„Csak azért, mert az emberek többsége azt állítja, hogy bizonyos belső tulajdonságok megléte alapján választja ki leendő partnerét, még korántsem biztos, hogy nem fog válogatni a szóba jöhető egyének között” – állítja Peter M. Todd, az Indiana Egyetem professzora.
A Todd által vezetett kutatócsoport tanulmánya szerint az emberek nagyon sok hasonlóságot mutatnak a legtöbb emlősállattal párválasztás szempontjából – hiszen az állatvilágban is a nőstények választanak a hímek közül, a hímek pedig egymással versengenek a nőstények kegyeiért. A tanulmány alapjául szolgáló kutatást Németországban végezték el 26 és 40 év közötti férfiak és nők részvételével.
A kísérlet előtt ki kellett tölteniük egy kérdőívet arról, hogy milyen szempontok alapján választanak maguknak partnert. Ezek után a résztvevők gyorsrandikon vettek részt, amelynek során 3-7 percig beszélgettek a másikkal, majd mentek a következőhöz, végül pedig kiválasztották azokat, akikkel újból találkozni kívántak.
A kutatók összevetették a kérdőívek eredményeit a valós választásokkal. Nyilvánvalóvá vált, hogy a férfiak esetében a legkisebb a hasonlóság az eredmények között, náluk leginkább a nők külseje volt a döntő szempont.
A nőknél sem egyezett a kérdőív és a választás, de náluk több kizáró tényező érvényesült a valós szituációban – a hölgyek többek között arra is odafigyeltek, hogy tetszettek a pasinak, és hogy a minél kívánatosabbat válasszák ki. Ennek ellenére mégsem vonzódtak az igazi szépfiúkhoz. Nyilvánvalóan azért, mert a nők általában hosszútávú terveket szövögetnek a férfiakkal, így olyan párt igyekeznek találni, aki hasonlóan gondolkodik – azaz nem a környék legnagyobb szoknyapecére.
rtlklub
2007.09.04. 23:10