Tavirózsa

MAGAZINOK > AKI A VIRÁGOT SZERETI... > Díszkert > Tavirózsa

t: 12156

Nymphaea. Még mielőtt a növény telepítéséről és kezeléséről szólnánk, jó, ha magát a növényt megismerjük. Ki ne hallott volna Hévíz nevezetes lilás színű tavirózsáiról. Ez szintén egy Nymphaea féleség. Ha volt alkalmunk, megfigyelhettük, hogy a növény gyökerei a tó fenekén foglalnak helyet és az ottani televénydús iszapban kapaszkodnak, míg levélszáruk 1 1 - 2 méter hosszú, levél lemezei pedig a vízszínén úsznak. Ugyanígy, ilyen hosszú száron bocsátja virágját is a víz színére.

Ebből a megállapításból látjuk, hogy ha mesterségesen kívánunk Nymphaeákat tenyészteni, azokat is a medence fenekén lehelyezett földfészekbe, vagy erre a célra megvásárolható ültető kosarakba kell telepítnünk A Nymphaeák ültetése előtt vegyük szemügyre medencénket, illetve leendő medencénk helyét, mert Nymphaeát termeszteni csakis napos, széltől védett állóvízben lehet. Ott, ahol a medencénkben a szökőkút az egész vizet mozgásban tartja, a Nymphaea tenyésztése körülményes.

Ha mindezeket a körülményeket megvizsgáltuk, és megnyugtató eredményre jutottunk, nekilátunk a medence elkészítésének. A medencét beosztjuk 2 méteres távolságokra a leendő Nymphaea fészkek kijelölésénél. Vigyázzunk azonban, hogy túl sokat ne jelöljünk ki, mert azok idővel az egész medencét kitöltik és így a víz díszítő felülete elvész, ezért csak szigetszerűen 1-2 méteres sor és tőtávolságra jelöljük ki leendő helyüket.

A hely pontos kijelölése után készítsünk a leendő medence fenekén 25-30 cm mély és 40-50 cm széles gödröket. Ezeknek a gödröknek a szélét és fenekét rakjuk ki kövekkel vagy téglákkal úgy, hogy a hézagokat mohával vagy agyagos tőzeggel tömjük ki. Ezeket a gödröket töltsük meg jó minőségű agyagos kerti föld keverékével. A keverési arány 2 rész kerti föld, 1 rész agyag és ½ rész faszénpor.

Ügyeljünk, hogy a tavunk vizébe szerves trágya véletlenül sem kerüljön, mert ha kevés trágya is kerül a vízbe az rohamosan korhadásnak indul és a talajból gázbuborékok törnek fel, amelyek a víz színén lévő levelek alatt összegyűlnek és az egészséges leveleket elrothasztják. Másodsorban a feltörő gázok a víz elalgásodását is nagymértékben elősegítik, a növények nagy hátrányára. A túltápozott, oxigénhiányos vízben sűrű békanyál képződik, mely elősegíti tavi rózsáik idő előtti pusztulását.

A tavirózsák telepítése már április elején megkezdhető, amennyiben tavunk víz hőfoka megengedi, de az érzékenyebb fajtákat május közepétől ültessük csak ki. Elültetés után a fészkeket takarjuk be 3-4 ujjnyi vastag kavicsréteggel, nehogy a növények földje a vízzel összekeveredve a víz színét szennyessé tegye. Általában, ahová vízinövényeket ültetünk, az egész medence fenekét jó, ha folyami homokból kirostált 1-3 cm átmérőjű kavicsokkal beburkoljuk a víz tisztán tartása céljából.

A legtöbb vízirózsa ideális ültetési mélysége a vízszint alatt 1 méter. Az olyan meglévő medencékbe vagy tavakba, melyeknek a vize mélyebb és a víz leeresztése nem lehetséges, vagy túl bonyolult lenne, a következőképpen ajánlatos a vízirózsa töveket kiültetni.

A Nymphaeákat 35 cm magas és 50-60 cm átmérőjű fűz vagy műanyagkosárba ültetjük, a nekik megfelelő földkeverékbe, majd a kosarak nagyságának és súlyának megfelelően ellátjuk 4-5 nagyobb kővel vagy téglával és óvatosan, kötelek segítségével az egészet a víz fenekére bocsátjuk.

Amennyiben a kerti tavunk nem vízzáró talajrétegre épült, hanem valamilyen mesterséges anyag, például tófolia, akadályozza meg a vízkészletének elszivárgását, nos ebben az esetben a tavirózsákat, csakis jutazsák anyaggal kibélelt perforált műanyag kosarakba ültessük.

Az így telepített Nymphaeák 1-2 évig nagyon jól megélnek a kosárban lévő talajból, amint a rájuk helyezett kövek a víz fenekéhez rögzítenek. Két év után rendszerint a kosár elkorhad, de addigra a telepített Nymphaeák gyökerei már belekapaszkodtak a tó fenekének talajába, és erőteljes telepeket képeznek.

A tavirózsák kezelése a következőből áll: tartsuk a medencék vizét tisztán, óvakodjunk a békanyálképződéstől, mert ez a Nymphaeák legnagyobb ellensége. Az április májusban történt erőteljes, szép tövek kiültetésénél már júniusban megjelennek az első virágok a víz tükrén és késő őszig nyílnak.

A Nymphaeák nem bírják a fagyot, ezért azok téli megóvásáról a mesterséges medencéknél a következőképpen gondoskodunk: ősszel, még a fagyos idők beállta előtt a vizet leeresztjük, a növényeket tartalmazó fészkeket 20-25 cm vastagon, a levelek leszedése után, tőzeggel vagy falevelekkel betakarjuk, és hogy a szél el ne vigye a takarót, a tél folyamán ágakkal vagy kövekkel az egész takarót beborítjuk.

Másik módja, hogy a növényeket a fészekből a víz leeresztése után óvatosan nagy földlabdával kiemeljük és ládába, vagy megfelelő edénybe helyezve a téli hónapokra fagymentesen nedves pincébe tesszük, ahol növényeink áprilisig maradnak. Májusban a már ismertetett módon újból helyükre kiültetjük. A takaró alatt teleltetett növényeket tavasszal, áprilisban kitakarjuk, megtisztogatjuk és a vizet újból föléjük engedjük.

A természetes tavakba, vagy olyan helyre ültetett Nymphaeák, ahol a vizet leengedni nem lehet és 1 méternél mélyebb, téli védése felesleges, mert elegendő, hogy a tónak, vagy medencének vizét, ha 8-10 cm vastagságban befagyott, helyenként lékeket vágunk, hogy azokon át a korhadó levelek gázai eltávozzanak. A lékek befagyása ellen, egy a kereskedelemben erre a célra kifejlesztet, filléres költséggel működő kis elektromos vízpumpás, vízforgatóval védekezhetünk.

Horváth Tamás

(lakberendezes.hu)

2006.05.31

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA