
Az életminőség javulása jelentősen befolyásolta, befolyásolja jelenleg is táplálkozásunkat. A fizikai munka, a mozgás csökkenése mellett (személyautók elterjedése, a közlekedés fejlődése, munkánkat segítő gépek) bizony a korábban igen magas kalóriabevitel sajnos napjainkban sem csökken, így a kényelmesebb körülmények folytán ezt nem követi a fölösleges kalória elégetése.
Túl sok kalória, tűl kevés mozgás
Míg a kevéssé „fejlett" időkben ez a kalória feltétlenül szükséges volt a mindennapi munkavégzéshez, s elégetésre is került, addig napjainkban „raktározunk", testsúlyunk nő, több kalóriát viszünk szervezetünkbe, mint amennyi a „könnyebb" ülőmunkákhoz szükséges lenne. Testi gyarapodásunk mellett jelentősen csökkent a rostanyagok, a teljes kiőrlésű liszt, a gabona, valamint a szénhidrátok bevitele. Míg ez utóbbiak korábban a teljes energiabevitelünk mintegy 80%-át jelentették, addig most napjainkban ez 45%-ot képvisel. Jelentősen nőtt azonban az alacsony kiőrlésű liszt felhasználása, ez a gabonafogyasztás jelentéktelen hányadát képviselte korábban, most azonban 80% feletti a táplálkozásbeli alkalmazása (a teljes energiabevitel 18%-át képviseli).
Ugyanez észlelhető a zsír és az izolált cukor vonatkozásában is, előbbinél az energia-bevitelbeli részesedés mintegy 10%-ról majdnem 40%-ra emelkedett, utóbbinál minimális beviteli hányadról a teljes bevitel 11%-ára. Nőtt ugyan a gyümölcsfogyasztás mennyisége, de ennek nagy részét nem frissen esszük meg, s ugyanez vonatkozik a zöldségekre is. Fontos kiemelnünk még azt is, hogy az állati eredetű energiabevitelünk is a minimálisról mintegy 45%-ra nőtt, az állati fehérjék részvétele a fehérjebevitelben 20%-ról mintegy 65%-ra emelkedett.
Ha a kalóriaszámot tekintjük, azt tapasztalhatjuk, hogy nemhogy stagnál a táplálkozásunkban, hanem jelentősen meg is nőtt (a fenti táplálkozási eltérések miatt): az 1900-as évektől napjainkig: 2200 kalóriáról 3000 kalória felettire. Ez tehát az úgynevezett „civilizációs táplálkozás".
A daganatos betegségek okai életmódunkban
Sajnos a sort az egyik legfontosabb tényezővel, a dohányzással kezdhetjük. Bár a dohányzás nem tartozik a táplálkozáshoz, a civilizációs ártalmak közül mégis ez az egyik legfontosabb tényező. Kutatási statisztikák igazolják a dohányzás jelentős daganat etiológiai szerepét, így például a tüdőrák, a szájüreg, a garat-gége, a nyelőcső, a húgyhólyag, a hasnyálmirigy, a vesedaganatok előfordulásában.
Folytassuk a másik legfontosabb tényezővel, az alkohollal. A vezető statisztikák szerint itt is az élen állunk, a garat-gége, a nyelőcső daganatos betegségei kiemeltek, de tudjuk, hogy a májbetegségek jelentkezése, s az azok talaján kialakuló rák szintén jelentős tényező. Általánosságban elmondható, hogy az alkoholfogyasztás önmagában véve, egyéb faktorok nélkül, a daganatok előfordulását 24%-ra emeli. S vegyük hozzá, mi történik, ha ezt az adatot megsokszorozzuk a dohányzás okozta rákos kockázattal!
Folytassuk a sort a „szigorúan vett" táplálkozással. Vizsgálatok igazolják, hogy a tumoros betegségek kialakulásában a bevezetőben részletezett táplálkozási szokások megváltozása mintegy 30-60% közötti szerepet játszhat. Ez vezetett arra, hogy az adatokat ismerve, megváltoztatva (zsírfogyasztás csökkentése, a rostanyagok emelése, zöldségek-gyümölcsök fogyasztásának emelése stb.) a daganatok előfordulása talán csökkenthető, sőt az úgynevezett „civilizációs betegség", vagyis a szív- és érrendszeri betegségek száma is jelentősen visszaszorítható a diétás változtatásokkal.
Mi az, amit ismerünk még a táplálkozásban? Léteznek bizonyos direkt (közvetlenül) „karcinogén" vagyis rákkeltő anyagok, melyek a természetes élelmiszerekben találhatók, előfordul, hogy az élelmiszer-készítés során keletkezik rákkeltő anyag (pl. grillezés, hús vagy hal felmelegítése vagy füstölése stb.), de az is megesik, hogy az élelmiszer tárolása közben keletkezik rákkeltő anyag.
Fontos tudni, hogy a szervezetünkben is történik rákkeltőanyag-képzés, talán a legfontosabbak az úgynevezett N-nitrozo vegyületek. Sokféle élelmiszerben megtalálhatóak, például húsfélékben, de a vastagbélben is keletkezhetnek. A nitrit legfontosabb forrása az ivóvíz, a zöldségek és az élelmiszeradalék-anyagok. A magasabb zsírtartalmú táplálkozás is kiemelendő, mely köztudottan emeli a vastagbélrákok kockázatát, valószínűleg azzal magyarázható, hogy a vastagbél baktériumflórája és a tápanyagok lebontása során a karcinogén anyagok képződése a magas zsírtartalom miatt megváltozik. S az is ismert tény, hogy a ballasztanyagok bevitelének emelésével a bélbetegségek kialakulása csökkenthető, megelőzhető. Ennek magyarázata az, hogy a széklet mennyiségének növekedésével a rákkeltő anyagok bélben töltött ideje lecsökken.
Maga a túltápláltság is fontos rizikótényező, például az elhízás növeli a méhdaganatok és az emlőrák rizikóját stb., de mindenekelőtt a zsír- és húsfogyasztásunk az, mely összefüggést mutat a daganatos betegségek magasabb előfordulásával.
Hogyan csökkenthetjük a kockázatokat?
Első és legfontosabb feladatunk lenne a kalóriabevitel csökkentése: vagyis ezt a szükségletekhez kellene igazítani, így a túlsúly is csökkenthető lenne. Zsírfogyasztásunkat mérsékelni kellene az össz-energiabevitel mintegy 30%-ára. Ajánlatos a táplálkozással bevitt rosttartalom növelése a friss zöldségek, gyümölcsök fogyasztása mellett, így a vitaminok, karotinoidok, ásványi anyagok és nyomelemek bevitele helyes arányt érne el. Fontos lenne mérsékelni az alkoholfogyasztást. Indokolt a sóbevitel korlátozása is, valamint a nitrittel konzervált és füstölt élelmiszerek kerülése.
Mindezek mellett sokat ígérő táplálkozási faktorok állnak a kutatások középpontjában, melyek antikarcinogének, vagyis védenek a daganatok ellen (így például a vitaminok közül az A-vitamin és a retinoidok, a C-, a D-, az E-vitamin, az ásványi anyagok és a nyomelemek közül a szelén, a cink, a vas, a jód), de valódi terápiás alkalmazásuk még további vizsgálatokat igényel. Érdemes elgondolkodnunk, hogyan is állunk a táplálkozás tekintetében. Bizony szinte mindenki elmondhatja, van még mit változtatnia ezen a téren.
Persze azt is tudnunk kell, hogy a táplálkozás mellett a mozgásnak is kiemelt szerepe van a megelőzésben, mert nemcsak az anyagcsere-folyamatokat rendezi, hanem a mindennapi stresszt is csökkenti, ugyanakkor a testsúlyra is kedvező irányban hat. Vagyis mindig ugyanoda „lyukadunk ki": törődjünk többet önmagunkkal és az egészségünkkel.
Dr. Jakab Csilla
(forrás: www.vital.hu)