Ügyeljünk arra, hogy csak azonos vagy nagyon hasonló igényű növények kerüljenek egy cserépbe. Többfajta párosítást is megpróbálhatunk. A napfénykedvelők köre rendkívül széles, ezek közül nagyon jól lehet válogatni.
Nagyon jól mutat, ha egy sárga kompozíciót állítunk össze rézvirágból (Zinnia elegans), záporvirágból (Gazania rigens), ami ezüst leveleivel önmagában virág nélkül is szépen díszít. Hozzá büdöskét (Tagetes erecta) ültetve még szebb hatást érhetünk el. Egy ilyen ládában az uralkodó szín a sárga és az arany, aminek kontrasztja a záporvirág ezüst levele, ami leomlik az edény falán.
Záporvirág (Gazania rigens)
Kék lobélila (Lobelia erinus)
Az ezüst levelek és fehér virágok kavalkádja is rendkívül látványos. Egy ilyen virágládát napsütött ablakban jó elhelyezni. Az ezüst leveleket szolgáltatja a hamvaska (Senecio cinerea), míg fehér virágú egynyáriból többfélét is választhatunk. A fehér petúniát vagy muskátlit és a margitvirágot (Chrysanthemum frutescens) is be lehet ültetni az edénybe.
Ha árnyékba szeretnénk tenni a virágedényünket, akkor a begónia különféle színváltozataival érdemes beültetni, mivel ez árnyéktűrő növény.
Ha kék virágú növényekkel szeretnénk díszíteni házunk táját érdemes az égszínkék és illatos gyöngyike (Muscari azureum) mellé bojtocskát (Ageratum houstonianaum) és a kis kék lobéliát (Lobelia erinus) beültetni. Ezek a növények együtt a kék eget tükrözik vissza számunkra.
A függőkosarak nagy előnye, hogy olyan helyeken is nevelhetünk bennük növényeket, amik egyébként gyakorlati szempontból nem jönnek számításba, mint a házfalak, a fa ága vagy a kerti lugas. A függőkosár elkészítésénél ügyelni kell, hogy könnyű szerkezetű legyen, mivel a földel és a növénnyel már elég nehéz lesz. Amikor a növények beültetése előtt a függőkosarat tervezzük, gondoljuk át, hogy milyen magasra kerül az elrendezés, hogy a függőkosár melyik oldalát fogjuk látni. Ha magasra kerül, akkor ne ültessünk bele tetejükön díszítő növényeket, mert az alulról nem fog jól mutatni.
Érdekes harmóniát alkot egy vörös és ezüst színű kosár. A vörös virágokat adhatja a futómuskátli, és a hibrid verbéna (Verbena x hybrida) az ezüst lombot pedig adhatja a hamvaska.
Biológiai igényeik és a kert adottságai
Az egynyári növények hosszúnappalos növények, ami azt jelenti, hogy a nyári hosszú megvilágításban nyílnak. Fénykedvelők, igénylik a teljes megvilágítást. Természetesen ültethetjük őket félárnyékba, árnyékba is, ekkor azonban olyan árnyéktűrő fajokat kell kiválasztani, mint a begónia. A fénykedvelő növények árnyékos helyen kevesebbet virágoznak és megnyúlnak.
A fény mellett a víz és a pára mennyisége is meghatározza a növényeink fejlődését, állapotát. Ha nő a hőmérséklet, akkor egyre nő a növények vízigénye is. A szárazságtűrő növényeket elegendő kiültetés után a begyökeresedésig öntözni, a vízigényes növények azonban a kielégítő fejlődéshez 600-1000 mm vízre van szükségük.
Az egynyári növények hőmérsékletigényét a szaporításuk és palántanevelésük szempontjából fontos ismerni. Megkülönböztetünk magas 22-24 şC, közepes 16-18 şC és alacsony 10-12 şC hőmérsékleten csírázó egynyári virágmagvakat. E hőmérsékletek meghatározzák a magvetés helyét és idejét. A magas hőmérsékleten csírázó növényeket üvegházba vetjük, a közepes hőmérsékleten csírázókat melegágyba és az alacsony hőmérsékleten csírázó növények magvetése szabadföldbe, azaz végleges helyre történik. A palánták kiültetését is ezek a hőigények határozzák meg. Mivel a legtöbb egynyári fagyérzékeny, így kiültetésre csak a késő tavaszi (májusi) fagyok elmúltával kerülhet sor. A talajigényt és a tápanyagigényt tekintve az egynyári dísznövények a közömbös kémhatású, az enyhén meszes és az enyhén savanyú talajokon díszítenek a legszebben.
Széles tűrőképességük révén a legtöbb faj a szélsőséges területeken is kielégítően fejlődik. A kis tápanyagigényű növények esetén tápanyag-utánpótlásra nincs szükség. A közepes és nagy tápanyagigényű fajok esetén érdemes ősszel a leendő virágágyba szerves trágyát beforgatni, 6-8 illetve 12-15 kg-ot négyzetméterenként.
A tavaszi kiültetés előtt és után nitrogén tartalmú műtrágyát adjuk. A kiültetés után ügyeljünk, hogy a műtrágyaoldat ne legyen töményebb 0,4%-nál, ami azt jelenti, hogy 1 liter vízben 4 gramm pétisót oldunk fel. 10 liter oldatot öntözzünk ki négyzetméterenként, de ügyeljünk arra, hogy előtte be legyen öntözve a terület, mert különben a gyökereken keresztül felszívódó oldat perzselést okozhat.
Használhatunk lombtrágyát is (Wuxal), amit a virágzás előtt kell kijuttatni. 1 liter vízbe 2 gramm tápoldatot kell feloldani és a növényeket ezzel a higított oldattal kell beöntözni.
Szólni kell még a szél károsító hatásáról. Ügyelni kell arra, hogy a magas növényeket szélvédett helyekre ültessük, ellenkező esetben komoly károk keletkezhetnek, a növények megdőlnek, eltörik a száruk, letörhet a viráguk.
Dugványozással azokat az egynyárikat szaporítjuk, amik heterozigóták, vagyis nincs magvetéssel szaporítható egyöntetű fajtájuk, vagy nálunk nem hoznak csíraképes magot. Ha ilyen növényt választunk, célszerű palántaként megvásárolni a növényt és utána kiültetni, így a szaporítás gondja nem hárul ránk. Ezeket az előnevelt növényeket bimbós illetve bokros állapotban kell kiültetni, majd kiültetés után be kell öntözni. A további nevelés pedig a már leírtaknak megfelelően történhet. (forrás: www.gazlap.hu)