HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
MAGAZINOK > AKI A VIRÁGOT SZERETI... > Díszkert > Kerti tippek
Kaktuszok tápanyagellátása
Amennyiben minden évben átültetjük növényeinket friss földbe a tápanyag utánpótlásról, nem kell gondoskodnunk, mert az új keverékben a szükséges tápanyagok kellő mértékben jelen vannak.
Azonban, ha nem ezt tesszük,és ez az általánosabb, a keverékek tápanyagarányai (és itt fontos az arány) már a második évben eltérnek az ideálisnak mondhatótól. Ekkor, ha azt akarjuk, hogy növényeink kielégítően fejlődhessenek, virágozzanak és nem utolsósorban fel tudjanak készülni a téli pihenésre, bizonyos tápanyagokat pótolnunk kell.
Szerencsére ma már kaphatók kifejezetten kaktuszoknak készült tápoldatok is. Ezek közül egy német gyártmányú (Kakteendünger) tűnik a legjobbnak. Hasonlóan jó a magyar gyártmányú Vitaflóra 8 nevezetű tápsó, mely szintén kaktuszok és egyéb pozsgások részére készül. Sok különbség nincs a két készítmény között. A magyar előnye az, hogy kis kiszerelésben is kapható, így nem kell egy kis gyűjteményhez egy nagyobb kertészet mennyiségét egyszerre megvenni. Létezik még egy Kaktuszdoktor, de ezt nem ismerem.
A tápoldatozás növeli a sarjadzást, és esetleg az addig öntermékenyülésre egyáltalán nem hajlandó fajok egyes egyedeinél öntermékenyülést is okozhat. Egy másik eddig fel nem vetett kérdés, milyen hatással van a tápoldatozás a gyökérképződésre.
Mint ismeretes hazájukban a kaktuszok hazájukban nem csak kevés nedvességet kapnak, de tápanyagforrások is igen szűkösek. Ezért fejlődik nagyon sűrű és olykor mélyrehatoló gyökérzetük. Ha mi a sok millió év alatt kifejlődött gyökérfejlődés mechanizmusába beleavatkozunk egy túlzott nedvesség és tápanyagellátással, az előbb utóbb a gyökérzet kárára lehet. Tehát több vízzel és tápanyaggal ugyan rövidtávon látványos fejlődést érhetünk el , de hosszútávon Figyelembe véve az utódnemzedékeket is) vélhetően hátrányos lehet. Sajnos kevés tanulmány született ez ügyben.
Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete
Kaktusz oltás
Az oltás két különböző növény összeforrasztása. Az oltáshoz két növény szükséges: az alany és a "nemes".
Milyen legyen az alany, amire oltunk?
Alanyként jó erőben levő, edényekbe egyenként beültetett növényeket használhatunk. Kisebb növények oltására nagyon jól megfelelnek a 2-3 éves Echinopsisok. Fontos követelmény, hogy az alany jó gyökérzetű legyen. Erősebb növények számára jó alanyok a Trichocereusok (T. bridgesi, T. macrogonus, T. pachanoi, T. schickendantzii, T. spachianus stb.), továbbá a Cereus peruvianus, C. jamacaru, Helianthocereus poco. Előnyük, hogy a rájuk oltott résszel együtt vastagodnak. Használható alany még a Marginatocereus marginatus, a Myrtillocactus geometrizans, a Hylocereus triangularis és az Eriocereusok. Ez utóbbiak túl hűvös, 6-8 °C alatti telelési körülmények közé nem ajánlhatók. Opuntia-félék alanyául alkalmas az Opuntia inermis, az 0. ficus indica stb. Az Opuntia robusta nagy szártagját függőleges irányban fel lehet darabolni. Kellő beszárítás után eredeti állásuk szerinti alsó végükön meg lehet gyökereztetni. Egy-egy O. robusta -szártagból sok oltásra alkalmas dugvány készíthető.
Szükség szerint bármikor olthatunk, ha az oltványok részére 20-25 °C körüli hőmérsékletet tudunk biztosítani. Ha forró, napos nyári időszakban oltunk, célszerű a friss oltványokat árnyékolni. Az oltáshoz használjunk éles kést. Puha testű és apró növények átvágására talán a borotvapenge a legalkalmasabb. Minden vágás után ajánlatos a kés vagy a penge fertőtlenítése. Erre a célra a tiszta alkohol megfelelő. Az alanyon vízszintes metszlapot vágunk, és ezt az edénynyalábgyűrű körül kihegyezzük. Ha a kihegyezést elmulasztjuk, akkor a beszáradó felület homorú lesz, a "nemes" rész nem tud kellő mértékben és helyen megtapadni. A "nemest" ott igyekezzünk vágni, ahol a teste a legszélesebb. Vigyázzunk, hogy se az alany, se a "nemes" friss metszlapjára ne kerüljön szennyeződés.
Az előkészítet "nemest" gyors, de határozott mozdulattal az alany közepére nyomjuk, majd gumigyűrűvel vagy súlyozással rögzítjük. Rögzíthetjük a növény mellé kellő mélységre letűzött, derékszögben meghajlított lemezcsíkkal is. A "nemest" úgy helyezzük el az alanyon, hogy edény-nyalábjaik legalább egy ponton találkozzanak. A rögzítést kisebb oltványokon néhány napig, nagyobbakon egy-két hétig hagyjuk fenn. A jól összeforrt oltvány néhány hét múlva növekedni kezd.
Az Opuntia-féléket ék alakban is olthatjuk. Az alanyt V alakban bevágjuk, s ebbe szorítjuk a pontosan megfelelően kialakított "nemes" részt. A tejnedvet tartalmazó Mammillaria fajok oltásakor zavar a kicsurgó tejnedv. Ezeket a növényeket az oltáshoz szükséges formára vágjuk, majd néhány órára vízbe helyezzük. A vízből kiszedve már csak egészen vékony felületet kell levágnunk, és zavartalanul olthatunk. A kézben oltás esetében a "nemest" a frissen vágott, gyökértelen alanyra oltjuk. Az alany alsó végét faszénporba vagy gipszporba mártsuk. A "nemes" részt ez esetben is gumival az alanyhoz rögzítjük. Az így elkészített oltványt dugványként gyökereztetjük. A kaktuszok oltásának kedvelt módja a Peireski opsisra történő oltás. A Peireskiopsis alany a téli lehűléseket nem tűri. Ha a levegő száraz, ha huzamosabb ideig öntözetlenül hagyjuk, ledobja leve-leit. Alanynak legjobban a Peireskiopsis velutina és a Peireskiopsis spathulata vált be. A Peireskiopsis apró magoncok oltására és gyors felnevelésére alkalmas.
A jó erőben levő alanyokat pengével kb. 10 cm magasan levágjuk, majd ráhelyezzük a fiatal magoncokat. Erre az alanyra a szakirodalom és a gyakorlati tapasztalat szerint már néhány hetes magoncok is olthatók. Itt is érvényes a szabály, hogy az alany és a nemes edénynyalábjainak találkozniuk kell. Ez azt jelenti, hogy a kis magoncokat az alanynak nem pontosan a közepére helyezzük el. Peireskiopsisra oltáskor derékszögbe hajlított, vagy pl. fapálcikára erősített fémcsíkot tűzünk a friss oltvány mellé, és megfelelő súllyal megterheljük, összeforrásig így rögzítünk.
Nyári melegben és párás környezetben végezzük el az oltást, a friss oltványokat árnyékolással védjük. Az így készített oltványt csak átmeneti jellegűnek tekinthetjük. Egy-két év elteltével át kell oltani, vagy meg kell gyökereztetni.
Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete
Kaktuszok dugványozása
Kaktuszok szaporításának egyik legelterjedtebb módja. A növény bármely részét felhasználhatjuk dugvány készítésére.
Ha a hajtás csúcsát vágjuk le, ezt fejdugványnak nevezzük. A dugványkészítés mindig nagy vágási felülettel párosul. Készítésükhöz éles kést, puha testű növények esetében borotvát vagy pengét használjunk. A dugványokat levágás után mintegy meghegyezzük az edénynyalábtól kifelé eső részen. Ezzel elkerüljük, hogy a metszési felületünk beszáradáskor homorú legyen, és a gyökérképződés ne az edénynyaláb zónájában induljon meg.
Az elkészített dugványt néhány napig, szükség esetén tovább is, beszárítjuk. Gyökereztetésre mosott folyami homokba, perlitbe helyezzük, melybe a gombafertőzés megelőzésére fertőtlenítőszert keverünk. A gyökérképződés elősegítésére meleg, párás helyet biztosítunk számukra. A gyökereztetés közegét tartsuk mérsékelten nedvesen.
Munkánk eredményét a fejlődésnek induló növények jelzik. Meggyökeresedés után a dugványokat földkeverékbe ültessük át.
Népszerű vegetatív szaporítási mód a sarjak leválasztása és felnevelése. Egyes fajok bőségesen nevelnek olyan sarjat, amely már az anyanövényen gyökérszálat fejleszt. Ilyen pl. néhány Lobivia faj és az Echinopsisok. Kis felületen kapcsolódnak az anyanövényhez, leválasztásuk könnyű, nem keletkezik nagy sebfelület. Más fajokon és fajcsoportokon a kapcsolódás oly mértékű, hogy a sarjak elkülönítésekor keletkező sebfelület az anyanövény pusztulásához vezet. Ezeken a növényeken igyekezzünk a lehető legkisebb sebzést okozni. Az előidézett sebeket fertőtlenítsük.
Ismerünk olyan fajokat, amelyek a gyökérzónában sarjadzanak. Ezeket legcélszerűbb az átültetéskor eltávolítani, ilyenkor kereshetjük meg azt a részt, ahol a sarj az anyától a legkisebb sebfelület okozásával választható le. Ha az okozott sebfelület kismértékű és a leszedett sarjakon gyökérkezdemények vannak, úgy kezeljük ezeket, mintha átültetnénk. Gyakoribb azonban ennek az ellenkezője. Ebben az esetben a sarjakat gyökereztetnünk kell. Ismert módja még a vegetatív szaporításnak a tőosztás. Ezzel a móddal tövükről sarjadó fajokat szaporíthatunk.
Gyakran a helyüket kinőtt kaktusztöveket átültetéskor egyszerűen többfelé osztjuk, és külön-külön beültetjük (pl. Chamaecereus silvestrii, Mammillaria prolifera). A tőosztást a meleg nyári hónapokban végezzük, s az újonnan beültetett töveket mérsékelten öntözzük. Ha a növényeket erőszakkal kell szétszednünk, akkor a szétvágást éles késsel végezzük.
A sebfelületet faszénporral vagy faszénporba kevert gombaölő szerrel fertőtlenítsük. Az említett szaporításokra legalkalmasabb időszak: a nyár, júniustól augusztusig. A gyökereztetésre váró növényeket megfelelő ideig beszárítjuk. A gyökereztetőközegbe, melyet előzőleg gombaölő szerrel kezeltünk, 1-2 cm mélyen, sűrűn betűzdeljük növényeinket. A betűzdelt növények nagy része néhány hét alatt meggyökeresedik, ekkor végleges helyükre ültethetők.
Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete
Kaktuszok fény - és hőigénye
Hőigény szempontjából szintén a szubtrópusi száraz területekről származó növényeket tekinthetjük etalonnak. A kaktuszok döntő többségének a nyári 30-35 (növényházban néha 45) şC-os csúcshőmérséklet kifejezetten kedvező. A téli pihenőidőszak alatt ezek a fajok 6-8 şC-ot igényelnek, az alacsony teleltetési hőmérséklet serkenti a virágzásukat. Jó kondícióban lévő növények egy-két fokos fagyokat is kibírnak, de termesztésben nem célszerű ilyen alacsony hőmérsékletet tartani.
Az eltérő hőigényű növények az alábbi csoportokba sorolhatók:
- Télálló kaktuszok: fűtetlen növényházban vagy szabadba kiültetve is áttelelnek mérsékeltövi klímán. Kifejezetten igénylik a téli vernalizációt (huzamosabb ideig tartó 0ş alatti teleltetés). Ide tartozik sok Escobaria, Opuntia, Echinocereus, és Pediocactus faj.
- Magashegységi törpekaktuszok: nem kedvelik, bár elviselik a 25 şC fölötti hőmérsékletet, azonban az élőhelyükből adódóan jól tűrik az erős éjszakai lehűléseket (akár - 5-6 şC-ig is). Ilyen növények a Rebutia, Tephrocactus, Lobivia nemzetségek fajai.
- Melegigényes kaktuszok: kiegyenlített klímájú élőhelyek kaktuszai, melyek télen is 12-15 şC-os tartást igényelnek. Rövidebb lehűléseket elviselnek, de tartósan alacsony hőmérsékleten károsodnak (Melocactus nemzetség, az epifiton növények, Astrophytum és Echinocactus nemzetség egyes fajai).
Kecskeméti Kaktuszbarát és Dísznövény Klub
(www.kertpont.hu)
2006.07.21
t: 12428
Kerti tippek
Kaktuszok tápanyagellátása Amennyiben minden évben átültetjük növényeinket friss földbe a tápanyag utánpótlásról, nem kell gondoskodnunk, mert az új keverékben a szükséges tápanyagok kellő mértékben jelen vannak.
Azonban, ha nem ezt tesszük,és ez az általánosabb, a keverékek tápanyagarányai (és itt fontos az arány) már a második évben eltérnek az ideálisnak mondhatótól. Ekkor, ha azt akarjuk, hogy növényeink kielégítően fejlődhessenek, virágozzanak és nem utolsósorban fel tudjanak készülni a téli pihenésre, bizonyos tápanyagokat pótolnunk kell.
Szerencsére ma már kaphatók kifejezetten kaktuszoknak készült tápoldatok is. Ezek közül egy német gyártmányú (Kakteendünger) tűnik a legjobbnak. Hasonlóan jó a magyar gyártmányú Vitaflóra 8 nevezetű tápsó, mely szintén kaktuszok és egyéb pozsgások részére készül. Sok különbség nincs a két készítmény között. A magyar előnye az, hogy kis kiszerelésben is kapható, így nem kell egy kis gyűjteményhez egy nagyobb kertészet mennyiségét egyszerre megvenni. Létezik még egy Kaktuszdoktor, de ezt nem ismerem.
A tápoldatozás növeli a sarjadzást, és esetleg az addig öntermékenyülésre egyáltalán nem hajlandó fajok egyes egyedeinél öntermékenyülést is okozhat. Egy másik eddig fel nem vetett kérdés, milyen hatással van a tápoldatozás a gyökérképződésre.
Mint ismeretes hazájukban a kaktuszok hazájukban nem csak kevés nedvességet kapnak, de tápanyagforrások is igen szűkösek. Ezért fejlődik nagyon sűrű és olykor mélyrehatoló gyökérzetük. Ha mi a sok millió év alatt kifejlődött gyökérfejlődés mechanizmusába beleavatkozunk egy túlzott nedvesség és tápanyagellátással, az előbb utóbb a gyökérzet kárára lehet. Tehát több vízzel és tápanyaggal ugyan rövidtávon látványos fejlődést érhetünk el , de hosszútávon Figyelembe véve az utódnemzedékeket is) vélhetően hátrányos lehet. Sajnos kevés tanulmány született ez ügyben.
Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete
Kaktusz oltás
Az oltás két különböző növény összeforrasztása. Az oltáshoz két növény szükséges: az alany és a "nemes".
Milyen legyen az alany, amire oltunk?
Alanyként jó erőben levő, edényekbe egyenként beültetett növényeket használhatunk. Kisebb növények oltására nagyon jól megfelelnek a 2-3 éves Echinopsisok. Fontos követelmény, hogy az alany jó gyökérzetű legyen. Erősebb növények számára jó alanyok a Trichocereusok (T. bridgesi, T. macrogonus, T. pachanoi, T. schickendantzii, T. spachianus stb.), továbbá a Cereus peruvianus, C. jamacaru, Helianthocereus poco. Előnyük, hogy a rájuk oltott résszel együtt vastagodnak. Használható alany még a Marginatocereus marginatus, a Myrtillocactus geometrizans, a Hylocereus triangularis és az Eriocereusok. Ez utóbbiak túl hűvös, 6-8 °C alatti telelési körülmények közé nem ajánlhatók. Opuntia-félék alanyául alkalmas az Opuntia inermis, az 0. ficus indica stb. Az Opuntia robusta nagy szártagját függőleges irányban fel lehet darabolni. Kellő beszárítás után eredeti állásuk szerinti alsó végükön meg lehet gyökereztetni. Egy-egy O. robusta -szártagból sok oltásra alkalmas dugvány készíthető.
Szükség szerint bármikor olthatunk, ha az oltványok részére 20-25 °C körüli hőmérsékletet tudunk biztosítani. Ha forró, napos nyári időszakban oltunk, célszerű a friss oltványokat árnyékolni. Az oltáshoz használjunk éles kést. Puha testű és apró növények átvágására talán a borotvapenge a legalkalmasabb. Minden vágás után ajánlatos a kés vagy a penge fertőtlenítése. Erre a célra a tiszta alkohol megfelelő. Az alanyon vízszintes metszlapot vágunk, és ezt az edénynyalábgyűrű körül kihegyezzük. Ha a kihegyezést elmulasztjuk, akkor a beszáradó felület homorú lesz, a "nemes" rész nem tud kellő mértékben és helyen megtapadni. A "nemest" ott igyekezzünk vágni, ahol a teste a legszélesebb. Vigyázzunk, hogy se az alany, se a "nemes" friss metszlapjára ne kerüljön szennyeződés.
Az előkészítet "nemest" gyors, de határozott mozdulattal az alany közepére nyomjuk, majd gumigyűrűvel vagy súlyozással rögzítjük. Rögzíthetjük a növény mellé kellő mélységre letűzött, derékszögben meghajlított lemezcsíkkal is. A "nemest" úgy helyezzük el az alanyon, hogy edény-nyalábjaik legalább egy ponton találkozzanak. A rögzítést kisebb oltványokon néhány napig, nagyobbakon egy-két hétig hagyjuk fenn. A jól összeforrt oltvány néhány hét múlva növekedni kezd.
Az Opuntia-féléket ék alakban is olthatjuk. Az alanyt V alakban bevágjuk, s ebbe szorítjuk a pontosan megfelelően kialakított "nemes" részt. A tejnedvet tartalmazó Mammillaria fajok oltásakor zavar a kicsurgó tejnedv. Ezeket a növényeket az oltáshoz szükséges formára vágjuk, majd néhány órára vízbe helyezzük. A vízből kiszedve már csak egészen vékony felületet kell levágnunk, és zavartalanul olthatunk. A kézben oltás esetében a "nemest" a frissen vágott, gyökértelen alanyra oltjuk. Az alany alsó végét faszénporba vagy gipszporba mártsuk. A "nemes" részt ez esetben is gumival az alanyhoz rögzítjük. Az így elkészített oltványt dugványként gyökereztetjük. A kaktuszok oltásának kedvelt módja a Peireski opsisra történő oltás. A Peireskiopsis alany a téli lehűléseket nem tűri. Ha a levegő száraz, ha huzamosabb ideig öntözetlenül hagyjuk, ledobja leve-leit. Alanynak legjobban a Peireskiopsis velutina és a Peireskiopsis spathulata vált be. A Peireskiopsis apró magoncok oltására és gyors felnevelésére alkalmas.
A jó erőben levő alanyokat pengével kb. 10 cm magasan levágjuk, majd ráhelyezzük a fiatal magoncokat. Erre az alanyra a szakirodalom és a gyakorlati tapasztalat szerint már néhány hetes magoncok is olthatók. Itt is érvényes a szabály, hogy az alany és a nemes edénynyalábjainak találkozniuk kell. Ez azt jelenti, hogy a kis magoncokat az alanynak nem pontosan a közepére helyezzük el. Peireskiopsisra oltáskor derékszögbe hajlított, vagy pl. fapálcikára erősített fémcsíkot tűzünk a friss oltvány mellé, és megfelelő súllyal megterheljük, összeforrásig így rögzítünk.
Nyári melegben és párás környezetben végezzük el az oltást, a friss oltványokat árnyékolással védjük. Az így készített oltványt csak átmeneti jellegűnek tekinthetjük. Egy-két év elteltével át kell oltani, vagy meg kell gyökereztetni.
Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete
Kaktuszok dugványozása
Kaktuszok szaporításának egyik legelterjedtebb módja. A növény bármely részét felhasználhatjuk dugvány készítésére.
Ha a hajtás csúcsát vágjuk le, ezt fejdugványnak nevezzük. A dugványkészítés mindig nagy vágási felülettel párosul. Készítésükhöz éles kést, puha testű növények esetében borotvát vagy pengét használjunk. A dugványokat levágás után mintegy meghegyezzük az edénynyalábtól kifelé eső részen. Ezzel elkerüljük, hogy a metszési felületünk beszáradáskor homorú legyen, és a gyökérképződés ne az edénynyaláb zónájában induljon meg.
Az elkészített dugványt néhány napig, szükség esetén tovább is, beszárítjuk. Gyökereztetésre mosott folyami homokba, perlitbe helyezzük, melybe a gombafertőzés megelőzésére fertőtlenítőszert keverünk. A gyökérképződés elősegítésére meleg, párás helyet biztosítunk számukra. A gyökereztetés közegét tartsuk mérsékelten nedvesen.
Munkánk eredményét a fejlődésnek induló növények jelzik. Meggyökeresedés után a dugványokat földkeverékbe ültessük át.
Népszerű vegetatív szaporítási mód a sarjak leválasztása és felnevelése. Egyes fajok bőségesen nevelnek olyan sarjat, amely már az anyanövényen gyökérszálat fejleszt. Ilyen pl. néhány Lobivia faj és az Echinopsisok. Kis felületen kapcsolódnak az anyanövényhez, leválasztásuk könnyű, nem keletkezik nagy sebfelület. Más fajokon és fajcsoportokon a kapcsolódás oly mértékű, hogy a sarjak elkülönítésekor keletkező sebfelület az anyanövény pusztulásához vezet. Ezeken a növényeken igyekezzünk a lehető legkisebb sebzést okozni. Az előidézett sebeket fertőtlenítsük.
Ismerünk olyan fajokat, amelyek a gyökérzónában sarjadzanak. Ezeket legcélszerűbb az átültetéskor eltávolítani, ilyenkor kereshetjük meg azt a részt, ahol a sarj az anyától a legkisebb sebfelület okozásával választható le. Ha az okozott sebfelület kismértékű és a leszedett sarjakon gyökérkezdemények vannak, úgy kezeljük ezeket, mintha átültetnénk. Gyakoribb azonban ennek az ellenkezője. Ebben az esetben a sarjakat gyökereztetnünk kell. Ismert módja még a vegetatív szaporításnak a tőosztás. Ezzel a móddal tövükről sarjadó fajokat szaporíthatunk.
Gyakran a helyüket kinőtt kaktusztöveket átültetéskor egyszerűen többfelé osztjuk, és külön-külön beültetjük (pl. Chamaecereus silvestrii, Mammillaria prolifera). A tőosztást a meleg nyári hónapokban végezzük, s az újonnan beültetett töveket mérsékelten öntözzük. Ha a növényeket erőszakkal kell szétszednünk, akkor a szétvágást éles késsel végezzük.
A sebfelületet faszénporral vagy faszénporba kevert gombaölő szerrel fertőtlenítsük. Az említett szaporításokra legalkalmasabb időszak: a nyár, júniustól augusztusig. A gyökereztetésre váró növényeket megfelelő ideig beszárítjuk. A gyökereztetőközegbe, melyet előzőleg gombaölő szerrel kezeltünk, 1-2 cm mélyen, sűrűn betűzdeljük növényeinket. A betűzdelt növények nagy része néhány hét alatt meggyökeresedik, ekkor végleges helyükre ültethetők.
Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete
Kaktuszok fény - és hőigénye
Hőigény szempontjából szintén a szubtrópusi száraz területekről származó növényeket tekinthetjük etalonnak. A kaktuszok döntő többségének a nyári 30-35 (növényházban néha 45) şC-os csúcshőmérséklet kifejezetten kedvező. A téli pihenőidőszak alatt ezek a fajok 6-8 şC-ot igényelnek, az alacsony teleltetési hőmérséklet serkenti a virágzásukat. Jó kondícióban lévő növények egy-két fokos fagyokat is kibírnak, de termesztésben nem célszerű ilyen alacsony hőmérsékletet tartani.
Az eltérő hőigényű növények az alábbi csoportokba sorolhatók:
- Télálló kaktuszok: fűtetlen növényházban vagy szabadba kiültetve is áttelelnek mérsékeltövi klímán. Kifejezetten igénylik a téli vernalizációt (huzamosabb ideig tartó 0ş alatti teleltetés). Ide tartozik sok Escobaria, Opuntia, Echinocereus, és Pediocactus faj.
- Magashegységi törpekaktuszok: nem kedvelik, bár elviselik a 25 şC fölötti hőmérsékletet, azonban az élőhelyükből adódóan jól tűrik az erős éjszakai lehűléseket (akár - 5-6 şC-ig is). Ilyen növények a Rebutia, Tephrocactus, Lobivia nemzetségek fajai.
- Melegigényes kaktuszok: kiegyenlített klímájú élőhelyek kaktuszai, melyek télen is 12-15 şC-os tartást igényelnek. Rövidebb lehűléseket elviselnek, de tartósan alacsony hőmérsékleten károsodnak (Melocactus nemzetség, az epifiton növények, Astrophytum és Echinocactus nemzetség egyes fajai).
Kecskeméti Kaktuszbarát és Dísznövény Klub
(www.kertpont.hu)
2006.07.21
A CIKK KÉPGALÉRIÁJA
Legfrissebb magazinok
- A legtutibb balatoni éttermek
- Hetente frissül majd az Office
- Telefonszámokat lop a Facebook
- Rajtol a Tour de dopping
- Szúnyogriasztó és napvédő krém házilag
- Gyümölcsös ínyencségek - 4 szuper recept
- RIPORT MÓNIKÁVAL AZ EROTIKA VILÁGÁBÓL!
- ZTE V889M - kétélű penge
- Újabb csatát nyert a Samsung: betilthatnak néhány iPhone-t
- Viszi az árvíz a motort?
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
