Virágzó falak

MAGAZINOK > AKI A VIRÁGOT SZERETI... > Díszkert > Virágzó falak

t: 9521

Vízszintes terek a kertben

Kertünkben számtalan alkalmas felület van, amit kúszónövényekkel befuttathatunk. Gondoljunk csak a kerítésekre, a házak falára és a kiszáradt öreg fákra. A virágos kúszónövények nem csak díszítenek, de át is alakítják házunk képét. A modern stílusú épületek éles vonalait lekerekítik, lágyítják, a melléképületeket pedig virágpompába öltöztetik.

Természetesen magunk is építhetünk ilyen növénytámasztékokat, amelyek akár más célokat is szolgálhatnak. Pergolák vagy lugasok kialakításával, virágos kocsibeállókat, árnyékolókat, nyári pihenő tereket hozhatunk alakíthatunk ki.

Virágos kúszó növények

Vannak saját erőből kapaszkodó növények és vannak olyanok is, amelyeknek támasztékot kell biztosítanunk ehhez. A támaszték a pergolák és kerítések esetében adott, míg házfalak esetében erről nekünk kell gondoskodnunk.

A növények felkapaszkodását a fal mellett különböző anyagok használatával érhetjük el. A támasztékot készíthetjük fából vagy acélból is. A falra erősített virágrácsok, akkor is díszítik kertünket amikor még a növények nem futották be teljes terjedelmében. A virágrács alá dézsákat elhelyezve olyan helyeken is befuttathatjuk a falakat, ahol közvetlenül fal mellett nincs termékeny kerti talaj.

Az acélhuzalból készült virágtámaszok inkább a gyorsan növő, örökzöld növények megtámasztására valók, bár kétség kívül olcsóbb megoldásként is szóba jöhetnek. A falba rögzített kampók közé olyan műanyag borítású erős drótot feszítsünk, amely elbírja a kifejlett, virágba borult növény súlyát is.

A rácsok kialakításánál az egyes elemek közötti távolság 40 cm-nél ne legyen nagyobb, mert általában a kúszónövények ennél nagyobb távolságot csak nehezen tudnak áthidalni fejlődésük során megfelelő támasz nélkül. A virágrácsok a faltól 5-20 cm távolságban legyenek.

A drótra, rácsra futtatott növényt semmiképpen sem szabad függőlegesen felkötözni. Vagy kordonszerűen, vízszintesen, vagy pedig szétterülő legyező alakban kötözzük fel a hajtásokat.

Vannak olyan növények is, amelyek nem igényelnek támaszt a növekedésükhöz (borostyán, vadszőlő), de ezekeket a növényeket csak olyan falra futtassuk, ahol nincsenek repedések. A hézagokba belenövő növény ugyanis könnyen szétrepesztheti a vakolatot.

A kínai lilaakác (Wisteria sinensis) balról jobbra csavarodó hajtásaival akár 10 méter magasba is felkúszhat. Lila virágpompájával méltán népszerű növény. Virágai hosszan, áprilistól júniusig nyílnak és akár 30 centiméteres fürtökben lógva díszítik kertünket. Meleg, napos fekvést és jó vízellátottságú talajt igényel. Fiatal korában egy kissé fagyérzékeny, ezért érdemes telente földdel vagy szalmával takarni a tövet.

Az iszalag (Clematis) nemzetségnek számos faja és fajtája alkalmas a falak kivirágoztatására. A hazánkban is élő erdei iszalag (Clematis vitalba) igen szerény díszt ad, cserébe igénytelenségével hálálja meg a választásunkat.

A hegyi iszalag (Clematis montana) az előbbi fajnál jóval nagyobb virágokat fejleszt, de ezek még mindig nem olyan díszesek mint a kerti iszalag virágai. A szárazságot jól tűri és teljesen télálló. Fehér vagy rózsaszín virágai május-június folyamán nyílnak.

A kerti iszalag (Clematis x jackmanii) 3-4 méterre kúszik fel. Virágai igen nagy méretűek, a 8-14 centiméteres nagyságot is elérhetik. E mellett az előző két fajnál előnyösebb tulajdonsága, hogy virágai nagyon hosszan, júniustól-októberig folyamatosan nyílnak. A növény sokkal igényesebb, mint a már említett fajok. Csak kimondottan jó talajviszonyok között, rendszeres öntözéssel és párás környezetben marad egészséges. A talaj erős nyári felmelegedésére és a téli lehűlésre különösen érzékeny, ezért a növények tövét folyamatosan vastag mulcsréteggel vagy nádfonattal kell takarni.

A Nyugat-Európából érkező fajták az alapfajnál is érzékenyebbek. Ezek rendszerint hamar elpusztulnak a hazai viszonyok között. Az ország kiegyenlített klímájú, hűvös nyarú vidékein, keleti fekvésben, félárnyékban megpróbálkozhatunk nevelésükkel, máshol azonban jobban tesszük, ha inkább az elsőként említett két fajt telepítjük.

Az iszalagokat érdemes évente visszavágni a felkopaszodásuk megakadályozása érdekében. Ezt a munkát a nyáron és ősszel virágzó fajokon a fagyok elmúltával, februárban vagy márciusban, a kihajtás előtt kell elvégezni.

A loncok (Lonicera nemzetsége is igen népes. A kúszó loncok közül a japán lonc (Lonicera japonica), búbos lonc (Lonicera periclymenum), a húspiros lonc (Lonicera x heckrottii), a jerikói lonc (Lonicera caprifolium) és a magyar lonc (Lonicera x tellmanniana) érdemes hazánkban telepíteni.

A japán lonc 4-5 méter magasságba kúszik fel. Virágai erős illatúak, fehérek, az elnyílás folyamán fokozatosan sárga színűvé alakulnak, május és augusztus között nyílnak. Félárnyékos helyen kiválóan alkalmas a falak befuttatására, de gyeppótlóként is tömegesen alkalmazzák.

A búbos lonc és a húspiros lonc az előző fajhoz hasonló igényű. A búbos lonc pirossal futtatott, illatos sárgásfehér virágai a japán lonchoz hasonló időben nyílnak. Magyarországon a Mecsekben kivadulva is megtalálható. A húspiros lonc virágai kívül húspirosak, míg belül narancsszínben pompáznak.

A magyar loncot az 1920-as években Magyarországon nemesítették. Ma is a legszebb kúszó loncok között tartják számon a világon. Erőteljes növekedésű, nagy sárga virágait június-júliusban örvökben hozza. Öntözött viszonyok között dúsan virágzik. A levéltetvekre érzékeny.

A trombitafolyondár (Campsis radicans) léggyökereivel akár 10 méter magasságba is felkúszik. Edzettsége és dús nyári virágzása miatt nálunk igen nagy népszerűségre tett szert. Fény és melegigényes növény, idősebb korában a szárazságot is jól tűri.

A futórózsák a déli falak kivételével bárhol használhatók falak, pergolák, kerítések, kapuívek befuttatására. A növekedésükhöz feltétlen szükség van olyan támrendszerre, ahová felkötözőhetőek hajtásai. A legtöbb fajta csomókban megjelenő telt, illatos virágai őszig többször is nyílnak, és a telet jól tűrik.

Ismertebb fajták:
'Goldfinger' - Aranysárga, fürtös virágú futórózsa. Folyamatosan bontja enyhén illatos virágait.
'Don Juan' - Bordó, erősen illatos, vágóvirágú fajta.
'Sutters Gold' - Citromsárga, narancssárga erezetű, fűszeres illatú virágokkal.
'Paul S. Carlet' - Élénkpiros, apró virágai fürtökben fejlődnek.

Papp János

(www.kertpont.hu)

2006.06.19

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA