HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
MAGAZINOK > UTAZÁS > Európa > London három felvonásban
Az utolsó pillanatban foglaltam jegyet egy fapados légitársaság gépére, de még így is viszonylag olcsón, 30 ezer forintért repültem Londonba. (Ha ha néhány hónappal korábban észbe kapok, egyharmadát fizettem volna az árnak.) Igaz, a fapadosok nem a Heathrow repülőtérre, hanem a Stanstedre érkeznek, ahonnan majdnem 14 fontért, azaz kicsivel több mint 5000 forintért visz be a vonat a városba. Nem olcsó a londoni tömegközlekedés, de a pénzünkért legalább korrekt szolgáltatást kapunk. A Stansted Expressz gyors, kényelmes, légkondicionált, és hajnaltól éjfélig tizenöt percenként jár. Londonban élő közgazdász barátom a belvárosban, a Szent Pál-katedrálishoz közeli Long Lane-en bérel lakást. Dél körül jár az idő, mire megérkezem, Péter és a párja dolgozik, így miután felvonszolom a bőröndömet a keskeny, meredek lépcsőkön a negyedikre, egyedül vágok neki a városnak.
A Big Bentől a Cityig
Először a Temze-partra megyek, majd nyugat felé veszem az irányt, és elsétálok a Westminster-hídig. Előttem a képeslapok Londonja, a politikai és királyi hatalom székhelye. Jobbra a Parlament viktoriánus épülete a keleti toronnyal, amelyet Big Benként ismer a világ. Balra a Westminster-apátság, amelyben 1066 óta koronázzák az angol királyokat. A Whitehallon megyek tovább a kormányhivatalok mentén. Bekukkantok a vaskerítéssel lezárt keresztutcára, a Downing Streetre, ahol a miniszterelnöki rezidencia áll majd háromszáz éve. A Whitehall sugárút egy palotáról kapta a nevét, amelyet VIII. Henrik építtetett. A palota egy tűzvészben elpusztult, csak egy kis része, a Banqueting House maradt meg, amely előtt I. Károlyt 1649-ben lefejezték. A király állítólag kivégzése előtt a hidegre való tekintettel több inget is magára vett, nehogy azt higgye a nép, félelmében reszket. Az őrségváltást lekéstem, a királynő lovasezredének piros-fehér uniformist viselő tagjai (lovas) szoborrá merevedve, rezzenéstelen arccal állják a körülöttük sivalkodó turistalányok rohamát.
Kiérek a Trafalgar Square-re, és Nelson admirális oroszlános oszlopával szemben veszek egy nagy, háromszögletűre vágott sonkás szendvicset, egy félliteres, papírpoharas hosszúkávét, és a környék irodistáit követve átballagok ebédelni a St. James Parkba. Öltönyös-kosztümös emberek hevernek, falatoznak mindenfelé a gyepen a galagonyák, platánok és hársak árnyékában, a tóban récék, vadkacsák, hattyúk úszkálnak. Hihetetlen, de egy sokmilliós metropolis kellős közepén vagyunk.
Délután a National Galleryben szédelgek. A káprázatos gyűjtemény kétezer festményét egyetlen napon megtekinteni képtelenség. Már csak azért is, mert úgy tűnik, az évi több millió látogató idén egyszerre és pont a mai napon érkezett: a reneszánsz kori itáliai és németalföldi festők képei szinte megközelíthetetlenek.
Este a Cityben találkozom a barátaimmal. London egykori belvárosát, a világ egyik legnagyobb és legrégibb pénzügyi központját ma már csak négyezren lakják, ám napközben százszor ennyien dolgoznak az itteni irodaházakban. Köztük az én Péterem, akivel egy pubban ünnepeljük az érkezésemet. Azt meséli, a környék vendéglátóhelyei estefelé mind megtelnek, a munka utáni sörözés mindennapos szertartás errefelé. A bankárfélének is kell egy kis lazítás tizen-egynéhány órás gyilkos pörgés után. A Cityben tanyázó multinacionális cégek beszippantják a világ tehetséges, magasan képzett, ambiciózus és hihetetlen munkabírású fiataljait. Péter kollégái között kevés az angol anyanyelvű.
A londoni közlekedés
· A dugó miatt nem érdemes autóval bumlizni, a metróhálózat gyakorlatilag lefedi a várost. 5.30-tól éjfélig közlekednek a szerelvények. Az árakat zónarendszer szabályozza. A főbb nevezetességek többsége az 1.-2. zónában található. Ha sokat utazunk, vegyünk napijegyet vagy hetijegyet (vinni kell hozzá igazolványképet).
Fontos tudnivaló: a bal oldalt mindig hagyjuk szabadon a mozgólépcsőn! A londoniak általában türelmesek az idegenekkel, de roppantul idegesíti őket, ha valaki feltartja a sietőket.
· Legalább egyszer próbáljuk ki az emeletes buszokat. Van, amelyik éjszaka is jár: N jelzés különbözteti meg a nappali buszoktól. Jegyet a sofőrtől vagy a kalauztól lehet venni. A londoniak szeretik a rendet, a buszmegállóban sem tolakodnak, libasorban várakoznak a járműre.
Folytatás
(nana)
2005.05.17
t: 2320
London három felvonásban
Az utolsó pillanatban foglaltam jegyet egy fapados légitársaság gépére, de még így is viszonylag olcsón, 30 ezer forintért repültem Londonba. (Ha ha néhány hónappal korábban észbe kapok, egyharmadát fizettem volna az árnak.) Igaz, a fapadosok nem a Heathrow repülőtérre, hanem a Stanstedre érkeznek, ahonnan majdnem 14 fontért, azaz kicsivel több mint 5000 forintért visz be a vonat a városba. Nem olcsó a londoni tömegközlekedés, de a pénzünkért legalább korrekt szolgáltatást kapunk. A Stansted Expressz gyors, kényelmes, légkondicionált, és hajnaltól éjfélig tizenöt percenként jár. Londonban élő közgazdász barátom a belvárosban, a Szent Pál-katedrálishoz közeli Long Lane-en bérel lakást. Dél körül jár az idő, mire megérkezem, Péter és a párja dolgozik, így miután felvonszolom a bőröndömet a keskeny, meredek lépcsőkön a negyedikre, egyedül vágok neki a városnak. A Big Bentől a Cityig
Először a Temze-partra megyek, majd nyugat felé veszem az irányt, és elsétálok a Westminster-hídig. Előttem a képeslapok Londonja, a politikai és királyi hatalom székhelye. Jobbra a Parlament viktoriánus épülete a keleti toronnyal, amelyet Big Benként ismer a világ. Balra a Westminster-apátság, amelyben 1066 óta koronázzák az angol királyokat. A Whitehallon megyek tovább a kormányhivatalok mentén. Bekukkantok a vaskerítéssel lezárt keresztutcára, a Downing Streetre, ahol a miniszterelnöki rezidencia áll majd háromszáz éve. A Whitehall sugárút egy palotáról kapta a nevét, amelyet VIII. Henrik építtetett. A palota egy tűzvészben elpusztult, csak egy kis része, a Banqueting House maradt meg, amely előtt I. Károlyt 1649-ben lefejezték. A király állítólag kivégzése előtt a hidegre való tekintettel több inget is magára vett, nehogy azt higgye a nép, félelmében reszket. Az őrségváltást lekéstem, a királynő lovasezredének piros-fehér uniformist viselő tagjai (lovas) szoborrá merevedve, rezzenéstelen arccal állják a körülöttük sivalkodó turistalányok rohamát.
Kiérek a Trafalgar Square-re, és Nelson admirális oroszlános oszlopával szemben veszek egy nagy, háromszögletűre vágott sonkás szendvicset, egy félliteres, papírpoharas hosszúkávét, és a környék irodistáit követve átballagok ebédelni a St. James Parkba. Öltönyös-kosztümös emberek hevernek, falatoznak mindenfelé a gyepen a galagonyák, platánok és hársak árnyékában, a tóban récék, vadkacsák, hattyúk úszkálnak. Hihetetlen, de egy sokmilliós metropolis kellős közepén vagyunk.
Délután a National Galleryben szédelgek. A káprázatos gyűjtemény kétezer festményét egyetlen napon megtekinteni képtelenség. Már csak azért is, mert úgy tűnik, az évi több millió látogató idén egyszerre és pont a mai napon érkezett: a reneszánsz kori itáliai és németalföldi festők képei szinte megközelíthetetlenek.
Este a Cityben találkozom a barátaimmal. London egykori belvárosát, a világ egyik legnagyobb és legrégibb pénzügyi központját ma már csak négyezren lakják, ám napközben százszor ennyien dolgoznak az itteni irodaházakban. Köztük az én Péterem, akivel egy pubban ünnepeljük az érkezésemet. Azt meséli, a környék vendéglátóhelyei estefelé mind megtelnek, a munka utáni sörözés mindennapos szertartás errefelé. A bankárfélének is kell egy kis lazítás tizen-egynéhány órás gyilkos pörgés után. A Cityben tanyázó multinacionális cégek beszippantják a világ tehetséges, magasan képzett, ambiciózus és hihetetlen munkabírású fiataljait. Péter kollégái között kevés az angol anyanyelvű.
A londoni közlekedés
· A dugó miatt nem érdemes autóval bumlizni, a metróhálózat gyakorlatilag lefedi a várost. 5.30-tól éjfélig közlekednek a szerelvények. Az árakat zónarendszer szabályozza. A főbb nevezetességek többsége az 1.-2. zónában található. Ha sokat utazunk, vegyünk napijegyet vagy hetijegyet (vinni kell hozzá igazolványképet).
Fontos tudnivaló: a bal oldalt mindig hagyjuk szabadon a mozgólépcsőn! A londoniak általában türelmesek az idegenekkel, de roppantul idegesíti őket, ha valaki feltartja a sietőket.
· Legalább egyszer próbáljuk ki az emeletes buszokat. Van, amelyik éjszaka is jár: N jelzés különbözteti meg a nappali buszoktól. Jegyet a sofőrtől vagy a kalauztól lehet venni. A londoniak szeretik a rendet, a buszmegállóban sem tolakodnak, libasorban várakoznak a járműre.
Folytatás
(nana)
2005.05.17
Legfrissebb magazinok
- A legtutibb balatoni éttermek
- Hetente frissül majd az Office
- Telefonszámokat lop a Facebook
- Rajtol a Tour de dopping
- Szúnyogriasztó és napvédő krém házilag
- Gyümölcsös ínyencségek - 4 szuper recept
- RIPORT MÓNIKÁVAL AZ EROTIKA VILÁGÁBÓL!
- ZTE V889M - kétélű penge
- Újabb csatát nyert a Samsung: betilthatnak néhány iPhone-t
- Viszi az árvíz a motort?
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
