A tej élet, erõ, egészség: közhely, de igaz. A fehér ital összetétele ideálisnak mondható, mert mindent tartalmaz, amire az emberi szervezetnek szüksége van. Emészthetõsége kiváló, energia-összetétele kedvezõ.
A régi egyiptomiak az istenek eledelének tartották. Ma a tudomány is megerősíti: a tej és a méz erőt ad, a testnek és a szellemnek egyaránt. Önmagában is csodaszer mindkettő. Együtt pedig egyenesen verhetetlenek
Az elmúlt években egyre csökken a tejfogyasztás. Elterjedt, hogy csupán a fejlődő szervezetnek van rá szüksége, idős korban nincs semmilyen jótékony hatása, sőt kifejezetten káros.
A magnézium az egyik leghasznosabb ásványi anyag az élő szervezet számára. Erőt ad, teljesítményre ösztönöz, felgyorsítja az anyagcserét, a zsírégetést, biztosítja a sejtek energiaellátását, szabályozza a cukoranyagcserét. A magnézium nemcsak a sportolók legjobb barátja: igazi erőelem.
Az étkezések végén elmaradhatatlan egy csésze kávé – na igen, de milyet igyunk? Aki ínyenc, az tudja, hogy egy jó kávéhoz nem mindegy, milyen fajtát választunk.
Mint ahogy a borászat, ez is egy külön terület a gasztronómiában. Egy igazi, hagyományokkal és szokásokkal rendelkező tudomány, ahol legalább olyan élvezettel kóstolgatják a hozzáértők a kávékülönlegességeket, mint ahogy azt a borértők teszik.
"A kávéházban fény volt és meleg, s ha környezetünk gyertyavilágos sötétségébõl oda beléptünk, akkor úgy éreztük, hogy mégsem vagyunk annyira elhagyatottak. Ott voltak barátaink és ott volt minden menedékünk" - írja visszaemlékezéseiben Füst Milán. Miben rejlett a régi kávéházak varázsa?
A kávé kezdetben igen drága volt. Kevés érkezett Európába, nagy volt a szállítási költség. Amikor megindult a kávé tömeges szállítása és fogyasztása, az árak is csökkentek, a lakosság többségének azonban még mindig elérhetetlenül magasak voltak.
Sokan a messzi múltba, a távoli Kínába, illetve Ciprusra, Szicíliába vezetik vissza a cukorral erjesztett ital történetét. Amit azonban ma rumnak nevezünk, az egyértelműen Latin-Amerikából, közelebbről a nyugat-indiai szigetvilágból származik.
Franciscus Sylvius, más néven Francois de la Boë (1614–1672), a hollandiai Leyden egyetemének professzora, ismerve a borókaolaj tisztító hatását, borókabogyóból szesszel erjesztett desztillált folyadékból vesebántalmak enyhítésére szolgáló szert állított elő. Vagyis gint.
Hogyan sejthették volna a franciaországi Charente menti szőlősgazdák, amikor 1636-ban adómérséklésért fordultak XIII. Lajos királyhoz, hogy ezzel a lépéssel elindulnak a világhír felé vezető úton..