Hazánkban az egyház által előírt böjttel együtt lassan elhal a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak álarcos, jelmezes farsangi mulatságának szokása. Pedig ezen a kedves, vidám ünnepen valaha sok ismeretség, barátság, házasság köttetett. A hamvazószerdától virágvasárnapig tartó 40 nap és az utána következő nagyhét a szigorú böjt időszaka volt, mialatt tilos volt bármiféle mulatozás, kicsapongás. S aki már megpróbálta valamennyi böjti előírás betartását, csak az tudja, milyen komoly dolog, mely a lelki fegyelem fejlesztésének is hatékony eszköze. Összeállításunkban közreadunk néhány farsangi és Bálint-napi ötletet, s felhívjuk a figyelmet a böjt előnyeire.

Hogy melyik ételhez milyen bort igyunk? Egyszerű a válasz: olyat, ami jól esik.

Mit takar a gasztronómia fogalma? Csupán étkezés vagy valami több?

Őseink igencsak meglepődnének, ha látnák, manapság sok karácsonyi asztal ünnepi étke a pulyka. A magyar hagyomány szerint ünnepkor szárnyasnak nincs helye az asztalon.

A karácsonyi menü zárásaként a világ valamennyi országában szerepel sütemény, desszert, édesség.

Az ünnepi napok ételsorai általában hagyományfüggők. Apáról- fiúra, nagymamáról unokára öröklődik egy-egy kedvelt menü, étel, sütemény receptje.

Nincs is jobb, mint a ropogós libasült. Még ezekben a madárinfluenzás időkben is. Egyébként is sütve nem árthat. Íme a lúd és Márton némely vonatkozása.

Balaton-felvidék kicsi települése Óbudavár (62 lakossal!). Templomából kettő is van: az egyik ott helyben, a másik – másolatban – a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, közönségesen Skanzen területén. Ez utóbbit bizonyára lényegesen többen látogatják, mint az eredetit. Hanem az érdekessége az a templomnak (immár a másolatnak is), hogy oltárképének igen lényeges mellékszereplője egy szép, fehér liba.

A svédasztalos vendégség sokak kedvence, mert mindenféle finomság közül válogathatunk. De mi is van az igazi svédasztalon? És mi az ami igazán a svédek kedvence? Összeállításukban olyan ételek elkészítését mutatjuk be, mint a nálunk is híres svéd húsgolyók, vagy a különös nevű Jansson megkísértése, vagy a karácsonyi sáfrányos kalács.

Szüret van, a gazda ízlelgeti a termést, közben kiválasztja a legszebb fürtöket, amelyekért kár lenne, ha hordóba kerülnének. Pedig nem is olyan régi módi a szőlőt szemenként, és nem kizárólag bor formájában fogyasztani.

Szakácsunk, Kaldeneker György az időben utazott vissza ezer évet. Bekukkantott a jurtakonyhába, megkóstolta a hamuban sült pogácsát, a honfoglaló magyarok gombócát, és azt is megtudta, mi is az a lapótya.

Ősidőktől fogva szeretjük, készítjük és vásároljuk őket: a kereket, a lyukasat, a keményet, a büdöset, a szögletest és a penészest. A különféle sajtok és tejtermékek ma már nem csupán táplálkozásunk, hanem gasztronómiai kultúránk szerves részét is képezik.