Íróasztali kellékek nemes fából

MAGAZINOK > FÉRFI > Csináld magad! > Íróasztali kellékek nemes fából

t: 4214

Az alapanyagok kiválasztása, elõkészítése

A bemutatott darabok elkészítéséhez alapvetõen 5-6 mm-es, nemesebb keményfa furnérból készített rétegelt lemezre, az élek lefedéséhez pedig azonos fálú, vékony színfurnér lemezre lesz szükségünk. Olyan faanyagot válasszunk, amelynek erezete és színtónusa is jól érvényesül az íróasztalunkon. Ezenkívül 4 mm átmérõjû, félkemény sárgaréz huzalt és két kazettapántot is szerezzünk be. A darabok összeerõsítéséhez használhatunk diszperziós-, vagy mûgyanta ragasztót, de a hagyományos csontenyv is megfelel. A felületkezeléshez finomszemcsés csiszolópapír, selymes fényû bútoripari lakk vagy keményviasz, esetleg politúr szükséges.
Mivel minden darab vastagabb, mint az alapanyagunk, ezért a különféle alkatrészek kialakításához szükséges anyagot az adott szélességre leszabva, elõbb összeragasztva kell kialakítanunk. Ennek elõnye, hogy a megfelelõ méretre vágott hosszú csíkok pontos méretre szabásával, majd összeragasztásával olyan alapanyagot készíthetünk, amely már tartalmazza a fenéklapok beragasztásához szükséges hornyokat. A dobozok, kazetták oldalain az erezet lehetõleg folyamatos legyen, tehát ezekhez megfelelõ hosszúságú rétegeltlemez csíkokat célszerû leszabnunk és összeragasztanunk. Ily módon az erezet folyamatos lehet.
Az oldallapokhoz szükséges anyagot mindig a teljes szélességével azonos és annál 5-6 mm-rel, azaz a fenéklaphoz használt lemez vastagságával keskenyebbre szabott csíkból ragasszuk össze. A kávaanyagot az egyik oldalán síkba állítva ragasszuk össze, majd léccel lepréselve hagyjuk teljesen megszáradni. Ha pedig a különbözõ lemezcsíkok levágását is magunk végezzük el, akkor a vágott szélek kitöredezését ragasztószalaggal lefedve akadályozzuk meg.
Az összeragasztott csíkok vastag élét ajánlatos mindenkor síkba csiszolni. Ha már elkészítettük a kávaoldalakhoz szükséges alapanyagot, hozzáfoghatunk a különbözõ tárgyak kialakításához.

Géppapír- (A), és jegyzettömbtartó (B)

Ezek olyan kellékek, amelyek jó, ha mindig kéznél vannak, akár nyomtatót, akár írógépet, esetleg másológépet használunk, vagy csak néhány szót akarunk emlékeztetõül feljegyezni. A géppapírtartóba akár egy teljes csomag papír is belefér, a jegyzettömbtartóba úgyszintén. A tartók oldalainak hosszát a szabványpapír, illetve a jegyzettömb méretéhez igazodva, oldalanként 2-2 mm rátartással szabjuk le. Az oldallapok végét 45 fokban ferdén fûrészeljük le. A sarkok pontos gérbe illesztése nagyon fontos, ezért mindig a jelölõ vonalon kívül vágjunk, majd a felesleget síkba csiszolással munkáljuk le. Ezt lehetõleg állványba fogott fúrógéppel, illetve annak tokmányába szorított síktárcsával, vagy egy nagyobb fatömbre ragasztott csiszolópapír segítségével végezzük el. A csiszoláshoz érdemes lesz egy pontosan 45 fokba állított támbakot is készítenünk, amely merõleges a munkaasztalra, s így a lemunkálandó felület teljes biztonsággal 45 fokos lesz, a hegye pedig garantáltan merõlegesen fog állni az élére. A lecsiszolás mértékére azonban nagyon ügyeljünk, mert könnyen méreten alulivá koptathatjuk az alkotórészeket. Ilyen esetben a szembelevõ oldallapot is azonos hosszúságúra kell csiszolnunk. A két rövidebb oldallapot hasonló módon alakítsuk ki, majd ezek közül az egyikbõl lyukfûrésszel kanyarítsunk ki egy 50 mm mély, lekerekített sarkú nyílást. A lekerekítési sugár 25 mm-es legyen. A keret darabjainak felületét csiszoljuk simára, majd mindegyiket felületkezeljük.
Amíg az oldalak bevonata szárad, szabjuk le a fenéklapokat, csiszoljuk simára, majd ezeket is kenjük be a megfelelõ bevonóanyaggal. A furnérból éles késsel vágjunk 11-12 mm széles csíkokat, majd fogjunk hozzá a keretek darabjainak az összeragasztásához. Sík lapra szegezzünk fel megfelelõ belméretû léckalodát, majd az oldallapok ferde élét kenjük be ragasztóval. A darabokat helyezzük a kalodalécek közé, majd a sarkaikat hevederes szorítóval vagy zsineggel szorítsuk össze. A sarkokra ajánlatos élre hajlított karton betéteket helyeznünk, hogy a zsineg ne hagyjon nyomot az anyagon. Az így pontosan derékszögbe összeragasztott darabokat a sarkokon élükbe ütött tûzõgépkapcsokkal is fogassuk össze. A kapcsokat mélyítsük az anyagba, majd ragasszunk az élekre furnérborítást. A sarkoknál gérbevágva illeszszük egymáshoz az éltakarókat. Az ívelt nyílás élére a furnért elõhajlítása után simítsuk fel, majd a kivágott darabbal préseljük a nyílás élére. Így az élfedés pontosan fogja követni a nyílás vonalát.

A kereteket hagyjuk megszáradni, majd utána - kiemelve a kalodából - ragasszuk helyére a fenéklapokat is. Ha valamelyikük esetleg kissé nagyobb lenne a kelleténél, két szomszédos élükbõl csiszoljuk le a felesleges anyagot. Az esetleg kitüremlett ragasztót azonnal távolítsuk el, mégpedig maradék nélkül. A még nyers élfedések felesleges részét véssük le, felületüket pedig simára csiszolás után felületkezeljük.
A tárolódobozok ezzel készen is vannak, már csak négy nemez csúsztatókorongot kell a fenéklapjukra ragasztanunk. A felületeiket tisztítsuk meg, puha ronggyal töröljük át, és ahol szükséges, a sarkokat finomcsiszolással tompítsuk le. A tartókat bútorápolóval dörzsöljük át, majd máris a posztjukra állíthatjuk, és feltölthetjük õket a beléjük illõ méretû papírral.
következő oldal

2005.05.04

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

Géppapír és jegyzettömb tartó

Íróasztali kellékek nemes fából

Legfrissebb magazinok