörtök délután ezt a procedúrát nem tudta kivárni párszáz menekült, és elindult az osztrák oldal felé. Az osztrákok katonai teherautókkal zárták el a határt, a rendőrök és a katonák pedig együtt állították meg a menekülteket, majd kezdték el megszervezni az elszállításukat.

A buszra váró menekültek arról beszéltek, hogy az osztrák átmeneti tábor volt az első, ahol az éjszakát nem 2-3 fokban és nem a földön fekve töltötték. Így ez volt az első olyan egy helyben töltött éjszaka, ami pihentető volt.
A balhézókat hamar kiemelik

Az osztrákok hasonló precizitással szervezték a menekültek elszállítását, mint amilyet Hegyeshalomnál (Nickelsdorfnál) láttunk. Ha egy kis balhé elkezdődött a tömegben bárhol, egy pillanat alatt megduplázódott a katonai sorfal, és a balhézókat azonnal kiemelték, arrébb vitték 50 méterrel, és nagyon látványosan adták tudtukra, hogy ez nem fog így működni. Ezután visszavitték őket oda, ahol korábban vártak. A dupla sorfalból pedig ahogy lenyugodtak a kedélyek, szimpla sorfal lett.

Szerbiától követve a menekülteket azt láttuk, hogy a horvátok feltartása miatt először egész éjszaka a szabad ég alatt, sárban, vízben, két fokban kénytelenek tölteni az éjszakát a menekültek. Ha átjutnak, és nincs szerencséjük, akkor búcsúzóul még egy jéghideg folyón is átterelik őket a horvátok. A szlovénok szintén várakoztatják őket, túlzsúfolt táborokba viszik őket legalább egy éjszakára. A hőmérséklet éjszaka nem jobb, sátorból sem jut mindenkinek. Aztán az osztrák határon már rendes fűthető sátrakban várhatják ki az éjszakát ha úgy jön ki, hogy éppen éjszaka kell várniuk. Az osztrák oldalon pedig egy korábbi riportunkban írtunk arról, hogyan kezelik a menekültáradatot.

Miközben a németek az osztrákoktól, az osztrákok a szlovénektől, a szlovének a horvátoktól, a horvátok a szerbektől kérik, hogy lassítsanak a menekültáradaton, a szerbek a horvátoktól, a horvátok a szlovénektől, a szlovének az osztrákoktól, az osztrákok a németektől várják rettegve, hogy nem fogad több menekültet, és lezárja határait. Utóbbi épp az előbbi ellen hat: mindenki próbál megszabadulni a nála tartózkodó menekültektől, amilyen gyorsan csak lehet. Abban viszont, hogy melyik ország mennyire csinálja okosan, emberségesen, viszonylag nagy különbség van.

index.hu

Feltöltve: 2015.10.23.
Megnézve: 1461

| Többi

További hírek

Vissza a főoldalra