A szerkesztő bevezetője
A dália az őszi kert legszebb színfoltja. Virága az elegancia jelképe. Őshazája Mexikó és Guatemala. Ma 27-29 őshonos fajukat ismerjük. A 16. században a spanyol hódítók nemcsak az aztékok ellen háborúztak, hanem jutott idejük arra is, hogy az Újvilág növényeit összegyűjtsék. Így fedezték fel a katonákkal együtt érkező botanikusok a dáliát (D. imperials) is. E bennszülött faj virágai egyszerűek. A vándorok, vadászok magasra növő, üreges szárában tartották a vizet, amit szomjuk oltására vittek magukkal. Az aztékok a növény gumóját fogyasztották, gyógyításra használták, szárából vízipipát készítettek. Azték eredetű neve magyarra fordítva kannát jelent.
Jelentéktelen virága miatt a termesztők eleinte inkább étkezési célokra használták. Az inzulin felfedezése előtt dáliagumóból nyert kivonatott etettek a cukorbetegekkel. Először a madridi spanyol királyi botanikus kertben kezdték termeszteni.
Nevét a svéd botanikus, Andreas Dahl után kapta. A 18. században azonban már kinemesítették az első tömött, színes virágú fajokat.
Az 1800-as évek első felére igen népszerűek lettek nagy, gömbölyű virágú fajai. Később úgy gondolták, hogy a dálianemesítés minden lehetőségét kipróbálták, és az érdeklődés lanyhulni kezdett iránta. Egy 1872-es mexikói szállítmánnyal új, érdekes fajta érkezett Hollandiába, melynek ragyogó, vörös virágaiban a szirmok visszakunkorodtak. A hányatott hajóutat mellesleg egy tő élte túl! Ennek virága azonban újra felkeltette a kertészek érdeklődését, és új kombinációk kipróbálására nyújtott lehetőséget. A virág ismét divatos lett. Manapság világszerte 46. 000 fajtát tartanak nyilván.
Mitől lesz sok, nagyvirágú, hosszan virágzó dáliánk?
Bizonyára sokan ültettek a kertjükbe egy vagy akár több dália tövet. Mát megjelentek a hajtásvégeken a bimbók is. Az első bimbókból kifejlődnek a virágok, míg az alatta lévő hónaljhajtások mindaddig visszamaradnak, amíg a bimbóból kifejlődött virág már levágásra került. A megkurtítás, visszacsípés nélkül fejlődő virágok ugyan mintegy három héttel hamarabb szedhetők, de, amennyiben vágott virág kívánatos belőle, levágásakor vele együtt az öt-hat következő virágjelöltet is kényszerűen le kell vágni.
Tehát, ha vágott virág előállítása a cél, az első megjelenő bimbó ne maradjon vissza virágzáshoz, hanem még bimbós állapotában csípjük vissza. Bár ezzel a virágzásban két-három hetes késés következik be, ami a szezonban majd bőségesen megtérül, mert a dália termetre zömökebb lesz, és elérhető az is, hogy bőségesen virágozzék. A visszacsípést követően ugyanis, az eddig gyenge, éppen csak beindult oldalhajtások két-három héten belül erőteljes fejlődésnek indulnak.
A visszacsípésnek akkor van itt az ideje, amikor a negyedik levélpárral együtt a szárvégen megjelenik a bimbó. Ekkor a második levélpár felett, az egész szárrészt, bimbóstul ki kell csípni, a növényt valósággal le kell fejezni.
A visszacsípés után már nincs más különös feladat, mint a öntözéssel, talajjavító kapálással a dáliát jó erőben tartani, egészségét megőrizni. Ennek segítségével a visszavágás után két héttel már megindulnak az elmaradt oldalhajtások, gyorsan továbbfejlődnek, és hamarosan megjelennek a bimbók.
A visszavágást követően hat héttel, a rendszerint nagy és egyformán fejlett, erős oldalhajtások mindegyikén virágbimbó is mutatkozik, amelyből teljes értékű virágok fejlődnek ki. Megéri tehát elvégezni ezt a többletmunkát, és kissé több türelemmel lenni a virágzás kivárása tekintetében.
dr. Komiszár Lajos
(www.kertpont.hu)