Ki hinné, hogy egykor hazánkban is éltek vastagbőrűek? Csaknem húsz éve már annak, hogy a Veszprém megyében található Eger patak völgyében hajdan itt élt állat őslénytani leletére bukkantak. Az ős-orrszarvú latin neve Stephanorhinus megarhinus.
1988. áprilisában Pula település melletti alginit bányában egy nagy jelentőségű ősgerinces-maradványra bukkantak. A lelet kora az alatta települő bazalt radioaktív kormeghatározása alapján mintegy 4 millió évre tehető. A nagytermetű orrszarvú csontváza igen rossz állapotban volt, ezért a Bakonyi Természettudományi Múzeum szakemberei azonnal megkezdték a leletmentést.
A másfél méternyi fedőréteg alatt egy közel három méteres állat maradványai kerültek elő. Először egy vaskos láb, a medencecsont, majd a bordák és az igen jó állapotban lévő, közel méteres nagyságú koponya bukkant felszínre. A maradvány egy síkban feküdt, mivel a kőzetrétegek nyomása erősen összelapította. A csontok külső rétege a kőzetben lévő és a maradványokat is átjáró vastartalmú oldatok miatt megkeményedett, a belső csontszövet viszont erőteljesen porlódott, amit sikerült műgyantás átitatással megszilárdítani. A kutatók szerint, mivel a csontváz egyes darabjai szinte eredeti helyzetben feküdtek, az állat ott helyben pusztult el. Halálának közvetlen oka pedig valószínűleg fulladás lehetett. Továbbá feltételezhető, hogy a csontozata alapján a jávai és a szumátrai orrszarvúak ősi rokonságába tartozik.
Fotó
forrás
Bartha Kata