HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > UTAZÁS > Erdélyország > A halálra ítélt zászlóalj - Bevezető

t: 5203

A halálra ítélt zászlóalj - Bevezető

Sebő Ödön (1920-?)
Aki rászánja magát arra, hogy ezt a visszaemlékezést elolvassa, azt előre figyelmeztetem, hogy a felidézett események már több mint 50 évvel ezelőtt történtek. Az emlékezés ennyi idő után ugyancsak megkopott, és a rendszeres írás megkezdése előtt magam is attól tartottam, hogy nehéz lesz vallatóra fogni a régmúltat. Fiam biztatására azonban nekifogtam, és azt tapasztaltam, hogy minél jobban beleástam magam az írásba, annál több dolog jutott eszembe olyan részletek is, amikről nem is álmodtam volna.

A történetem legfontosabb része a Gyimesi-szorosban végbement harcokról, majd a bekerítésből való kitörésről tudósít. Az ezeréves határnak ezt a szakaszát a 32. hegyi határvadász zászlóalj, s ennek mihályszállási és gyimesbükki őrse próbálta megvédelmezni a rázúduló, aránytalanul nagy méretű szovjet túlerővel szemben. (Erősítésként 4 vetőből álló aknavető szakaszt és egy páncéltörő ágyút rendeltek még oda a zászlóaljból, valamint az 1. Székely hegyágyús tüzérosztály egy ütegét a 70. Székely Határőr Csoport keretéből.
A pályaudvar és a szoros védelmét egy darab légvédelmi ágyú szolgálta). A gyimesi harcok három hétig tartottak. A Keleti Kárpátok átjáróiban már augusztus végén (a román átállás után azonnal) betörtek a szovjet csapatok, és áttörés jellegű tért nyertek Gyimestől délre és északon. Gyimes tartotta magát a legtovább.
A Gyimesi-szorosból való kitörés után a 22. gyalog tábori pótezred II. zászlóaljának lettem parancsnoka egészen a háború végéig. A rám bízott és a kitörésben részt vevő katonákat továbbvezettem a Székelyföldön, mint a visszavonuló (német és magyar) seregtestek utóvédzászlóalját. Az utóvéd a halálraítéltek életét éli, nap mint nap feláldozva, állandó harcban, harckészültségben, hónapokig leváltás nélkül. Ilyen „halálra-ítélt zászlóalj” volt a miénk is. Feladatunk az volt, hogy a főerők zavartalan visszavonulása érdekében minduntalan megállítsuk, felfejlődésre kényszerítsük, majd ismét faképnél hagyjuk a túlerőben lévő ellenséget, amely köztudottan nem ejtett foglyokat, amelynek katonái
(főleg a gárdahadosztálybeliek), olyan kemény harcosok voltak, hogy inkább meghaltak, de állásaikból nem mozdultak.
Az erdélyi és magyarországi harcok után sikerült épségben eljutnunk Szlovákián és Németországon keresztül egészen az amerikai fogságig. Visszaemlékezésem ezeknek az eseményeknek állít emléket. Az a néhány dokumentum, melyeket a csodával határos módon máig sikerült megőriznem, az emlékezésben segített, személyes jellegükért elnézést kell kérjek az olvasótól. A kitüntetési javaslatokban, a sajtcédulás parancsokban, a korabeli sajtóanyagban fellelhető tények és dátumok az egyetlen támpontot jelentették számomra ahhoz, hogy a régmúlt eseményeket némiképp időrendbe tudjam helyezni.
A harcok során vezetett gyorsírásos naplóm sajnos elveszett (Németországban ástam el egy ma már azonosíthatatlan helyen), így korabeli írásos dokumentumként csupán a családi levelezés függelékben közölt töredéke nyújt hiteles képet a háború befejezésének idejéről, a fogolytábori körülményekről, majd a háború utáni új élet beindulásáról.
A könyvben közölt fényképek egy részét a család által megőrzött korabeli anyagból válogattuk, más részét fiam készítette 1976-os és 1998-as gyimesi látogatásaink alkalmával.
A hegyi alakulatokról készült korabeli felvételek Lőcsei Endre százados emlékanyagából származnak (M. Kir. Kárpátaljai 3. Hegyivadász Zászlóalj, Rahó.)
Ezeket a Hadtörténeti Múzeum Fotóarchívuma bocsátotta rendelkezésemre, melyet ezúton is köszönök. Hálával tartozom még a Hadtörténeti Múzeum munkatársainak is, (különösen Illésfalvi Péternek) az önzetlen és készséges segítségért, valamint Szakály Ferenc, Szakály Sándor és Szabó József János hadtörténészeknek, akik elolvasták a készülő kéziratot, és hasznos tanácsaikkal további munkára buzdítottak.

Budapest, 1998. XII. 25.

A szerző Sebő Ödön már nem él, de örökösei hozzájárultak, hogy a könyv folytatásokban megjelenjen az interneten.

Bartha Kata
Erdély krónikása Wass Albert

2010.09.15

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA
Sebő Ödön 1943
Sebő Ödön 1943
Sebő Ödön szabadságon 1943
Sebő Ödön szabadságon 1943

Legfrissebb magazinok