Amikor először megláttam nem hittem a szememnek! Élt egy ember, aki csodákat művelt a fákkal, kénye-kedve szerint elágaztatta és összeforrasztotta őket, így látványos élő szobrokat alakított ki. Titkát soha senkinek sem fedte fel, amikor megkérdezték, hogy csinálja, csak annyit mondott: beszélek a fákhoz. Manapság is sokan próbálják művészetét utánozni, azonban kevés sikerrel. Ezeket a képeket látni kell!
A később élő szoborként nevelt fáiról híressé vált Axel Erlandson 1884-ben, Svédországban látta meg a napvilágot. Két éves volt, mikor a család kivándorolt Amerikába, ahol először Minesotában telepedtek le, majd később babtermesztésből éltek a kaliforniai Turlock közelében. Axel, bár csak négy osztályt végzett, rendkívüli tudásvágy sarkallta, magától megtanult hegedülni, versei jelentek meg egy helyi lapban és egy működő cséplőgép modellt is készített. Egyszer két szikamorfa összenövését és egymásba oltódását figyelte meg, amely annyira megihlette, hogy elkezdte a fákat maga is megformálni. Először különböző alakzatokba ültette őket, majd metszéssel, oltással és hajlítással különböző formákat hozott létre, szórakoztatva ezzel önmagát és családját.
1945-ben Erlandson lánya és felesége Santa Cruzba utazott, ahol látták, hogy emberek hosszú sorokban állnak, hogy ferde épületeket vagy optikai csalódásokat láthassanak. Mikor hazatértek meggyőzték a családfőt: a különleges fái fizetős látogatókat is vonzhatnának, ha egy forgalmas turista út mentén helyezkednének el. Ezekután Axel Erlandson vásárolt is egy kis telket Scotts Valley-ben, amely a fő turistaút mentén fekszik Santa Clara Valley és az óceán között, és belefogott a legszebb műveinek átköltöztetésébe az új otthonukba. A Facirkusz 1947-ben nyitotta meg a kapuit.
Axel Erlandson 40 éven át formálta a fákat. Ő készítette a világ legkimagaslóbb műveit a növényszobrászat terén. Ha megkérdezték, hogyan tudta a fáit ilyen különleges növekedésre késztetni, csak annyit mondott: Beszélek hozzájuk.
1963-ban Erlandson eladta a területet és a következő évben meghalt. Az új tulajdonosok, Larra és Peggy Thompson a helyet Az Elveszett Világ névre keresztelték. Nagy üvegszálas dinoszauruszokat készítettek, hogy felhívják az átutazók figyelmét, létrehoztak egy vízfolyást és arra készültek, hogy a látványosság terültetét többszörösére növeljék.
Sajnos azonban Larry Thopson meghalt mielőtt az Elveszett Világ megnyílhatott volna. Peggy Thompson 3 gyerekkel végül mégis megnyitotta a parkot, amely évekig üzemelt. Később megpróbálta eladni, de az új tulajdonosok fizetésképtelenek lettek, akárcsak rákövetkezőek. A fákat eközben senki sem gondozta, sok elpusztult közülük.
1985-ben Michel Bonfante, aki a Nob Hill szupermarketlánc és egy a fokhagymák fővárosában, a kaliforniai Gilroy-ban található faiskola tulajdonosa a területet megvette, majd a fennmaradt 25 fát átültette a Gilroy-i Bonfante Gardens nevű kertkiállításába, ahol ma is láthatóak és a kisváros egyik legfőbb nevezetességét jelentik.
1995-ben Mark Primack építész, Erlandson életrajzírója egy élettelen fából elkészítette a "Telefonfülke Fa" című alkotást, melyet elküldott a Baltimore-i Amerikai Képzőművészeti Múzeum megnyitójára. Mark Primack kitűnő munkát végzett azáltal, hogy felfedezte, feljegyezte és megőrizte a néhai Axel Erlandson élettörténetét és műalkotásait.
Somorjai Ede
(forrás: www.gazlap.hu)