Míg a napon hibiszkuszok és bougainvillea-k tarkállanak, az árnyékban nyílnak a begóniák, fehér, rózsaszín, vörös, sárga, narancs, és lazacszínben pompázva. És akkor még nem említettük a sötét kontúrú, ragyogó színkombinációjúakat.
A Begóniafélék (Begoniaceae) családjába tartozó Begonia nemzetség mintegy 1000 fajt számlál. Mindkét félteke szubtrópusi és trópusi területein megtalálhatók. Nevét Michel Bégon (1638 - 1710) botanikus után kapta, bár megtalálója Charles Plumier, Peruban élő szerzetes, készítette az első feljegyzéseket a növényről.
Ő, a kor divatja szerint, az amatőr botanikus, Bégon, nevét adta a szép virágú növénynek. Botanikai érdeklődését a váltóláz ellenszerének felkutatása vezérelte. A kininfa nedvét szerette volna kipróbálni, amikor útban Peruból hazafelé életét vesztette. A begónia egy időre a feledés homályába merült, és az 1860-as években egy angol botanikus, Richard Pearce fedezte fel ismét, aki 30 éves korában húnyt el sárgalázban, mintegy 150 évvel azután, hogy Plumier már felismerte a kinin gyógyító hatását, ám a gyógyításban csak néhány évvel szegény Pearce halála után kezdték alkalmazni.
Ma már annyiféle változata ismert a kertészetben, hogy felfedezői nem is ismernének rá. Az első hibridet (Bx sedeni) 1870-ben mutatták be Londonban.
Legkülönlegesebb a kb. 25 cm magasra növő, rózsára emlékeztető virágú Begonia tuberhybrida. Ezek közül a "non stop" virágzó F1 hibridek valóban egész télen virítanak, ha üvegházi körülmények között, az éjszaka felében is megvilágítják őket. Ezek a hibridek nem csupán folyamatos virágzásukkal örvendeztetnek meg bennünket, hanem könnyebben tarthatók, jobban viselik a nyári meleget is. Hátrányuk, hogy virágaik nem annyira nagyok, mint az óriás hibrideké.
Nem csupán a szokványos virágmintázattal, hanem cirmos változatokkal. Előnye, hogy az elnyílt virágokat nem kell lecsípni, mert azok maguktól, gyorsan lehullnak.
Az új gumókat áztassuk 1-2 órára gombaölő (rothadás gátló) folyadékba, esetleg rézgálic vizes oldatába. Február- márciusban enyhén savanyú virágfölbe előneveljük 20-22 C° fokos helyiségben. A begónia ugyanis sóérzékeny. Csírázás minimum 14 órás fényperiódus hatása indul meg.
Április-májusban, a fagyok elmúltával kiültethetjük a balkonládákba, nagyobb edényekbe, esetleg más növényekkel társítva. Gyakan vágjuk vissza, hogy a szára erősödjön, és minél több virágot hozzon. Öntözzük bőségesen. Virágzásának a félárnyék kedvez a leginkább. Nem szereti az erős napfény, de a fagyot sem. A szeles területeket és a száraz talajt sem kedveli. A kedvezőtlen környezetet a virágzás sínyli meg.
Augusztustól- októberig mérsékeljük a locsolást, de kéthetenként tápoldatozzunk! A fagyok kezdetekor a növényeket vigyük védett helyre, és a szárak leszáradása után a gumókat megszárítva szellős, száraz helyen teleltessük. Garami Márta (forrás: www.kertpont.hu)